A vereség, az vereség, ezt nem lehet letagadni. A választási rendszertől függetlenül a Fidesz több szavazatot kapott, mint az ellene létrejött szövetség. Lehet ezért bűnbakot keresni, vagy siránkozni, de én inkább átgondolom a DK helyzetét a választások fényében.

Először is nézzük meg mit veszítettünk! S ha ebbe belegondoltunk, mindjárt jobb lehet a kedvünk: nem vesztettünk semmit! Persze, ez jelentős részben azért van, mert nem is volt eddig semmink, ami nem baj, sőt, csak megedzett minket. Most pedig semmi veszteség nem ért minket, sőt, van némi esély arra, hogy meglegyen a régóta áhított frakció. Ha az meglesz, akkor már elégedettek lehetünk magunkkal, ha nem, akkor megy tovább az élet a szokásos módon. Nem lesz könnyebb, de nehezebb sem, igazából csak a büszkeségünket érte csapás.

Ennél mi már csak jobban járhatunk.

A másik, amit figyelembe ajánlok, az az, hogy mind ott voltunk aznap este. A DK-hoz tartozó jelentősebb vezetők, politikusok, de a művészek és értelmiségiek is, és jó sok fiatal. Senki nem lépett ki, nem voltak szilikatik, mindenki, aki remélhetett némi előnyt egy jó DK-s szerepléstől, a DK-ban maradt akkor is, amikor már nyilvánvalóvá vált a vereség és a frakció is minimum kétséges lett. Ennek pedig nagy jelentősége van. Ugyanis ezek szerint itt senki nem a pénzért és a hatalomért dolgozott, hanem hitből, őszintén. Hisznek egy szabad, európai, polgári Magyarországban, ahol mindenki az lehet, ami akar lenni és ahol a fent levők több felelősséget vállalnak, a lent levők pedig több lehetőséget kapnak. Márpedig tízezer emberrel, akik őszintén hisznek a DK-ban, ez a párt legyőzhetetlen.

Így indulhatunk neki az EP-választásoknak, ahol a DK önállóan méretteti meg magát. Végre lehetőség nyílik rá, hogy tényleg megmutassuk: mennyit is érünk!