Sokan kérdezik, hogy miért a DK-t választottam. Bevallom, a kényelmesség munkál bennem, amikor megírom ezt a cikket, mert ezentúl válasz gyanánt csak megmutatom nekik ezt, vagy a linkjét.

Fontos előrebocsátanom, hogy külön oka van annak, hogy a DK-ba beléptem és külön oka annak, hogy maradtam és büszkén állok ki mellette bárhol, bármikor, mert érdemesnek találom rá. Hogy miért tartom hosszú távon is a legjobb magyarországi pártnak, az egy másik írás témája, de röviden már összefoglaltam egy ask.fm-es válaszban.

A pártba való belépésem egy duplán személyes élmény eredménye. Egyfelől az én személyes élményem volt, velem történt meg, első kézből. Másfelől egy személyhez köthető, na találjátok ki, kihez?

Az történt, hogy 2011. október 22-én elmentem a Demokratikus Koalíció (akkor még) Platform gyűlésére, hátha új pártot alapít Gyurcsány, és akkor én is ott akarok lenni. Lehet, hogy történelmi pillanatot kapok el... Szóval ott voltam a csarnokban, volt zene és beszédek, aztán elkezdett beszélni maga Gyurcsány. Elmondta, hogy a platform párt lesz, elmondta, hogy miért, meg hogyan, stb. Legvégül mondott néhány mondatot arról, hogy mit tart a legfontosabb politikai témának, mit szán a DK homlokterébe.

Elmondta, hogy „ha mindenhol máshol meg is szorítunk, ha mindenhonnan máshonnan el is vonunk, az oktatásra és kultúrára mindig kell, hogy jusson pénz, mert ez jelenti egy ország jövőjét, nem kapával-kaszával a pusztába kihajtott szerencsétlenek [akkor még friss volt a közmunka]”

Ez a tételmondat két okból fogott meg: 1. igaza van, minél műveltebb, de ami ennél is fontosabb: innovatívabb, kreatívabb és képesebb az önálló gondolkodásra egy ország népe, az az ország annál sikeresebb tud lenni. 2. Ez a fontosabb: mindezt úgy mondta, hogy a terem tele volt nyugdíjassal, ők voltak láthatóan többségben. Mégsem arról beszélt, hogy milyen jó volt az a 13. havi nyugdíj, vagy, hogy jóárasítani kell a csirkefarhátat, ami valószínűleg tetszene a közönségnek, hanem arról beszélt, amit őszintén fontosnak tartott. Ez több volt egy programpontnál: ebbe belesűrített egy szemléletet is. Azt a szemléletet, hogy még ha nem is olyan népszerű igazat mondani, mint kolbászból kerítést és ingyen sört ígérni, akkor is ezt fogjuk tenni, mert hosszú távon ez a kifizetődő hozzáállás. Számoljunk le végre az ígéretlicittel és tárjunk a szavazók elé olyan programokat, amik megalapozottak és megvalósíthatóak! Akkor gondoltam: ez az én emberem, és ha a párt is ilyen lesz és ilyen marad, amilyen szellemiség tükröződik ebben a mondatban, akkor ez az én pártom.

És beléptem.