Szerda és péntek között tartja évadnyitó kihelyezett frakcióülését az államkormánypárt.
Ezek a frakcióülések érdekes események. Anno egy nyári MSZP-frakcióülésről szivárgott ki az az összevágott másfél perc, amire a Fidesz alapozta az újkori történelem leggusztustalanabb karaktergyilkos kampányát. Akit viszont nem sikerült leszoktatni a kritikus gondolkodásról, rálelhetett a teljes beszédre, ami teljesen másról szólt, mint amit a másfél perccel próbáltak sulykolni. Aki pedig még ennél is rámenősebb volt (vagy éppen olvasta Debreczeni József erről szóló könyvét), rátalálhatott az első őszödi beszédre, ami nem egy improvizált motivációs beszéd volt a húzódozó frakció számára, hanem az eredetileg tervezett programbeszéd. Ebben bizony komoly megszorításokról beszélt a miniszterelnök, és ehhez kérte a támogatását a frakció tagjainak, sőt, a személyes példamutatásukat is. Áldozathozatalt várt el a szocialista vezetőktől. Ilyeneket mondott:
Választási ügyekben kisebb települési önkormányzati képviselőtestületek, már úgy, hogy ez figyelembe vehető legyen a mostani őszi önkormányzati választásnál. Ez kétharmados törvény. És feles törvényben pedig korlátozottabb tiszteletdíj és költségtérítés.
Tudom, hogy ezek nem könnyűek. Egy percig nem gondolom, hogy ezek könnyűek, és értem, hogy ebben nem egyszerű emberileg kompromisszumot kötni.
Azért, hogy világos legyen ebben az országban, hogy mi mibe kerül. Azért, hogy ne azok kapjanak többet, akiknek egyébként is több van, mert a teljes ártámogatási rendszer például ezt eredményezi. Nekem a gázszámlám meg fog duplázódni. Szó szerint.
És talán most, innentől jobban érthető, hogy miért mondom azt minden barátomnak, hogy áldjon meg a jó Isten, tudom, tudom, hogy államtitkár szeretnél lenni, áldjon meg a jó Isten, tudom, tudom hogy nem akarod leadni az autódat. Tudom, hogy milyen rohadt nehéz ez a dolog. Tudom, hogy még 3 százalékos jövedelemről is milyen nehéz lemondani. De nem érted? Föl fogjuk emelni azt, le fogjuk csökkenteni amazt és oda kell tudni állni és mikor meg fognak kérdezni egy fórumon, hogy de miniszterelnök úr és mit csináltak maguk? Miért nem a maguk költségét csökkentették? Azt mondhassam, hogy mi az hogy? Csökkentettük. Megtettük, még többet vállaltunk. Olyanok vagyunk. Azaz, sokkal többről szól, őszintén mondom, sokkal többről szól ez, mint egyébként egyénileg rendkívül jogos és nekem egyébként, hogy mondjam, személyileg, akár lelkiismeret furdalást is okozó problémák sokaságáról, amely a frakcióban nagyon sok embert érint. 20-30-40 embert érint. Kevesebb bizottsági elnöki hely van. Kevesebb államtitkár, kevesebb minisztérium, kevesebb tanácsadó. Mindenből kevesebb van.
Mikor ez ellen elkezdtek problémázni a frakciótagok, hogy de ők szeretnének államtitkárok maradni, meg költségtérítést, meg hivatali kocsit (mindezt persze diplomatikusan, pl. az Alkotmánybíróságra hivatkozva), akkor Feri feldühödött és elmondta a III. Magyar Köztársaság legkiemelkedőbb motivációs beszédét. Ebben többek között ezt mondta:
Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat.
Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől. De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani.
Esküszöm semmi szándékosság nincs abban, hogy már a második posztom ez egymás után, ahol párhuzamot vonok Orbán és Gyurcsány között, csak így alakult. Mert hogy most akkor az jön, ami a Fidesz frakcióülésén állítólag ma történt:
A Fidesz elnöke áttekintette a választókerületeket, és öt esetben elégedetlen volt, ezért a helyi választókerületi elnököt – akik a Fidesz gyakorlatában a képviselőjelöltek is – úgy tudjuk, elmozdított.
Egy másik képviselő szerint ugyanakkor mindenkit igyekezett megnyugtatni azzal, hogy a 106 egyéni jelölt mellett más politikusokról is „igyekszik gondoskodni” (hiszen jövőre, a parlamenti létszámcsökkentés eredményeképpen, úgy tudjuk, azt mondta, „mindenkinek meglesz a helye a hivatalokban, állami cégekben”). Ugyanakkor figyelmeztetett, aki nem végzi el a munkát, annak „nincs kegyelem”.
Nem is kommentálnám a kettő közötti különbséget, csak azt, hogy szerintem egészségesebb gyakorlat, ha a választókerületi elnököket, akik aztán képviselőjelöltek is lesznek, a helyi tagság választja meg, ahogy az a DK-ban is van, nem pedig az elnök jelöli ki.
*A cím a Repo- The genetic opera című keményrock-musical egyik számának címe (Things you see in a graveyard) átírva, a témához nincs köze a számnak, csak szeretem a filmet.
Utolsó kommentek