Heim Péter közgazdász azzal próbálja mentegetni Orbán Viktort, hogy ő nem ért a közgazdaságtanhoz, nem is dolga, hanem a tanácsadói azok, akik becsapják közgazdasági kérdésekben és ezért áll most olyan pocsékul a magyar gazdaság, mint ahogy áll. Pár hónapja egyik ismerősöm is azt mondta, hogy szerinte Orbán annyira nem gáz, csak a körülötte levők alkalmatlanok.

Régi sablon a történelemben a rossz tanácsadókra való hivatkozás. Egészen az ókori Egyiptomig visszanyúl, de lehet, hogy még régebbi, Arról szól, hogy a fáraó valójában jóságos, szereti a népét és az ő érdekükben akar tenni, csak hát a tanácsadói "rossz tanácsot" adnak neki. Mert a fáraó szent és sérthetetlen, őt nem érheti rossz szó. Ahogy a perzsáknál is, ha valami nem sikerült jól, a tanácsadókat végezték ki. A klisé végigment a történelmen: Amikor a százéves háború folyamán Jó János francia királyt foglyul ejtették az angolok, a dauphin (francia trónörökös) rendi gyűlést hívott össze, hogy a rendek segítségét kérje apja kiszabadításához. A rendek (természetesen pénzügyi jellegű, mindig arra kellett a rendi gyűlés, hogy pénzt adjon) segítségükért cserébe azt szabták feltételnek, hogy a király váljon meg a "rossz tanácsadóitól".

Azt hinné az ember, hogy a huszadik századra már kinőtt az emberiség ebből, de nem: A GULagon senyvedők gyakran sóhajtottak fel így: "Ha Sztálin ezt tudná!". A XX. kongresszuson tartott Hruscsov-beszédben pedig az okozta a legnagyobb sokkot, amikor Hruscsov kimondta: a sztálinizmus bűneiért maga Sztálin a felelős. Nem "túlkapások", vagy "Berija túlbuzgósága"- hanem maga a Főnök. Sőt, még Roosevelt és Churchill is meggyőzték magukat arról, hogy Sztálin valójában jóhiszemű demokrata és csak a Kremlben működő sötét erők befolyása alatt változik kegyetlen diktátorra. Ezek a sötét erők irányítják a háttérből és ő maga hol a befolyásuk alatt van, hol kevésbé. A két nyugati vezető így próbálta valahogy megokolni, hogy együttműködnek az ördöggel.

A nép körében a jelenség a tekintélyhez köthető: az első közjogi méltóságok az ország egységét és nagyságát testesítik meg. Muszáj tévedhetetlennek és jóságosnak lenniük, mert kiben bízhat meg az alattvaló, ha már bennük sem?! Muszáj megőrizni az uralkodóba vetett hitet, különben értelmetlenné válik a birodalom. Mint amikor Hirohito császár 1945-ben bejelentette, hogy a japán császár csak ember, nincs isteni származása- tömegével követtek el öngyilkosságot a japánok. Illetve ez egyfajta menedék is: a szegény alattvaló, akit mindenki lenéz, a hivatalok packáznak vele, földesura is sanyargatja, talán még a királyban bízhat. Majd egyszer a fülébe jut, mint egy népmesében.

Aztán jött a 21. század és ez a fajta önbecsapás végleg kiment a divatból. Elvégre rendes demokréciákban nem történnek olyan igazságtalanságok, amiken csak a király segíthet, a hibáknak pedig mindig megvannak a felelősei, elvégre a hatáskörök rendesen el vannak különítve egymástól. Vagy mégsem?

Most a jelenséget feleleveníteni látszik Orbán Viktor. Csakhogy sántít a dolog, és most már ki is merik mondani az emberek: A kormányzás elemi része a felelősség. A vezetőnek úgy tűnik, hogy kevés dolga van, csak uasításokat ad és ücsörög az irodájában. Sokan nem is értik, hogy az igazgatók miért kapnak akkora fizetéseket, sőt, még bónuszokat is! Hát ezért. Mert övék a felelősség. Ha a vállalat veszteséges-az ő hibájuk. Ha az alkalmazott lébecol- az ő hibájuk, ők vették fel! Nem véletlen, hogy nem túl sok eladó kap gyomorfekélyt, menedzser viszont annál több.

Akkor most közlöm mindenkivel: a felelősség a vezetőé. Ha rossz tanácsadókat választott- ő választotta őket, alkalmatlan az embereit megválogatni. Ha magukat gazdasági szakembernek beállítók becsapták őt- becsapható és nem tudja megválogatni, kire hallgasson, ráadásul korrigálni sem tudja önmagát. Ha a pártjának EP-képviselője tapló módon ír Twitteren- az ő embere, mint pártelnök, szava volt abban, hogy a listára kerüljön, de legalább utána határolódhatot volna el tőle és szólíthatta volna fel mandátumának visszaadására. Ha kevesen mondanak valamit ("unortodox gazadságpolitika") és sok elismert ember szól ellene, ráadásul az a valami nem is jön be- akkor azt illő lenne felismerni és változtatni. Aki ezt nem tudja felfogni, aki nem képes a korrigálásra- az nem alkalmas miniszterelnöknek.