Egy magyar ember alkotott valamit, ami jó, ami ötletes, és ami a magyarságból (is) merítkezik. S mi történik? Elkezdenek hörögni a divatszittyák, mert a mű nem olyan dohszagú, ősmagyarkodó pózer giccs, amit a Szegedi Csanád fémjelezte Turul boltokban, a Szkítia könyvesboltokban, vagy a többi magyarságbizniszre szakosodott vállalkozásban árulnak zsákszámra. Tekintsünk el attól, hogy egyébként rengetegféle póló van ebben a kollekcióban, vadóc putyinostól Swarovski-átértelmezésen keresztül kereszt alakú távirányítóig (aki nem akad ki reflexből, hogy „júúúj, kereszténységgyalázás”, az itt elolvashatja, hogy mit akart ábrázolni vele a készítője), és nézzük csak a botrányt kavart pólókat!

Kossuth Lajos, Bartók Béla és más nemzeti nagyjaink képei szerepelnek a pólókon, Szent Korona alakú baseballsapkákkal (vagy baseballsapka alakú Szent Koronákkal?). Koby (így hívják az alkotót) más szemmel nézett rá egy nemzeti jelképre, mint az átlagemberek, és ez néhány átlag alatti embert mérhetetlenül felháborított. Ami engem meg feldühített. A rohadt életbe, van egy művész, aki sikerrel elegyíti a magyart és a modernt, aki képes valami újat csinálni valami borzasztó régiből, valaki, aki alkot, és divatossá teszi a magyar múltat és jelent! Erre a sok kis komplexusos, primitív senki, aki talán még egy nyilaskeresztet sem tudna rendesen megrajzolni, kiveri a balhét és bojkottot hirdet! Azért, mert nem tetszik nekik, hogy valaki esetleg máshogy (kreatívan, de nem degradálóan) viszonyul egy-egy jelképhez, mint amit ők egyedüli jónak elfogadnak. Provinciális birkák üldözik, mert nem bírják elviselni, hogy valaki tud valami újat mondani olyasmiről, amit ezek csak ismételgetni és ismételgetni tudnak, s ezzel súlyos sebet ütött eleve sérült egójukon. S ezek a bunkók akarják velünk elhitetni, hogy övék a jövő, ezek, akik a múlttal sem tudnak mit kezdeni, csak annyit, hogy régi sebekben forgatják az ujjukat valami perverz mazochista örömöt lelve ebben.

Eszembe jutnak Ady sorai, amit baloldalt gyakran osztanak meg, ugyanazokat a részeket kiemelve belőlük. Pedig szerintem a többi is érdekes, és most aktuálisabb az a rész, ahol ezt írja: „Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti.”

Bizony, megint ez van. Nem tudom, milyen a vallása, vagy a származása Kobynak, nem is érdekel, ahogy azokat sem, akik reflexből lezsidózzák, persze burkoltan. Kikiáltják magyarellenes liberálisnak, ajvékolnak magyargyalázásról, és a kommentelők reklamálnak, hogy bezzeg nem a menórával csinált ilyen képeket. Ez a sok provinciális kretén csak ennyire képes: lerántani mindenkit, akit tud, maga mellé a saját mocskába, és abban pancsolni büszkén. Eközben egy srác képes alkotni valami olyat, ami emlékezetes, és valószínűleg ezerszer nagyobb eredmény, mint amit a sok beszűkült barom valaha is ki tud préselni magából. S persze, igazából ez az az elviselhetetlen dolog, amit álhazafias indulat mögé kell rejteni.

Mert így a sok hazaffy felejtetheti magával és talán másokkal is azt a tényt, amivel szembesülniük a legszörnyűbb érzés: hogy ők senkik. Koby meg valaki.

Baromi jó pólókat csinált. Kár, hogy limitált széria és ehhez van árazva, vettem volna belőlük, nem is egyet...