Koppány mondja

Koppány vezérrel való mindennemű hasonlóság csupán a véletlen műve

Friss topikok

  • Kopó: @Zsoltbacsi: az akasztásos szöveg Facebook-komment. A 24-es Medvegy, meg a kollégája, nem emléksze... (2017.05.18. 22:02) Viszlát, uram!
  • Revolutionist: ETTŐL A NÁCI HAZAÁRULÓ ORBÁNDIKTATÚRÁTÓL CSAK ERŐSZAKKAL SZABADULHATUNK MEG!!! TALPRA MAGYAR!!! (2017.04.13. 21:15) Tünti ep. IV: New Hope
  • Gerilgfx: @Kopó: ha ezek voltak az érvek a felsorolt ,,tudományok'' mellett, akkor nem is tudom, miért nem o... (2017.04.08. 05:07) Business as usual
  • fátum: @maxval bircaman elemző: Pont ezt felejtetted el kihangsúlyozni abban a szövegben, amire reagáltam. (2017.01.13. 15:40) Botka-szóda*
  • Zsuzsanna Heltai: @luis5: Neeem, egyáltalán nem volt rendben! Kezdve onnan, h a fidesz a szélsőjobbal/focihuligánokk... (2016.10.31. 10:47) Előválasztás, aminek értelme is volna

Utolsó kommentek

  • Kopó: @Zsoltbacsi: az akasztásos szöveg Facebook-komment. A 24-es Medvegy, meg a kollégája, nem emléksze... (2017.05.18. 22:02) Viszlát, uram!
  • Zsoltbacsi: @Kopó: " Továbbra sem tudtál mutatni. Cikkben tuti nem, blogban esetleg elvétve (nem a komolyabb... (2017.05.18. 20:53) Viszlát, uram!
  • Kopó: @zord íjász: Továbbra sem tudtál mutatni. Cikkben tuti nem, blogban esetleg elvétve (nem a komolya... (2017.05.18. 14:58) Viszlát, uram!
  • apro_marosan_petergabor: @zord íjász: Ha figyeltél volna, nem is használtam a "liberalizmus" kifejezést. Mert ennek a cspat... (2017.05.18. 10:00) Viszlát, uram!
  • : @zord íjász: Egyetértek, tisztelettel (2017.05.17. 20:03) Viszlát, uram!
  • Utolsó 20

Címkék

1989. június 16. (1) 444 (1) 4k! (1) 888 (1) 9gag (1) ady (1) alaptörvény (1) alázat (1) államfelfogás (1) április 1 (1) április 6 (1) atommutyi (1) atv (1) bajnai (1) baloldal (1) bayer zsolt (1) boldogokasajtkeszitok (1) bornai tibor (1) botka (1) brian élete (1) bukás (1) civilek (1) corvinus (1) csodafegyver (1) deja vu (1) demagógia (1) demokrácia (2) demonstráció (1) deviancia (1) diákok (1) DK (3) dk (14) düh (1) e2014 (1) egyenes beszéd (1) eke (1) elemzés (1) ellentüntetés (1) ellenzék (4) ellenzéki kerekasztal (1) elmútnyócév (2) előválasztás (1) emlékezés (1) emlékezetpolitika (1) én (1) ep (1) ep választás (1) érdekképviselet (1) éretlenség (1) erőszak (1) etatizmuss (1) eu (1) európa (2) évforduló (1) fanatikus (1) farokméregetés (1) felelősség (1) felmérés (1) férfiasság (1) fidesz (6) fideszes hazudozás (1) fideszmaffia (1) fidesz frakcióülés (1) föderáció (1) forradalom (1) gárdistabűnözés (1) gfg (1) gondolkodás (1) gulyás márton (1) gumicsont (1) gurgen margarjan (1) gyerekkor (1) gyöngyösi márton (1) gyurcsány (4) gyurcsány ferenc (1) háború (1) HaHa (1) haha (1) hallgatói hálózat (4) határontúliak (1) hazafiság (1) hazaszeretet (1) helyreigazítás (1) hit (1) hoffman rózsa (1) homofóbia (1) homofóbok (1) höok (3) HÖOK (1) horthy (1) hűség (1) ide (1) IDE (2) időjárásjelentés (1) ifjúság (1) Ifjú Demokraták (1) ifjú demokraták (2) index (1) isis (1) iskola (1) istandwithceu (1) jobbik (3) jövő (3) jövőkép (1) június 16. (1) kádár (1) kádárizmus (1) kadhafi (1) kávézás (1) kdnp (1) kedves vezető (1) kelet (1) kerék-bárczy (1) keresztényüldözés (1) kisz (1) koalíció (2) koby (1) kommunista (1) kommunista kutyából polgári szalonna (1) koppány (1) kormányváltás (1) kossuth (1) kossuth-tér (1) közbeszéd (1) közel-kelet (1) köztársaság (1) kubatov (1) lázár (1) lemondás (1) lex ceu (1) lex dk (1) liberalizmus (2) lmp (3) louis vuitton (1) magáncsapatok (1) magány (1) magyarország (5) magyar gárda (1) március 15 (1) megmondóemberek (1) megoldás (1) melegek (1) méretproblémák (1) mesterházy (2) milla (2) minszterelnök (1) molnár csaba (1) mszp (3) múlt (1) nácik (4) németh szilárd (1) népszavazás (1) netadó (1) normális (1) nosztalgia (1) nyílt levél (1) nyitottság (1) nyugat (1) oktatás (3) oktatáspolitika (2) október 23 (1) oktogon (1) ombudsman (1) önvédelem (1) orbán (3) orbán viktor (9) örmény (1) összefogás (4) őszödi beszéd (1) paks (1) pártok (1) paternalizmus (1) pénisz (1) pm (1) polgári társadalom (1) politika (2) póló (1) pride (1) propagandisták (1) ramil safarov (1) rasszizmus (1) remény (2) rezsihazugság (1) rogán antal (1) róna péter (1) rózsás péter (1) schmitt pál (1) seggszáj (1) stabilitás (1) státusszimbólum (1) sykes-picot (1) szarvas koppány (1) szégyen (1) szélsőjobb (1) szél bernadett (1) szembenézés (1) szent istván (1) színvonal (1) szobor (1) szociálliberalizmus (1) szólásszabadság (1) sztálin (1) tahó (1) tanmese (1) társadalom (1) tekintély (1) terrorizmus (1) terror háza (1) teszt (1) tévedés (1) tolerancia (1) tömblogika (1) történelem (1) trianon (1) tüntetés (7) tünti (1) tursványos (1) uralkodó (1) v (1) választás (2) választások (2) vallomás (1) visegrád (1) Címkefelhő

Rogán Antal (sem) tud vitázni

2014.01.24. 12:47 Kopó

Hogy az elején kezdjem: rezsifórumről jött a hír a szomszéd ház mögül.  Toborozza a Nenyi a rezsiharcos csapatait mindenhonnan, mindenféle módon, gátlástalanul. Most épp az első választókerületbe (Buda+V.ker.) érkezett el a véres rezsikard, így csütörtökön rezsifórum volt a Cukor utca 5-ben, a helyi „polgári szalonban”.  Természetesen az Összefogás DK-s képviselőjelöltje, Kerék-Bárczy Szabolcs is jelen volt (az IDE aktivistájának kíséretében), hogy elmondja, milyen nevetséges lenne ez az egész rezsiháború, ha nem lenne ilyen siralmas. Én viszont többre vágytam! Beslisszoltam a tömegben a fórum kellős közepébe, abban bízva, hogy majd feltehetek néhány érdekes kérdést, például azt, hogy:

  • A fideszes képviselőknek hány forinttal lett olcsóbb a rezsije, és ez hányszorosa az itt összegyűlt választópolgárokénak? (Sokszorosa, efelől nincsen kétség, hiszen a 10-20-30% az jelenti, hogy minél többet költött valaki rezsire, az annál többet takarít meg így, tehát most szépen adakoztak a gazdagoknak, míg a szegényeknek csak morzsák jutottak- ismét.)

  • Vajon mennyivel kerül majd többe a kenyér (és a többi alapvető fontosságú termék) annak köszönhetően, hogy a lakosságnak csökkentett energiaárat a szolgáltatók kénytelenek a nagyfogyasztókon (pl. pékeken, mivel sütik a kenyeret ha nem gázzal?!) behozni, mivel ott nem hatósági áras az energia? Vagy B verzió: szétrohad az egész hálózat, mert ennek a fenomenális rezsihazugságnak köszönhetően nem marad pénz fenntartásra.

  • Ha a gáz világpiaci ára már egy éve húsz százalékkal csökkent, miért vártak mostanáig ezzel a „nagyszerű” lépéssel, miért nem akkor tettek róla, hogy a helyi árak kövessék a világpiaci trendeket? (A „miért nem akkor csinálták” egyébként a fórum során visszatérő elem volt a fórum során, ez volt az új elmútnyócév)

  • S hogy egy kicsit aktualizáljunk is: vajon mennyivel emeli az energiaárakat a paksi beruházás, amit orosz hitelből visz végbe Magyarország és úgy mellékesen harminc évig Oroszország adósai leszünk?

Beálltam hát a tömegbe (ülőhely már nem volt) és vártam, hogy vége lesz az öntömjénezésnek és majd kérdezhetek. Menet közben még felmerült bennem sok másik kérdés is:

  • Németh Szilárd az épület előtt sajtótájékoztatót tartó Kerék-Bárczy Szabolcs fényképét tartotta fel és magyarázott valamit hatvanezer forintos szivarokról, amit Szabolcs a képen szívott. Vajon mennyi ilyen szivar jött volna ki a mellette ülő Rogán Antal Louis Vuitton-táskájából? (Félreértés ne essék, nem baj, ha valaki sokat ér el az életben és azt élvezi. De az ilyen ne gerjesszen már indulatokat a másik jólétével! Egye fene, legyen valaki gazdag, ha megdolgozik érte, de a kettős mérce ronda dolog!)

  • Hogy tud nyugodtan elvtársazni és a kommunistákat emlegetni Németh Szilárd úgy, hogy a rendszerváltás óta a Fidesz kormányában van a legtöbb volt MSZMP-tag? Hogy tud bukott baloldalról beszélni, amikor Orbán Viktor egyszer már megbukott miniszterelnökként és utána mint az ellenzék vezére is?

  • Vagy éppen: mennyi marad abból az állítólagos négymillió foglalkoztatottból, ha a félmillió Londonban élő magyart és a kétszázezer közmunkást levonjuk belőle?

Nem volt alkalmam megkérdezni ezeket. Ugyanis amint véget ért az öntömjénezés (ami néhol átment szemérmetlen hazudozásba, például hogy az IMF követelt volna konkrét lépéseket Magyarországtól a segítségéért cserébe, mivel ez nem úgy működik, hogy az IMF diktál, hanem a segítségét kérő ország nyújt be egy tervet a hitel visszafizetésére), a kedves vendégek elbúcsúztak és elindultak kifelé, a másik helyiségbe, ahol még néhány ember hallgatta a rezsikomisszárt és a helyi rezsiparancsnokot. Csodálkoztam is, miért nem engedik, hogy a hallgatóság kérdéseket tegyen fel, hiszen az előző alkalommal, ahol a közönség megcsodálhatta a meghasonult Pokorni Zoltánt, volt alkalom a zistenadta népnek is felszólalni. De megtudtam az okát, ami röviden: én voltam. Mikor próbáltam helyezkedni, hogy legalább a távozó rezsibiztosnak vagy frakcióvezetőnek feltehessem kérdéseimet, rám szólt egy néni, hogy elejétől fogva tudták, hogy én itt provokálni vagyok. Magyarázott arról is, hogy milyen könnyű volt minket (egyik barátommal voltam ott) kiszúrni. És tényleg, a hallgatóságból tényleg kiemelkedik két húsz éves fiatalember…Aztán hozzátette, hogy én ellenség vagyok és nem magyar. Ezzel egyfelől rávilágított szeretett hazánk kedves népének egy komoly bajára, másfelől eszembe juttatta egyik kedvenc idézetemet:
„Hogy én vagyok a török szándékainak a célpontja, nem tartom gyalázatnak, sőt a legnagyobb dicsőségnek veszem, hogy egy összehasonlíthatatlan erős ország és hatalom ilyen sokra becsül.”

Végül is nem kis dicsőség, hogy egy fórumon nem engednek kérdéseket feltenni csak azért, mert én is ott vagyok!

Végül csak sikerült közel keverednem a sztárvendégekhez, Rogán Antalhoz és Németh Szilárdhoz. Németh Szilárd rezsikomisszártól rákérdeztem Rogán Antal táskájára, mire a kincstári válasz: „nem értem a kérdést”. Majd megkérdeztem tőle, hogy hogyhogy elvtársazik, amikor most van a legtöbb állampárt-tag a kormányban a rendszerváltás óta (sőt, Szolzsenyicint is idézett a kommunistákról. Szolzsenyicin bizonyára nem látott még fideszest, különben róluk írta volna azt, amit a kommunistákról írt.) De erre sem válaszolt érdemben, inkább eliszkolt az étterembe, ahol a sajátjai várták, közben mellékesen megemlítette, hogy az ő egyik fiát is Bendegúznak hívják. (Innen kívánok a fiúnak jó egészséget és azt, hogy legyen értelmesebb munkája, mint az apjának!)

Azután Rogán Antalt kaptam el egy kérdésre. Viszonylag jól megfelelt arra, hogy ugyan mennyi dolgozó ember marad, ha kivonjuk a külföldön dolgozókat és a közmunkásokat (mert Európában is így mérik, meg a szocik is így nézték, tehát elmútnyócév), de aztán! Következett a lövészárokgondolkodás csimborasszója:

Kérdés: önnek hány forinttal csökkent a rezsije? Válasz: maga Gyurcsány aktivistája, igaz? Én: hát, fogjuk rá! Rogán: akkor ez mindent elmond, nem is kell válaszolnom, stb. Erre én megkérdeztem a frakc.vez. elvtársat, hogy tényleg ennyire nem képesek vitázni a fideszes képviselők? Ennyi? ENNYI?! De nem válaszolt, hanem ő is bement az étterembe.

Szóval tényleg.

Ennyit tudnak.

Magány

2014.01.23. 20:00 Kopó

A Kedves Vezető leereszkedett facebookozó népéhez és megszólította őket. Hű, nagyon modern! Másfélperces üzenetében többek között megköszönte a 200.137 lájkot és egy fontos dologra hívta fel a figyelmet: „minden jelentősebb vezető számára legnagyobb veszély az elmagányosodás”. Bizony, súlyos gond, ha elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, és vagy teljesen a valósággal ellenkező rendelkezéseket ad ki, amiket a környezet rossz esetben még teljesít is, vagy a környezete (amelyik elszigetelte a külvilágtól) veszi át az irányítást és a vezető előtt úgy csinálnak, mintha minden a legnagyobb rendben menne. (Érzékletesen ír erről Márquez A pátriárka alkonyában.) Ugyanis az elmagányosodás nem az egyedüllétet jelenti, lehet úgy is magányos, hogy rengetegen vannak körülötte, sőt, ha sokan zsongják körbe, még kevésbé feltűnő az elszigeteltség.

Annál is inkább aktuális ez a kérdés, mert a Magyar Krónika nevű közpénzből hizlalt, öntömjénező borzalom első szerkesztőségi ülésekor gondolkodóba ejtett a Kedves Vezető érkezési módja. Szolgálati Volkswagen kisbuszával érkezett, kerülő úton, nem is vettük észre, pedig sokan ott voltunk, hogy diszkréten jelezzük: egy ilyen kezdeményezésre minden egyes közös adóforintunk (mert közpénzből akarnák finanszírozni, ez benne a legfelháborítóbb) kidobott pénz. Mégsem láttuk színét se annak, aki minket kormányozni hivatott magas színvonalú szakértő csapatával együtt.

Ez az érkezés felidézte bennem a szeptemberi törökbálinti esetet. Ott is személyesen jelent meg szeretett népe között, hogy az el sem készült sportlétesítményt felavassa. Mint akkor megírtam: a talpnyalók siserehadától hozzá sem lehetett férni. Már akkor felmerült bennem a kérdés:

vajon ő akarja, hogy ilyen távol legyen az elégedetlenkedőktől, mert ismeri a nép hangulatát, vagy az untermannjai távolítanak el minden kritikus hangot a közeléből?

Ha az előbbi, akkor tart a saját népétől. Nem is teljesen alaptalanul. Elvégre számosan joggal elégedetlenek azzal a mutyikkal terhelt csődhalmazzal, amibe belekormányozta az országot. Ezt a verziót erősíti a TEK-es őrizet a háza körül. Ha viszont tud róla, hogy mennyien utálják, talán el kéne gondolkodni ezen, és nem tovább feszíteni a húrt például azzal, hogy eladja az országot Putyinnak, de legalábbis elzálogosítja harminc évre! Mert ha a vezető saját magát szigeteli el azoktól, akiket vezet- akkor alkalmatlan vezetőnek.

Ha pedig a második helyzet áll fenn, akkor a környezete szigetelte el a valóságtól. Persze ez számára nem mentség, mert ha a vezető munkatársai képesek őt távol tartani a valóságtól és egy olyan alternatív valóságot felállítani (és abban fanatikus hurráoptimizmussal hinni), mint amilyen pl. Hitler bunkerében uralkodott az utolsó hónapokban- akkor a vezető rosszul választotta meg az embereit és ezért alkalmatlan vezetőnek.

Bármelyik verzió is igaz tehát, a lényeg ugyanaz: Orbán Viktor kormányzása köszönőviszonyban nincs az ország valós helyzetével és igényeivel, alkalmatlan Magyarország irányítására és mindannyiónk érdeke, hogy április hatodikán végérvényesen elzavarjuk!

Mi folyik itt, Corvinuson?

2013.11.30. 11:50 Kopó

Múlt csütörtökön összetalálkoztam egy szaktársammal a Budapesti Corvinus Egyetem felé menet. Épp a gazdasági főigazgatóhoz tartott, mert hetek óta nem kapta meg a megítélt szociális támogatást, amire pedig igen nagy szüksége lenne a megélhetéséhez. Hosszú ideje késlekedeik  minden hallgató számára a kifizetés, ennek okát nehéz kibogozni.  Az egyetem vezetése (elsősorban a rektor és a HÖK), illetve a kormány által kinevezett gazdasági főigazgató egymásra mutogatnak. A főigazgató azt mondja, nem kapta meg a munkájához szükséges iratokat, amiknek egy része egyébként is nyilvános, másikat pedig illene ismerni a gazdasági főigazgatónak (legalábbis a HÖK ezt sugalmazza)a vezetőség pedig azt mondja, hogy lassítja a munkát, nem megy el ülésekre, indoklás nélkül megtagad aláírásokat, amik pedig fontosak lennének a pénzügyi intézkedések véglegesítéséhez. Minderről írt  az Index és a HVG, de a Corvinus tájékoztató oldalán is van elég információ, például a gazdfőig és a HÖK-elnök közötti  belső levelezést is nyilvánosságra hozták. Ha igazi a levél - és csúnya pernek nézhetett volna elébe a publikáló, ha nem az, de cáfolat eddig nem érkezett, viszont a levelezés eltűnt.

Bár az volna a logikus, hogy én a rektorral és a HÖK-kel szimpatizáljak, hiszen én ellenzéki politikus vagyok, a főigazgató meg egy kormány által kinevezett funkcionárius azon az egyetemen, amely szálka a kormány szemében. Tehát a gazdasági főigazgató gyakorlatilag a Fidesz mindent megkaparintani vágyásának következménye és szimptómája. Mégis, úgy gondoltam, elképzelhető, hogy csöppent némi szakmaiság bele, és neki is volt néhány egész jogos felvetése pazarlásokról.(Pl. 2,1 milliós rektori fizetés.) Az sem segített álláspontom kialakításában, hogy ugyan korábbi munkahelyét, a BME-t jelentős anyagi többlettel hagyta maga mögött, mégis úgy rúgták ki állítólag,két héttel a szerződése lejárta előtt. Másrészről, a HÖK sem éppen az átláthatóság mintapéldája, ráadásul a diáktüntetésekkor is rendre felmerült bennem a kérdés, hogy akkor most kit is képviselnek kivel szemben? Szóval ők sem éppen a szívem csücske. Akárhogy is, várakozó álláspontra helyezkedtem a kérdésben, nyitottan mindkét fél irányába.

Ilyen hangulatban kísértem hát el barátomat Rózsás Péter irodájába, ahol a titkárnő fogadott bennünket. Azt mondta, hogy időpontot kell kérni ahhoz, hogy beszélhessünk a gazd.főig. úrral de ezt ismerősöm fölöslegesnek találta. Elvégre egyetemi polgárok vagyunk, és az úr értünk van! A inkább ecsetelte nehéz anyagi helyzetét, felelősségrevonás és követelőzés nélkül, kérve, hogy ugyan utalják már, amit utalni kellene! Miközben ő beszélt, én elnéztem jobbra- egy tárgyaló, elnéztem balra- egy iroda, benne egy emberrel. Az ott ülő férfi, mint kiderül, maga a főigazgató, egyszer csak átkiáltott hozzánk, az előtérbe, hogy jöjjünk be az irodájába. Elindultunk, s ekkor hirtelen ránk dörrent: álljunk meg az ajtóban! Még mit nem- így minket senki ne ugráltasson!- és egy lépéssel beljebb léptünk, mintegy jelezvén, hogy autonóm személyiségekről lévén szó, nem hagyjuk, hogy így, ilyen stílusban, közelítsenek hozzánk.  Ezután a derék egyetemi pártmegbízott lehordott minket, többek között felszólalt az ilyen HÖK-ös botrányokozások ellen- ezen enyhén felhördültem, mivel mind az ismerősömet (aki hahás), mind engem eléggé nehéz összehozni a HÖK-kel, már annak, aki ismer! Nem baj, folytatta a szidalmazásunkat, és felszólított, hogy távozzunk az irodájából, amire mindezek után nem voltunk hajlandóak. Azt mondta, „kiutasít minket az irodájából”, majd, mivel nem pattantunk egyből, nekünk jött, és a nem kis termetű ismerősömet kitaszigálta és bevágta az ajtót. Ekkor sajnáltuk, hogy nem készítettünk felvételt…

Mint fentebb leírtam, eddig hezitáltam, a két oldal közül melyikkel szimpatizáljak inkább, de a gazdasági főigazgató ilyetén viselkedése elég egyértelműen eldöntötte a kérdést. 

Vox populi...

2013.10.24. 00:48 Kopó

Szegény, szegény Attila… Persze, magának köszönheti, amit ma kapott, de azért én már csak ilyen jótét lélek vagyok, és megpróbálom elképzelni és megérteni, milyen rossz volt neki ott a pódiumon. Ejj, ez a hálátlan tömeg, sőt, ezek a hálátlan szónokok!

Mert mi is történt? Az örökmozgó, levakarhatatlan, kinyírhatatlan Gyurcsány felvetette ezt az ötletet a közös demonstrációval. Jó, legyen, muszáj, mert annyira akarja a tömeg az összefogást, hogy azt még egy kimozdíthatatlan ősbölény is megérzi. Már jön föl a Gyurcsány, a francba is! Ezt nem lehet szó nélkül hagyni!

Jól van, hát megcsinálják Gordonnal együtt. Akkor már odahívják a többi kis pártot is, tudja már ez a Feri, hol a helye! (Meg jobb az, ha elvész a kicsik tömegében…) Ráadásul odaszólnak („megegyeznek”) a többieknek, hogy lesznek szívesek úgy kommunikálni, ahogy a szervezők fütyülnek. Biztosra kell menni, na!

Erre mit csinálnak ezek az elvetemültek?! Kuncze, Bokros és Fodor is arról beszél, hogy közös lista kell, meg valódi együttműködés! Fiúk, nem erről volt szó! Ezzel pont megágyaznak Ferinek, aki felmegy, és meghódítja a színpadot, az elvetemült! Alig tudja lecsendesíteni az ovációt (jó, lássuk be, egy kicsit fürdött is benne, azért mégiscsak jól esik az ilyen az embernek), ami aztán folytatódik a beszéde után.

Ez mind hagyján. Az ilyen várható, ha Feri beszél, megszokott dolog, hogy a DK-sok nagy számban elmennek az elnökük megszólalására és iszonyatmód éltetik. De ami ezután jön! Szegény, szegény Mesterházy Attila…

A taps már akkor elhallgat, mikor jön fel a színpadra. A közel állók állítólag hallották léptei koppanását a pódiumhoz vezető lépcsőn. S ezután ez az elvetemült, megzabolázhatatlan tömeg elkezd skandálni:

„Összefogást! Összefogást! Összefogást! Összefogást!...”

Kiderült, hogy a választókat nem lehet huzamosabb ideig hülyének nézni. Kiderült, hogy amikor a demokráciáról van szó, az összefogásról, akkor a kamarillapolitika, a kétpárti paktum nem segít. Bizony, ott volt a nép és valódi összefogást követelt! Hangosabban és erősebben, mint bármelyik szónok bármikor tudná! Ez a nép már csak ilyen: van akarata. És ha a szocialisták szembemennek vele, akkor beléjük fojtja a szót. Ezek nem fideszhívők, ez egy sokszínű tömeg, ami egyben egyezik meg: demokráciát akar. De az mégis miféle demokrácia ígérete, amikor két párt leboltolja a dolgot, a többiek kihagyásával?!

S bizony, ez a leboltolás oda vezetett, hogy Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt elnöke, a legnagyobb ellenzéki formáció vezetője szemtanúja lehetett annak, amint tízezrek, köztük sokan MSZP-zászlóval, azt zúgják, hogy nekik nem felel meg az, amit csinál, és sürgősen hozzon létre egy valódi, széles szövetséget az ellenzéki oldalon! Legyen végre méltó a történelmi felelősségre!

Nem lehet egy leányálom. Láttam rángani a száját, meg tudom érteni, hogy bosszantó. De ez egy ilyen műfaj, hogy a rossebbe vele!

S itt most jön egy vallomás, ami a paranoiásakat, a sértetteket úgysem fogja meggyőzni, de talán lesz, aki elolvassa és elhiszi:

Ez a skandálás nem a DK szervezése volt. Semmi ilyen központi terv nem volt, semelyik aktivista nem kapott ilyen utasítást a vezetéstől. Rengetegen, akik a tényekkel való szembenézés helyett a vádaskodást választják, állítják, hogy a DK meghekkelte volna az összellenzéki tüntetést. Na ne hülyéskedjünk már! A kis DK, az állítólag (legalábbis egyesek nagyon ezt sulykolják) pár száz szimpatizánsával átveszi az irányítást a százezres tömeg fölött?! Ekkora erővel lehettek volna a Liberálisok, vagy Kunczéék is!

Vagy lehet, hogy akkor nem is olyan kicsi és komoly befolyása van?

Sőt, az is lehet, hogy annak a százezres tömegnek a többsége (még sok szocialista is, aki együtt kiabált a többiekkel, "érted haragszom, nem ellened” módon) a DK-val ért egyet. De egy ilyen mértékű közös skandálást, ami az egész tömegen végigmegy (hátul is, nem csak a színpadnál, amit esetleg érzékel a szónok, én középen voltam, ott is zúgott mindenfele!), azt nem lehet úgy megcsinálni, hogy nincs meg hozzá a tömeg hajlandósága.

Tehát a paranoid gondolatokat tessék elcsitítani: ez bizony a tömeg spontán, őszinte megnyilvánulása volt. Ezt én mondom: Szarvas Koppány Bendegúz, a Demokratikus Koalíció tagja, az Ifjú Demokraták elnöke, a DK országgyűlési képviselőjelöltje Jász-Nagykun-Szolnok megye négyes számú választókörzetében: itt csapjon meg a kóboráram, ha én tudtam bármiféle skandálós rátelepedésről. Márpedig nekem tuti elmondták volna. De nem volt ilyen. Semmiféle rászervezés nem volt, nem is lehetett volna.

Ráadásul én ezt úgy mondom, hogy nem is vagyok ellene Mesterházy Attilának, sőt: teljesen ki tudnék békülni egy olyan szövetséggel, amiben benne van a DK és Mesterházy Attila a miniszterelnökjelöltje- jogos, hogy ő legyen, hiszen ő a legnagyobb ellenzéki párt elnöke. Csak hát ahhoz egy rendes összefogás kéne- hajrá, Attila, teremtsd meg, rajtad a világ szeme! Mi ennek nem leszünk gátlói. Vagy, ha nem bírod a strapát, hogy sokakkal kell együttműködni és figyelembe venni sokféle álláspontot- akkor ez nem neked való pálya. De én még bízom benned valamelyest. Ne okozz többet csalódást!

Hajrá, demokraták!

Összefogást!

Október 23 valahol európában

2013.10.22. 18:59 Kopó

Én ilyen október 23-i megemlékezést szeretnék:

Még 23-a előtt az iskolákban megemlékeznek 1956 októberéről. A szokásos, diákok által kitalált és elkészített műsorok (amik remélhetőleg kreatívak és nem altatóak, bár nem akarok utópisztikus elvárásokat megfogalmazni) mellett mindenhol rendkívüli történelemórákat is tartanak. Ezek a történelemórák nem arról szólnak, hogy rohattmocskoskommunisták behívták a zoroszokat és leverik a csak becsületes, nyílt-tekintetű szabadságot akaró jó keresztény forradalmárokat. Ezek bizony arról szólnak, hogy egyébként az október 23-i tüntetések a kommunista rendszer reformjait követelték, nem annak eltörlését. Plusz szolidarítottak a lengyelekkel.  Az órán elmondják azt is, hogy a történelem nem fekete meg fehér, erre érzékletes példa Nagy Imre esete, idézik is 1953-as beszédét Sztálin haláláról, ahol az egekig magasztalta. Bemutatják az őszi eseményeket több oldalról is: a sortüzeket épp úgy, mint az ávóslincselést. Azt is megemlítik, hogy egyébként Nagy Imre kormánya hívta be az oroszokat először. (Érdekes adalék lehet Marosán György visszaemlékezése, ami a kezembe akadt a minap: ott azzal érvel, hogy ha Horthynak volt joga behívni románokat, csehszlovákokat, szenegáliakat az ellenforradalomért, akkor ő is igénybe vehet minden segítséget a forradalomért. Az érvelés sántít, de van benne logika.) Idéznek Nagy Imre október 28-i beszédéből is, ahol mindkét oldalon harcoló hazafiakról és testvérharcról beszél. Így hamarabb lesz nemzeti egység, mint a másik oldal lehazaárulózásával.

Maga október 23-a a következőképp telne a fővárosban: délelőtt minden jelentős helyszínen érdekes kiállítások és rendezvények várnák a családokat. Majd miután mindenki megebédelt, délután a különböző pártok és egyéb szervezetek tartják a saját megemlékezéseiket. A kormánypárt vezetője elmondja, milyen frankó minden és mekkora sikereket értek el, vagy épp amit gondol (de semmilyen EU-ellenes szabadságharccal nem szédíti választóit), az ellenzék pedig szidja a kormányt, mint a bokrot, elmondja, hogy nem jól csinálják, és –ideális esetben- elmondják, hogy ők hogy csinálnák.

Lehet, hogy sokakat zavar, hogy október 23-án aktuálpolitikai tömegrendezvények vannak, de gondoljunk bele: mi volt október 23-án? Aktuálpolitikai tömegrendezvény. Akkor szerintem teljesen normális, ha erről egy aktuálpolitikai tömegrendezvénnyel emlékezünk meg.

Majd a sok pártbuli után jön a nap fénypontja: a pártrendezvények körülbelül egyszerre érnek véget és a szervezők megkérik a résztvevőket, hogy vonuljanak át az utolsó esemény helyszínére. Ekkor mindegyik párt támogatói találkoznak egymással és a pártok iránt kevésbé érdeklődőkkel, vegyülnek vagy épp külön maradnak, de egy közös téren ér véget a megemlékezés valaki olyan beszédével, aki független mindegyik oldaltól, mondjuk a nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnökével. Ezután mindenki hazamegy további rendbontás nélkül, nem esik egymásnak a két szurkolótábor, ellenben mindenkiben megerősödik, hogy „ejj, azért az a másik is magyar hazafi, csak, mert hülyeségeket gondol meg hülyékre szavaz!”

Így képzelem el én október 23-át az európai Magyarországon. Majd egyszer talán meg is valósul…

Nem ciki

2013.10.10. 19:07 Kopó

Többen (kábé ketten) kérdezték már, hogy nem ciki-e DK-snak lenni. Röviden és tömören megválaszolhatnám azzal, hogy ha annak érezném, nem lennék DK-s. Bővebben kifejtve: nem ciki. Sőt, büszke vagyok, hogy a DK tagja lehetek, és bár nem gondoltam, hogy lehetséges, de az elmúlt napokban ez a büszkeség még nagyobb lett. Mire is alapozom ezt?

A DK-ban egy olyan közösség tagja lehetek, amely, egy szóban összefoglalva: élő. A párt tagjai, Győrtől Csorvásig, Szegedtől Miskolcig egymás barátai, kapcsolatban állnak egymással és segítenek egymásnak, ahol tudnak. Olyannyira baráti a közösség, hogy 16-tól 80 éves korig mindenki automatikusan tegeződik egymással. Nem valami jelentős dolog, de nekem tetszik.

Ráadásul ez a közösség nagy és folyamatosan nő is: jelenleg körülbelül 8000 tagja van, de folyamatosan lépnek be emberek, olyanok is, akik korábban semmilyen pártnak nem voltak tagjai (mint én), lehet, hogy tavaszra már a tízezret is elérjük. Köztük több száz 30 év alatti is van, ami bőven elég ahhoz, hogy komolytalannak tekinthessünk minden nyuggerpártozást.

Amikor pedig arról beszéltem, hogy Győrtől Csorvásig és Szegedtől Miskolcig, nem túloztam. A DK az egyik legnagyobb lefedettséggel rendelkező párt a demokratikus oldalon: majdnem 900 településen van helyi szervezete, és nem kétséges, hogy könnyen tud mindegyik választókerületben jelöltet állítani. Figyelembe véve a többi demokratikus oldali párt jelenlegi helyzetét és azt, hogy ezzel szemben két év alatt mit ért el a DK, már ez önmagában hatalmas eredmény.

Ez a több ezer párttag nem csak elkötelezett és lelkes, de aktív is. Erre a tagságra építve a DK hatalmas tömegeket képes megmozgatni. Emlékezhetünk, amikor az volt a cél, hogy eltöröltessük a választási regisztrációt, ősszel három alkalommal is több ezres tüntetést hozott össze a DK! Ezt semelyik másik párt a demokratikus ellenzéktől nem merte bevállalni. Márpedig választásnál minden egyéb tényezőt maga mögé utasít egy párt mobilizációs képessége, az pedig a DK-nak hatalmas, már csak ezért is biztosra vehető a minimum 5%.

Ne csak a számokkal villogjak! A többségtől nem lesz igaza senkinek. Van más is, kevésbé számszerűsíthető. A DK az egyetlen mérhető párt, amelyik következetesen kiáll a felelős kormányzás mellett. Az egyetlen párt, amelyik büszkén vallja nyilvánosan az elveit, akkor is, ha ezzel kisebb az esélye arra, hogy választást nyerjen. Amelyik semmiképp sem ígér meg extra nyugdíjemelést a győzelemért, vagy sokadik havi fizetést. Nem fogunk soha belemenni az ígéretlicitbe, mert azzal csak kárt lehet okozni. Az egyetlen ágazat, ami mindenképp több pénzt kell, hogy kapjon szerintünk, az az oktatás. Mondja ezt úgy a DK, hogy jelentős arányban 40 év (vagy még több) fölötti a szavazóbázis. S mégis az oktatást helyezi a DK a homlokterébe, nem a nyugdíjakat. Mégis támogatják elegen- mert sokan kiábrándultak már az ígérgetésből és végre felelős, őszinte, egyenes beszédet akarnak. Az pedig a DK specialitása.

Röviden összefoglalva: minden arra mutat (teljesítmény, elvek, kommunikáció), hogy semmi szégyenkeznivalóm nincs a DK miatt. Sőt: ÁTKOZOTTUL BÜSZKE VAGYOK RÁ, HOGY A TAGJA LEHETEK!

Things you see in a faction meeting*

2013.09.06. 01:39 Kopó

Szerda és péntek között tartja évadnyitó kihelyezett frakcióülését az államkormánypárt.

Ezek a frakcióülések érdekes események. Anno egy nyári MSZP-frakcióülésről szivárgott ki az az összevágott másfél perc, amire a Fidesz alapozta az újkori történelem leggusztustalanabb karaktergyilkos kampányát. Akit viszont nem sikerült leszoktatni a kritikus gondolkodásról, rálelhetett a teljes beszédre, ami teljesen másról szólt, mint amit a másfél perccel próbáltak sulykolni. Aki pedig még ennél is rámenősebb volt (vagy éppen olvasta Debreczeni József erről szóló könyvét), rátalálhatott az első őszödi beszédre, ami nem egy improvizált motivációs beszéd volt a húzódozó frakció számára, hanem az eredetileg tervezett programbeszéd. Ebben bizony komoly megszorításokról beszélt a miniszterelnök, és ehhez kérte a támogatását a frakció tagjainak, sőt, a személyes példamutatásukat is. Áldozathozatalt várt el a szocialista vezetőktől. Ilyeneket mondott:

Választási ügyekben kisebb települési önkormányzati képviselőtestületek, már úgy, hogy ez figyelembe vehető legyen a mostani őszi önkormányzati választásnál. Ez kétharmados törvény. És feles törvényben pedig korlátozottabb tiszteletdíj és költségtérítés.

Tudom, hogy ezek nem könnyűek. Egy percig nem gondolom, hogy ezek könnyűek, és értem, hogy ebben nem egyszerű emberileg kompromisszumot kötni.

Azért, hogy világos legyen ebben az országban, hogy mi mibe kerül. Azért, hogy ne azok kapjanak többet, akiknek egyébként is több van, mert a teljes ártámogatási rendszer például ezt eredményezi. Nekem a gázszámlám meg fog duplázódni. Szó szerint.

És talán most, innentől jobban érthető, hogy miért mondom azt minden barátomnak, hogy áldjon meg a jó Isten, tudom, tudom, hogy államtitkár szeretnél lenni, áldjon meg a jó Isten, tudom, tudom hogy nem akarod leadni az autódat. Tudom, hogy milyen rohadt nehéz ez a dolog. Tudom, hogy még 3 százalékos jövedelemről is milyen nehéz lemondani. De nem érted? Föl fogjuk emelni azt, le fogjuk csökkenteni amazt és oda kell tudni állni és mikor meg fognak kérdezni egy fórumon, hogy de miniszterelnök úr és mit csináltak maguk? Miért nem a maguk költségét csökkentették? Azt mondhassam, hogy mi az hogy? Csökkentettük. Megtettük, még többet vállaltunk. Olyanok vagyunk. Azaz, sokkal többről szól, őszintén mondom, sokkal többről szól ez, mint egyébként egyénileg rendkívül jogos és nekem egyébként, hogy mondjam, személyileg, akár lelkiismeret furdalást is okozó problémák sokaságáról, amely a frakcióban nagyon sok embert érint. 20-30-40 embert érint. Kevesebb bizottsági elnöki hely van. Kevesebb államtitkár, kevesebb minisztérium, kevesebb tanácsadó. Mindenből kevesebb van.

Mikor ez ellen elkezdtek problémázni a frakciótagok, hogy de ők szeretnének államtitkárok maradni, meg költségtérítést, meg hivatali kocsit (mindezt persze diplomatikusan, pl. az Alkotmánybíróságra hivatkozva), akkor Feri feldühödött és elmondta a III. Magyar Köztársaság legkiemelkedőbb motivációs beszédét. Ebben többek között ezt mondta:

Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat.

Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől. De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani.

Esküszöm semmi szándékosság nincs abban, hogy már a második posztom ez egymás után, ahol párhuzamot vonok Orbán és Gyurcsány között, csak így alakult. Mert hogy most akkor az jön, ami a Fidesz frakcióülésén állítólag ma történt

A Fidesz elnöke áttekintette a választókerületeket, és öt esetben elégedetlen volt, ezért a helyi választókerületi elnököt – akik a Fidesz gyakorlatában a képviselőjelöltek is – úgy tudjuk, elmozdított. 

Egy másik képviselő szerint ugyanakkor mindenkit igyekezett megnyugtatni azzal, hogy a 106 egyéni jelölt mellett más politikusokról is „igyekszik gondoskodni” (hiszen jövőre, a parlamenti létszámcsökkentés eredményeképpen, úgy tudjuk, azt mondta, „mindenkinek meglesz a helye a hivatalokban, állami cégekben”). Ugyanakkor figyelmeztetett, aki nem végzi el a munkát, annak „nincs kegyelem”.

Nem is kommentálnám a kettő közötti különbséget, csak azt, hogy szerintem egészségesebb gyakorlat, ha a választókerületi elnököket, akik aztán képviselőjelöltek is lesznek, a helyi tagság választja meg, ahogy az a DK-ban is van, nem pedig az elnök jelöli ki.

*A cím a Repo- The genetic opera című keményrock-musical egyik számának címe (Things you see in a graveyard) átírva, a témához nincs köze a számnak, csak szeretem a filmet.

Két évnyitó

2013.09.03. 00:12 Kopó

Jól indult a szezon. Kezdődött a DK alternatív tanévnyitójával, majd egy virrasztással, ezután egy rendes tanévnyitón vett részt Orbán Viktor, ami alkalmat adott rá, hogy az oktatáspolitikával kapcsolatos ellenérzésüknek hangot adjanak bizonyos "felforgató elemek".

Volt szerencsém mindkét évnyitón jelen lenni, és egyből megfogott a két vezető közötti kontraszt.

Vasárnap Gyurcsány Ferenc mondott beszédet délután az Akadémia utcánál. A tömegben voltam, és figyeltem, hogy juthatnék előrébb, miközben vártunk rá és arra, hogy elkezdődjön a rendezvény. Egyszercsak észrevettem. A tömeg mögött bukkant fel, egyedül, gyalog, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő, a volt miniszter, akit nem egy ember szeretne akár holtan is látni, csak úgy elsétál egy demonstrációra. A tömeg szétnyílt előtte és körberajongta. Ő kedvesen végigment, üdvözölt mindenkit, majd hátrament a "backstage-be" és megvárta a többi szónokot.

Ma pedig Törökbálinton vártam a jelenlegi miniszterelnökre, hogy megnézzem, amint felavat egy még el sem készült sportkomplexumot. Plusz, hogy, ahogy a Hírhatár idéz:

Az volt a célunk, hogy szembesítsük Orbán Viktort az oktatásban okozott rombolásukkal, amit egy  presztízsberuházással nem lehet elfedni.

A Kedves Vezető is hátulról érkezett, de ott ez a kerülő utat jelentette a főbejárat helyett. Szinte egész a kapuig vitte a páncélozott kisbusza, majd kiszállván onnan egyből körülsereglette a talpnyalók és testőrök hada, akik közül ki sem látszott. Majd amikor az ellene tüntetők (HaHa, IDE valamint egy helybeli ex-trafikos, mondanom sem kell, hogy lett ex-trafikos) elkezdtek élni a véleménynyilvánítási jogukkal, a Vezénylő Tábornok hős védelmezői egyből akcióba léptek és hátrább szorították azokat, akiknek nem tetszett a rendszer, majd a rendőrök igazoltattak is mindenkit. Orbánt én speciel nem is láttam, annyira elveszett a sokaságban. Ezek után bement a terembe, ahol hosszasan szónokolt összecsődített, és kicsit sem érdeklődő közönsége előtt. (Akik az ablaknál ültek, jobban érdeklődtek az én "Kisebb tandíjt stadionok helyett"-táblám iránt, a pedagógusok csak kemény küzdelem árán tudták fenntartani a rendet.)

Egyébként ennek az embernek a férfiasságáról írt áradozó, már-már erotikába átcsapó cikket G. Fodor Gábor. Érdekes elképzelései lehetnek a férfiasságról, de ahogy gondolja, nem vitázom ízlés dolgával. De az biztos, hogy így nehéz azt a cikket Orbánra vonatkoztatni.

Egy ember, aki jókedvűen fogadja a tömeg üdvözlését, és barátian viszonyul a rajongóihoz, meg valaki, aki rendőrök, terrorelhárítók és törleszkedők sorfala mögött bújik meg. Az egyik, államférfi. A másik...férfi az ilyen egyáltalán?!

Normális

2013.08.17. 18:18 Kopó

Ha valaki szervezetten akarja a másik személyt, vagy csoportot nem-békénhagyni, kitalál valami pozitív értéket, valami mondvacsináltat. Ennek a nevében majd vegzálhatja azokat, akik merészelnek nem azt csinálni, nem úgy élni, nem olyannak lenni (és emiatt boldognak lenni), amit az illető akar. Például anno a nácik szépen megmagyarázták, hogy ők az emberi fajt akarják nemesíteni, hogy mindenki szép, erős és egészséges legyen. Hát nem szép elgondolás? Csak éppen ezt úgy tervezték elérni, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem "szép, erős és egészséges", no persze az ő mércéjük szerint. Ugyanis, hogy biztos legyen, hogy csak a saját véleménye érvényesülhessen, az ilyen ember fenntartja magának a jogot, hogy szabadon értelmezhesse a saját meghatározását. Rajta múlik, hogy ki akad fenn a rostán és ki nem. ("Én mondom meg, ki a zsidó"- mondta egyesek szerint Himmler, mások szerint Göbbels vagy Göring.)

Annyira nem is kell messzire menni: itt van például az abortusz kérdése. Akik be akarják tiltani az abortuszt (főleg férfiak, akiknek mindehhez a legkevesebb közük van, de mégis bele akarnak szólni a nők életébe), azok sem "abortuszelleneseknek" hívják magukat. Az Egyesült Államokban a két nézetet (hogy szabadjon-e elvetetni a még meg nem született gyermeket) pro-life és pro-choice irányzatnak hívják. Ugyanis az igen rossz sajtót jelentene, ha az abortusz tiltását követelők őszintén közölnék, hogy ők bizony mások életét akarják irányítani, anélkül, hogy bárki is kérte volna őket erre. Sokkal szebb azt mondani, hogy a meg nem született magzat jogát védik az élethez.

Most pedig a sok ènkèpzavaros, aki nem bírja elviselni, hogy mások esetleg máshogy érzik magukat jól a bőrükben, kitalált egy új kifejezést. Ezzel az egy szóval meg lehet bélyegezni mindenkit, aki nem tetszik. Zseniális! Egyszerűen, ha valaki ellen uszítani akarsz, és nem találsz egy értelmes okot rá, csak annyit kell mondani: nem normális! Még jobb: a "bigott, homofób, idegengyűlölő, szűkagyú tahó" helyett mennyivel szebb eufemizmus az, hogy "normalitáspárti"?

Így például az az utolsó bunkó, aki ráront két csókolózó fiúra, nem kell, hogy azzal a bélyeggel éljen, hogy egy homofób gyökér, akit rendes európai társadalmakban megvetéssel, de legalábbis távolságtartással kezelnek, hanem büszke védője lesz a családnak (meg az istenhazának is), hagyományos értékeknek, mindannak, ami normális. A rendőrök meg nem cinkosok, hanem egyenruhás védelmezői a "normális" állampolgároknak, közszemèremnek, meg valamifèle jóízlèsnek. Mintha bizony csak egy dolog lehetne normális. Leginkàbb az,amit a "normalitáspárti" egyén annak tart. Ahogy azt Témüller, a házmester elkèpzeli...

Érdekelne egyébként, hogy miért gondolják az ilyenek, hogy az a normális, amit ők annak gondolnak. Általában három dologra szoktak hivatkozni: a keresztény gyökerekre/kulúrára, aminek mi részesei volnánk, a természetre, meg a többségre.

Nos, a keresztény gyökerek alapján akkor simán lehetne melegházasság, ahogy az az ókori keresztény közösségekben volt. Egyèbkènt meg a keresztènysèg nem egymàs bèkènhagyàsàról ès elfogadàsàról szól? Az istenelleni bűnt majd bünteti Isten, az ember csak az emberellenit büntesse! Ha a kereszténygyökerű európai kultúráról van szó, annak pedig ugyanúgy része a liberalizmus is, ami magával hozza többek között a szekularizációt meg a toleranciát is. Ha a természetre akarnak hivatkozni egyesek: tucatjával találhatunk olyan fajokat, amik között teljesen elfogadott az azonos neműek közötti nemi kapcsolat. (Ami a monogámiát és a házasság előtti szexet illeti, hogy ne csak a melegekről legyen szó: általában a fejlettebb társas állatok szexelnek az élvezet kedvéért, nem mindegyik de leginkább azok, mint a bonobók, vagy a delfinek.) Legvégül, ha valaki szerint a kisebbségnek mindig mindenben igazodnia kéne a többséghez, akkor a férfiak lesznek szívesek elkezdeni menstruálni, igazodva a többsègben levő nőkhöz. Vagy esetleg beláthatnánk, hogy valamilyen szempontból mindenki kisebbségben van, és ezért van értelme a kisebbséget, mint olyat védeni a többségtől.

Végezetül, tipikus szöveg a liberálisok ellen, hogy állítólag véleménydiktatúrát kényszerítenének rá másokra, és pátyolgatják a melegeket, meg mindennel szembemennek, ami "normális", aki pedig nem olyan, mint ők, azt jól leszólják és kiközösítik. Nos, ez marhaság. Az egyetlen, akit a valódi liberálisok esetleg kiközösítenek (nem is mindegyik, erről is folyik vita), azok azok, akik másokat közösítenének ki. Ennyi. Ebben pedig semmi következetlenség nincs. Sőt: aki másokat kiközösítene, fajta, nem, orientáció vagy gondokodás alapján, az inkább magát közösíti ki, az értelmes, felvilágosult, civilizált emberek közül. Nem is kényszerítik a liberálisok őket arra, hogy jöjjenek vissza- dehogy. Csak akkor tèrjenek vissza a civilizációba, ha megtanultak elfogadni másokat. Ha megszokták, hogy sokan, sokfélék vagyunk. És nem bújnak mindenféle vallás, meg kifacsart nemzetelképzelés mögé, csak, mert nem bírják elviselni a különbözőséget!

Dühből írtam

2013.05.29. 02:25 Kopó

Na most lett rohadtul elegem! Erről a témáról máskor akartam írni, nem itt Törökországban, mégis most került megint elő. Pár hete, vagy tán már hónapja, az egyik netes újság leközölt egy írást a Munkások Újságából, ahol leírta már megint valaki, hogy „Bezzeg a Kádár alatt!”. Ekkor írtam meg ezt a cikket, de félretettem későbbre. Ma pedig megjelent egy cikk, ami szintén erről a témakörről szól, ráadásul egy helyütt vitában állok néhány emberrel a témáról, megint. Most már nagyon feldühödtem és elegem van! Ismét előjött a magyar kollektív tudat egyik leggyilkosabb, legkártékonyabb rákfenéje: a kádárista nosztalgia. Egyszerűen gyűlölöm ezt a jelenséget, nem tudok rá jobb, civilizáltabb, ájropéerebb szót mondani. Utálom, hogy a magyar emberek nagyon jelentős részét hülyíti. Jó ideje mérgezi a magyarok értelmét ez a kór, és lehet, hogy egy vagy akár több egész generáció kihalása után szabadulunk csak meg tőle, és csak remélni merem, hogy nem orbánista nosztalgia lesz utána.

Ez a jelenség minden oldalon felbukkan. A vágy az erőskezű, nem piti pártügyekkel foglalkozó vezér iránt és a gondoskodó állam iránt, aki vigyáz ránk, munkát ad, és kenyeret, munkahelyet teremt és esténként betakargat minket,  meg ki tudja még, milyen módokon vigyáz ránk. Aki alatt biztonság van, meg minden ingyen.

Nehogy azt higgye bárki is, hogy ez baloldali sajátosság! Akik most Orbánt éltetik és vezérüknek fogadják, azok is egy új Kádár eljövetelét várják tőle/belőle, és igen nagy sikerrel. Ő az, aki teremt munkahelyet, aki államosítja az iskolákat, aki megvéd minket az IMF-től és a bankoktól, még a bonyolult magánnyugdíjtagságtól is megmentett bennünket! Lassacskán a gondolkodás terhét is átvállalja magára szeretett népe helyett, ahogy az puha diktatúrákban lenni szokott.

Ugyanez érvényben van a széljobbon is természetesen. Csak ott az idol Horthy. Ha megnézzük a Jobbik 2008-as gazdasági programját (tudtommal nem csináltak újat, if it isn’t broken don’t fix it!), vegytiszta kádárista etatizmus van benne. Sajnos a nyavalyások valamelyest értenek a magyar néplélekhez, ezért duzzadtak fel ilyen irreálisan nagyra.

Valahogy ilyenkor, amikor ezzel találkozom, nem tűnik olyan irreálisnak Kertész Ákos genetikailag alattvalós meghatározása. Persze, ezt nem lehet genetikának tartani, nem vagyunk rasszisták, hanem beleivódott a kultúrába. Hihetetlen, milyen könnyen sikerült rugalmasítani a magyar gerincet kevesebb, mint negyven év alatt! Ennyire kényelmesek volnánk? Vagy mi lehet az oka? Ez törvényszerű? Elvégre Ferenc József is, a forradalom leverője, a végére Ferencjóskává szelídült…

Sokszor próbáltam már embereknek magyarázni, hogy mi a baj ezzel. Hogy „azok, akik hajlandóak feladni a szabadságukból egy kis biztonságért cserébe, egyiket sem érdemlik meg és idővel mindkettőt el fogják veszíteni”- Benjamin Franklin. Ez az, ami leginkább summázza ezt. Plusz ott van még a kapun belüli munkanélküliség, a hatékonyság hiánya (hatékonytalanság, van ilyen szó, vagy csak én használom?), az elavult technikák és technológiák, a fölösleges ipar (anyám, amikor valaki az Ikarust kívánja vissza, az de fel tud idegelni!), de leginkább az, hogy eltompította az emberek szabadságvágyát. Mert a tömb többi tagjához képest még nekünk volt a legjobb. A „legvidámabb barakk”. Akkor már inkább lett volna olyan rossz, mint máshol, mert úgy látszik, nekünk tényleg Mohács kell, másból nem tanulunk, de tán még abból sem.

Sokat győzködtem tehát embereket, mindig ugyanaz volt a koreográfia: én elmondtam, hogy miért volt rossz, ők elmondták, hogy mi volt benne a jó. Nem jutottunk sokkal előrébb. Szóval most máshogy magyarázom. Nem azt próbálom magyarázni, hogy miért rossz, hanem, hogy miért értelmetlen védeni. Ugyanis rájöttem egy fontos hasonlóságra: a Kádár-rendszer olyan, mint a gyerekkor. Apuka-anyuka (Kádár apánk meg, állambácsi) vigyáznak ránk, ellátnak minden jóval, cserébe nekünk csak kicsit dolgozgatni kell (aludni a gyárban vagy gyerekként házimunkát végezni) és nem visszabeszélni. Tök ugyanolyan szituáció. Amúgy társadalmi szinten ezt hívják paternalizmusnak. Na most, ez az, amiből Nyugaton (és most már Középen sem, ld. lengyelek, akik az ottani Orbánt, Kasczinskyt kinevetik) nem kérnek az állampolgárok, keleten pedig az alattvalók hozzászoktak.

De most komolyan, mindenki, aki a Kádár-rendszert (vagy Horthyt, vagy Orbánt, vagy úgy általában a szocializmust, de legalábbis a gondoskodó államot) tartja eszményképnek: a gyerekkorba visszavágyni nem gáz?

Ideje felnőni!

Fiúk, szedjétek össze magatokat!

2013.04.21. 00:09 Kopó

Van ugyebár most a baloldalon (persze, persze, Bajnai az centrum, meg ilyenek, mindegy, így egyszerűbb) két vezető nagy párt. Ennek a két vezető nagy pártnak van egy-egy vezetője: Mesterházy Attila és Bajnai Gordon. Az elmúlt hetekben a baloldalon arról szólt a politika, hogy ki lesz a Nagy Orbánváltó Összefogott Ellenzék Győzelemre Vivő Vezetője. Mindketten vehemensen nyomták saját magukat. Mesterházy arra hivatkozott, hogy neki a legnagyobb a tömegbázisa, beágyazottsága, ők a legnagyobb párt az ellenzékben. Bajnai meg arra, hogy hát istenem, látszik, hogy őt akarja a Nép, és hogy is mennénk mi szembe a Nép akaratával, igaz? (Ecsém, hány despota vezetett be rémuralmat arra hivatkozva, hogy ezt akarja a nép! A huszadik században kábé mindegyik.) Meg, hogy ő tudja megszólítani a középet. Ebben lehet valami, a nép tényleg úgy tűnik, elfelejtette, hogy a Gyurcsány-kormányban miniszter volt.

Aztán játszanak néhol előválasztósdit, mint például Dunakeszin, ahol csúfos vereséget szenvedett az ellenzék, nem kis részben azért, mert itt bizony nem előny, ha ketten indulnak egy ellen. Lehet itt magyarázni, hogy az alkalmas jelöltet keresik, aki képes a jó kormányzásra (szerintem rés szakadna a tér-idő kontinuumban, ha Bajnai nem mondaná ki ezt a szókapcsolatot egy nyilvános megszólalásában…), de valójában eléggé úgy néz ki, hogy a két  párt a saját befolyását akarja fitogtatni, illetve építeni. Ami nagyon menő és hasznos dolog, valóban, nem véletlen, hogy a DK már olyan korán elkezdte, csak éppen egy év múlva esedékesek a választások, és még igen sok tennivaló volna addig hátra, leginkább létre kéne hozni egy Orbánváltó koalíciót, ami nem megy ám egyik napról a másikra…

Úgy látszik, a fiúk is rájöttek, hogy ezzel a buta torzsalkodással nem mennek sokra, ezért inkább módszert váltottak, és most azon megy a férfias vetélkedés, hogy ki akar jobban együttműködni. Bajnai azt mondta, hogy október 23-án már álljanak egy színpadon az ellenzéki vezetők, de előtte még várjunk egy kicsit a tárgyalással, mert még nincs kész a pártja, és meg akarja várni, amíg neki is meglesz a tömbje, szatellitekkel együtt, mint az MSZP-nek. Persze, nem így mondta, de egyértelmű, hogy erre kell neki az idő. Erre Mesterházy? Azt mondta, „ugyan, minek várjunk mi két-három hónapot, hát üljünk le tárgyalni most, egyből!”  Dicséretes hozzáállás, bár kicsit erőfitogtató, de megszokhattuk, az MSZP-nél minden az.

De Bajnai közölte, hogy „A szavazóknak és az ellenzéki pártoknak nem az asztalnál vitázó politikusokra van szükségük, hiszen még összesen nincs annyi követőnk, hogy legyőzzük a Fideszt.” Hát, kedves ex miniszterelnök úr, valóban, a szavazóknak és az ellenzéki pártoknak nem asztalnál vitázásra volna szükségük, hanem érdemi tárgyalásokra és őszinte összefogási szándékra! És ha meglesz az összefogás, akkor meglesz a kellő számú szavazó is a Fidesz legyőzéséhez, mert ők, tömegével csak arra várnak, hogy megjelenjen az az erő, amelyik képes legyőzni a Fideszt! Ami nem lesz önmagában sem az MSZP, sem az Együtt 2014, ezt kénytelen mindkét fél belátni. (Sőt, a DK sem, legyünk őszinték! De ami késik, nem múlik…) Akkor pedig kell csinálni egy választási szövetséget, már csak az ezerszer emlegetett választási rendszer miatt is. Amihez pedig nem kell más, mint az őszinte szándék az összefogásra, amit a DK már régóta próbál mindenkivel megértetni. Szóval kedves Bajnai Gordon, taktikázás helyett szíveskedjék tárgyalóasztalhoz ülni MINDENKIVEL, (ez a „egyesével tárgyalunk, akivel és ahogy mi akarunk, amit most az MSZP-vel játszanának már az LMP-nél sem jött be, arról nem is beszélve, hogy a DK az nem MSZP-holdudvar, de köszönjük a gyanúsítást)! Majd ennek végkimeneteleként közösen megcsinálni azt, amiről egyébként az azóta párttá alakult mozgalma szólna: egy olyan szövetséget, aminek kormánya 2014-től végre képes arra a nyavalyás jó kormányzásra! Szervezetet építeni közben is tud, addig is elhisszük, hogy nagyon népszerű és sokakat megszólít.

Használt spanyolviasz

2013.04.11. 16:37 Kopó

Múlt héten a Hallgatói Hálózat egyik ifjú titánja ismét jól megaszonta.  Leginkább arról szólt a cikk, hogy „mi vagyunk a tiszták, a civilek, az újak, a pártkatonák nem érnek fel hozzánk, elmúthúszév, paradigmaváltást!”. Bónuszként megpróbálta a tevékenységüket és a hozzáállásukat valami hallatlanul új dolognak beállítani, amivel a többiek nem tudnak mit kezdeni. Csak remélni tudom, hogy az írás nem az egyetemfoglalás kudarca által keltett frusztrációt hivatott leverni a pártokon, akik már (legalábbis az ellenzékiek) jó ideje nem próbálják elnyerni a hahások kegyeit. Mert lehet itt magyarázkodni, hogy mekkora siker az, hogy adtak nekik egy játszóházat állandóra, de nem ez volt az egész célja. Márpedig a valódi célból, a hat pontból nem valósult meg eleddig semmi, sőt, a röghöz kötés belekerült a Világ Legrugalmasabb Gránittömbjének negyedik belefaragásába. Úgy általában, ha számot vetünk a hat pont decemberi megfogalmazása óta eltelt idővel, volt bármi haladás? Nem úgy tűnik, de persze a pártok a hülyék.

Ki kell azonban ábrándítanom hős forradalmárainkat: a civil érdekérvényesítés ábszolúte nem újkeletű dolog. Civilek eddig is tüntettek, eddig is igyekeztek közvetlenül beleszólni őket érintő dolgokba, korábban is voltak sztrájkok, sőt még diáktüntetések is, a mostaninál sokkal kedvezőbb konstrukciók ellen is. Azok is civilek voltak.

Talán a 2011-es vagy akár a 2008-as diákmegmozdulásokon megjelentek hivatalosan a pártok…?

Ebben semmi új nincs. Van azonban újdonság a másik oldalról: a kormány eddig példa nélküli módon tesz rá, hogy a civilek mit akarnak, és mit csinálnak. Eddig a kormányok (általában a baloldaliak) mindig figyelembe vették a követeléseket, és tárgyalóasztalhoz ültek az épp aktuális érdekérvényesítőkkel. Eddig működött a társadalmi nyomás. Most már nem működik.

Miért?

Ennek – véleményem szerint – több oka van.

Egyik a Fidesz hozzáállása. Nem fogadnak el külső kritikát, és aki nem alázatosan kérve közelít hozzájuk, azt ellenségként kezelik, és nem hallgatják meg, hanem megpróbálják eltaposni.

Másik ok a politikai helyzet. Igen, a pártpolitikai. Mivel jelenleg a Fidesznek nincs alternatívája, mert az ellenzéki pártok még (MÉG) nem fogtak össze, a kormánynak nem kell attól tartania, hogy a kikosarazott civilek máshoz fordulnának helyettük, és a következő választásokon majd jól megbuktatva a jelenlegi kormánypártot, másnál kilincselnének sérelmeikkel. Ha pedig nincs meg ez a fenyegetés, akkor ugyan miért kéne odafigyelnie a kormánynak a tüntetőkre? De ezt már korábban is leírtam.

Harmadik ok lehet a tüntetők összetétele is: amíg 70%-a a 18-30 éves korosztálynak nem megy el szavazni (és a maradék 30 sem jellemzően az egyetemista réteg), addig mi fenyegetést tudnak jelenteni a Fidesz hatalmára? Igaz, erre egyesek cáfolatként felhozzák, hogy a felsőoktatás helyzete vacsoraasztali beszédtéma az egyetemisták családjánál, de nem vagyok biztos benne, hogy ez ellensúlyozni tudná az egyetemisták választói passzivitását.

Tehát a bázisdemokratikus hallgatók egyáltalán nem találták fel a spanyolviaszt, épp ellenkezőleg, sikertelenül próbáltak élni egy korábban sikeres eszközzel, ami viszont nem az ő hibájuk. Egyszerűen most nem olyan a helyzet.

Nemcsak a felsőoktatás helyzetéről szól azonban a HaHa. Kommunikációjukból kivehető, hogy sokkal nemesebb céljuk is van a hat pontnál. Mintha meg akarnának honosítani egy új politikai kultúrát, ahol nem osztják fel az emberek magukat A és B csoportra. fradistákra és utésekre. Baloldaliakra és jobboldaliakra. Közgázosokra és műszakisokra. Vagy ahogy a cikkben írták: bikkra és makkra. Vagy ez a szándékuk, vagy egyszerűen, mint a lázadó kamaszok, nem szeretik, ha a felnőttek beteszik őket valami skatulyába, mert nekik nem jók a meglévő keretek.

Elképzelésük arról, hogy ne legyen „bikk” és „makk”, hanem mindenki identitásától függetlenül szabadon jöjjön össze és beszéljük meg, hogyan kéne „rendezni végre közös dolgainkat”, szép, de azért érdekelne, hogy úgy egyébként ez melyik emberlakta vidéken van így? Máshol is vannak pl. hutuk és tuszik, katolikus írek és protestáns angolok, de a politikában s megvan ugyanez az identitásadó erő. Mini coming-out: olvastam a Bridget Jones naplóját, mindkettőt, tetszett is. Abban, jelesül a második részben Miss Jonest fiúja elviszi egy ügyvédbulira. Mikor ott előkerül a politika, kiderül, hogy abban a posh közegben hősnőnk az egyetlen Labour-támogató, mindenki más Tory-szavazó. Mikor provokatív kérdésekkel árasztják el Bridgetet, ő hősiesen kivágja magát, és utolsó mondata így szól: „különben is, aki balos, az a Munkáspártra szavaz!” (Azt hiszem, ezt mondta, rég olvastam, és itt Törökországban nincs kéznél egy magyar nyelvű példány.) Márpedig ha a Föld műveltebb felén is így működik a dolog (máshol meg mindenki a kormánypártot támogatja, ha jót akar magának), akkor mit várunk szeretett félázsiai származékainktól?!

Még ha el is tekintünk attól, hogy a felvázolt modell sehol sincs jelen, akkor sem tudom nem észrevenni, milyen furcsa módon mutat példát az író. Bikk és makk helyett ugyanis most bevezet egy újabb törésvonalat, cakkot és pakkot, azaz dehogyis: a civileket és a pártpolitikusokat, majd a címben utóbbiakat jól elküldi a picsába, nem véve észre, hogy ugyanazt a gyakorlatot folytatja, aminek elítélésére klaviatúrát ragadott. Vagy nem is az irracionális törésvonalakkal volt baj, hanem, hogy nem ők húzhatják meg azokat? Vagy hogy is van ez?

(Mindettől függetlenül hajrá Hallgatói Hálózat! Baromira örülnék, ha sikerrel járnátok, csak épp attól tartok, hogy jelenlegi módszereitekkel és hozzáállásotokkal nem járhattok, azért a kritika. S eddig nem látom, hogy aggodalmam alaptalan lenne, persze csak egyszer kell, hogy ne nekem legyen igazam, hanem nektek, s mind nyerünk. De ne hallgassatok rám, veszedelmes pártpolitikusra,  még a végén rátok telepszem!)

Minek veszíteni, ha nyerhetnek is?!

2013.03.27. 18:41 Kopó

Korábbi bejegyzésem egyesek szerint túl optimista. Vannak, akik 2014-re Fidesz-győzelmet jósolnak. Vannak, akik szerint naiv vagyok, mert a Fidesz és a Jobbik előbb összefog, mint a demokratikus ellenzék pártjai. Ezek az ellenvetések vagy azon alapulnak, hogy az ellenzék támogatottsága jelenleg a Fideszével egyenlő mértékű – erre azt mondom: „Nem közvéleménykutatást akarunk nyerni, hanem választást” –, ráadásul az összefogás ténye sokakat mozgósíthat és nem is kell túl nagy előnnyel nyerni. A Fidesz által elkészített választási rendszer minimális többség esetén is lehetővé teszi a kétharmadot, ami szükséges a kormányképességhez. Vagy azt hozzák fel, hogy az összefogás legfontosabb szereplője, a Magyar Szocialista Párt nem érdekelt a 2014-es választási győzelemben.

Erre igen sok tényező mutat. Az MSZP igazi túlélő, beléjük kódolt tulajdonság, hogy nem engedik a koncot. A szocialistáké az egyetlen demokratikus ellenzéki párt (E2014-et néhol mérik, néhol nem, néhol összefogásban, néhol nem), ami a felmérések alapján tuti, hogy bekerül a következő Parlamentbe. Simán játszhatnak túlélésre. Ráadásul egy korábbi belső elemzés is azt taglalja, hogy a szocialistáknak a bipolaritást kell sulykolni az emberek fejébe: van a Fidesz, amelynek egyetlen méltó ellenfele az MSZP, kettejük epikus csatájáról szól a választás, és ha a választópolgár nem akarja elpazarolni a szavazatát, a Fidesz egyetlen méltó kihívójára adja azt le.

Simán elképzelhető szcenárió tehát, hogy az MSZP túlélésre rendezkedik be, és a 2018-as választásokra készül. Hagyja, hogy 2014-ben a Fidesz megnyerje a választásokat, és a többi ellenzéki párt kiessen a Parlamentből. Ez feltehetően a többi párt elsorvadását okozná és az MSZP tényleg egyedül maradna (Tibor!) a politikai porondon  a baloldalon. Vagyis 2018-ban a szavazók kénytelen kelletlen az MSZP-re szavaznak, mert a Fidesznél és a Jobbiknál még mindig jobbak. Hű, de kétes dicsőség!

Az elképzelés reális, mégis azt gondolom, hogy nem célszerű követni. Először is, mert rengeteg a bizonytalan tényező. Ki tudja, hogy nem alakul-e új (csak épp hatékonyabb, elvhűbb, szervezettebb, koncepciózusabb, profibb) LMP-szerű protest-párt? Sőt, nagyon valószínű, hogy valami ilyesmi lesz. A kereslet kitermeli a kínálatot. Az sem biztos, hogy Bajnai csak pünkösdi király lesz az ellenzékben! (30 éves háború-fanoknak: téli király.) Simán lehet, hogy rákap a politika ízére, mint annak idején Gyurcsány, és benne marad! Kell Mesterházynak még egy erős ember?! Igaz, jelenleg sikerrel taktikázza ki őt, de az Együtt már önmagában a jelenlétével fenyegetést jelent az MSZP monopóliumára. Könnyen lehet, hogy egy év múlva már megközelítőleg akkora országos lefedettséggel rendelkeznek, mint a DK és akkor jövő tavasszal komoly eséllyel indulnak a Parlamentbe jutásért! Ami azt jelenti, hogy megvetik a lábukat, és ’18-ra akár az MSZP támogatóinak jelentős részét elszipkázhatják, gyakorlatilag Thürmerék sorsára juttatva az MSZP-t, vagy majdnem! Akkor az egész terv visszafelé sülne el. Az aztán ciki volna! Sokkal egyszerűbb koalícióban szalámizni.

Ráadásul korántsem biztos, hogy a Parlamentből kiesett pártok elsorvadnának. Vegyük például a Demokratikus Koalíciót: eddig is úgy működött igen jól, hogy egy huncut vasat nem kapott pártként az államtól, egyedüli állami forrás a tíz képviselő fizetése. A DK-t pénzzel nem lehet megszorongatni, szóval, ha nem is jut be a Parlamentbe (ami nem történik meg természetesen), még akkor is az 1%-ot röhögve eléri, ami jelenleg az állami támogatás feltétele. Vagyis már több pénz lesz, mint volt az elmúlt másfél évben! A 4K!-ról nem is beszélve, amiben kevés, de elszánt fiatal ül, ráadásul a retorikájuk még az MSZP-énél is komcsibb baloldalibb, szóval még nagy jövő állhat előttük itt, Posztkádárisztánban. Ők is elvoltak eddig pénz nélkül, 2014-től sincs veszítenivalójuk.

Továbbá, ha az MSZP miatt bukik el az ellenzéki összefogás, arra a polgárok rájönnek, és aszerint kezelik az MSZP-t: mint a Nagy Árulót, akire még az sem szavazna, aki egy kicsit szimpatizált korábban velük.

Végezetül néhány pénztárcába vágóbb érv: a választási rendszer miatt ha szétaprózódva indul az ellenzék, az kevesebb mandátumot, kevesebb pozíciót jelent, horribile dictu kevesebb pénzt. Vajon melyik szocialista képviselőnek lesz kedve lemondani a mandátumáról azért, mert majd négy év múlva talán jobb lesz? Ráadásul most is rezgett a léc, hogy nem gyártott a kétharmad alapot magának az MSZP jogutódkénti betiltására, és amint a Pozsgay-Szűrös dinamitduó és a többi exkomcsi (ne legyenek illúziók: valószínűleg a Fideszben van a legtöbb) végleg leteszik a malteroskanalat, bizonyára meg is teszik. Hacsak nem szánja Fénylő Reménységünk az MSZP-nek Őfelsége Ellenzéke szerepét. Még el is tudom képzelni, hogy vannak a Pártban olyan rugalmas gerincek, akik ebbe bele is mennének (nem Szili Katalin volt az utolsó kaméleon), de akkor végképp bebetonozza magát a Fidesz, és végérvényes lesz az, hogy az MSZP soha többet nem üti meg a Jackpotot: többé már nem kerül kormányközelbe, mert az elkövetkező húsz évben az Egységes Magyarország aktuális kormánypárt nyer minden választáson. Az MSZP pedig csak azt a célt szolgálja majd, amit a szocdemek a Horthy-kor parlamentjében: megszelídített csahos kutya, ami készséggel bizonyítja a nemzetközi közvélemény előtt, hogy milyen demokratikus is a magyar rendszer, hiszen még ellenzék is van!

Utolsó ellenérvként ott van a személyes vonal. Nem próbálok arra bazírozni, hogy az ország érdeke a Fideszt minél előbb eltakarítani, tudom, hogy a legtöbb szocialista képviselő számára a közérdek valami fura absztrakt fogalom. 2006 bebizonyította, hogy az önérdek az első, amiért bármi más feláldozható. Szóval hazafias szólamokkal hiába is próbálkoznék.

Inkább ezzel jövök: Attila! (Divat mostanság személyesen üzenni, de minek üzenjek a bukott miniszterelnöknek?) Mi a francért mennél bele plusz négy rizikós évbe, mikor már 2014-től kormányon lehetnél? Horn Gyula, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc után te lehetnél a következő, a legfiatalabb, aki a szocialistákat győzelemre vezeted! Ezt ne dobd el zavaros taktikázgatással!

Köszönöm!

A XXI. század betegsége

2013.03.21. 00:00 Kopó

Politikafüggőség

Eredete: ismeretlen

Elterjedtsége: főleg viszonylag fejlettebb országokban, az internet nagyban elősegíti a terjedését

Tünetei: az áldozat egyre több politikai jellegű cikket oszt meg közösségi oldalakon; politikán kívül más iránt alig érdeklődik; szociális élete beszűkül, egydimenziós lesz; minden témába képes bevonni a politikát; egy idő után szociális életet is csak a politikai események révén él; súlyosabb esetben a politikából való hosszas kiszakadás elvonási tüneteket (pl. hallucináció, levertség, ingerlékenység) vonhat maga után

Gyógymód: ismeretlen

A politikafüggőség egy modern, civilizációs szenvedélybetegség. Korábban is létezett elszigetelt esetekben, általában a környezet hóbortnak vette és nem törődött vele sokat. Az ókori Athénban még nem tudtak a veszélyeiről, ezért a politizáló polgároknak napidíjat fizettek.  A tömegmédia és különösen az internet segítségével tömegek váltak potenciális áldozattá, különösen a demokráciákban, ahol a közeg a véleményszabadságnak és tömeges oktatásnak köszönhetően különösen kedvez a kialakulásának. Jelenleg nem találtak még rá gyógymódot, de a környezet támogatásával a beteg így is teljes életet élhet. Sőt, a betegség megfelelően csatornázva hasznossá is válhat, az áldozatot jelentős tettek végrehajtására, nagy társadalmi változások előidézésére sarkallhatja.

A betegség egyik jól dokumentált kora középkori áldozata

FIGYELEM! Ha valaki a betegség tüneteit észleli magán, szóljon Koppánynak, szegény ne érezze olyan egyedül magát!

Oly mindegy

2013.03.18. 00:30 Kopó

Áder János aláírta az Alaptörvénynek becézett tákolmány negyedik kiegészítését. Áder János pártkatona, Bólogató János, vége a magyar demokráciának, korlátozzák az AB-t, alkotmányban a röghözkötés, és a többi és a többi, mindenki siratja a demokráciát és panaszkodik. Sokan megosztják, hogy az EU is mennyire ellene van, meg hogy ki, mikor, hol nem állt szóba valamelyik magasrangú Fidesz-káderrel, akik jelenleg történetesen közjogi funkciót töltenek be, mert a Főnök őket választotta ki. Országos szintű a felháborodás.

Kérdezem én: drága emberek, hát nem rohadtul mindegy?!

Ti komolyan meglepődtetek azon, hogy a kétharmad tovább dübörög?! Még mindig?! Meglepődtök azon, hogy van lejjebb?! Mindig van lejjebb! Ahol a Fidesz Kft. egy kis demokráciát is talál, arra ráront és eltapossa, mert az neki útban van! Ezen mit kell úgy fennakadni három év távlatából?! Ezt csinálták a ciklusuk elején, közepén és a végén is ezt fogják! Most szólok előre, senki se háborodjon fel a jövőben a Fidesz tettein, ezután is ilyenek lesznek: tovább rombolják a demokráciát és építik a nyomort illetve Simicska tőkeerejét. Továbbá kapkodva próbálják összeszedni a pénzt a következő évre. Ezen kár háborogni. Hiszen az egész olyan lényegtelen és értelmetlen.

Mert:

Ennek az egész vircsaftnak 2014-ben vége szakad. Képzeljétek el, nem lesz többet Orbán-kormány, nem lesz kétharmad, nem lesznek hajmeresztő tőrvények, hirtelen random különadók, államilag szervezett korrupció, fölösleges stadionépítés- mindez eltűnik a süllyesztőben 2014 tavaszán. Mindehhez nektek csak annyit kell tenni, hogy menjetek el jövő tavasszal a megadott időpontban és szavazzatok! Halad az ellenzéki összefogás építése, két vonalon is, az Együtt épp szövetkezett a PM-mel, miközben már hónapok óta folynak a tárgyalások, amiket az MSZP hozott tető alá. Ezeknek van egy évük beérni, ami bőven elég. Onnantól kezdve az ellenzék képes lesz arra, hogy minden kerületben egyetlen jelöltet állítson. Mivel csak egy forduló van, ahol egyszerű többség is elegendő a kerület elnyeréséhez, ezért a legtöbb helyen a megosztott Fidesz-Jobbik tandemmel szemben képes lesz az egységes ellenzéki jelölt nyerni. Ez, együtt azzal, hogy a töredékszavazatok is támogatják a nyertest, földindulásszerű ellenzéki győzelmet fog hozni, minimum a kormányváltás, de a kétharmad is reális, sőt, valószínű.

Ilyen kondíciók mellett most komolyan azon legyünk fennakadva, hogy milyen újabb marhasággal jönnek ezek az elkövetkező egy évben?! Ugyan már! Ennél sokkal értelmesebben is eltölthetjük az időt addig ahelyett, hogy azon rémüldöznénk, hogy mit írnak ezek bele az alkotmányba, amit egy év múlva úgyis hatályon kívül helyezünk! Egyetlen dolog, amit figyelemmel kell követnie az ellenzéknek, az az, hogy mi lesz a választási rendszerrel, változtatnak-e rajta. Csak ehhez kell adaptálódni, a többi fölösleges sallang és úgysem tart már sokáig. Akkor meg ne stresszeljünk rajta! Egy év múlva ráérünk azon agyalni, hogy kit, mennyire kérjünk számon.

Addig meg (de csak addig!) relax!

Kár érte

2013.03.12. 17:12 Kopó

Mikor Bajnai október 23-án, immáron egy éve színre lépett, és bejelentette, hogy elfogadja a reá testált messiás-szerepet, örültem. Na nem a messiás-szerepnek, amiben egyesek látják, sőt utálom a messiásvárást.  Mégis, vannak prioritások.  Jelenleg legfontosabb Orbánékat leváltani, a mostani gránitmódosítások után pláne. Ehhez ellenzéki összefogás kell, amihez közös miniszterelnökjelölt kell, aki elsősorban közös nevező, másodsorban húzónév. Erre Bajnai ideális volt. Egy év sikeres válságkezelés kötődik a nevéhez (hja, ha az embert hagyja a frakciója, mert azt gondolják, hogy nem az ő nevükkel kapcsolja majd össze a nép a sok fájó intézkedés, nem úgy, mint az elődjénél), nem is lett annyira leamortizálva, mint az elődje, sőt, még az is sikerült, hogy pártonkívüli/felüli technokratának tűnjön a legtöbbek szemében! (Épp csak az EU-s pénzek elosztásáért felelt az előző kormányban miniszterként. Választói amnézia?) Tehát pont jó lenne közös miniszterelnökjelöltnek, hogy aztán feltakarítsuk közösen azt, amit a Fidesz hagyott maga után. Örültem, mikor végre előjött a politikai reflektorfénybe és bejelentette azt, hogy van. Jelöltségről még nem beszélt, diszkréten, megtette azt a DK, fél órával előtte jelentette be Gyurcsány, hogy mi Bajnait tartjuk a legjobb választásnak. Valami ilyesmi jutott eszembe:

Ehhez képest szomorkás volt a folytatás. Bajnaiék táncolgattak a pártok között. Akkor, amikor közölték, hogy köszönik, nem kell jelentkezni az ellenzéket összefogó ernyőszerv alá, majd ők felkérik, akit arra méltónak találnak,majd megkeresték az együttműködéstől elzárkózó, emiatt később szétszakadó LMP-t azt gondoltam, sebaj, ez biztos Juhász heppje, hogy ne kezdjék az elmúlthúszévvel. Aztán az LMP kikosarazta őet. „Ez van”- gondoltam „most majd eltűnnek a süllyesztőben egymagukban, Együtték léphetnek tovább a többiekre.”

Nem ez történt. A visszautasítás leszedálta az olyan nagy lendülettel és reményekkel induló „ernyőszervet”. Nem tudom, mire vártak ezután, de teljesen passzívak lettek. Ekkor lépett színre Mesterházy és simán kitaktikázta Bajnaiékat. Az MSZP megcsinálta azt, amit az Együtt 2014-nek kellett volna: összehozta az ellenzéki kerekasztalt. Meghívta az Együttet, mint akármelyik másik pártot, illetve ellenzéki szervezetet, ezzel gyakorlatilag megszüntette annak kivételezett, ernyőstátusát, és talán most először kezdett komolyan kopni Bajnai messiási pozíciója.

Ez a „kitaktikázás” nem egy szép manőver, de hatásos és eredményes volt. Az Együtt meg ezt érdemelte a tépelődése után. Mégis azért egy kicsit haragudtam Mesterházyra, hogy ennyire csúf lépéseket is megtesz miniszterelnöksége érdekében. Aztán viszont Bajnai is eléggé felbosszantott: bejelentette, hogy külön pártot alakítanak. Tényleg, annyira kellett nekünk még egy párt, hogy az hihetetlen! Olyan kevesen voltunk eddig! Itt már kedvem lett volna mindkét kiskakast elküldeni melegebb éghajlatra, össze kéne fogni, erre ezek itt pozícióharcosat játszanak! Így nem csak demokrácia nem lesz, de nektek sem jut ám konc, az MSZP is csak vegetálni fog!

Nem baj, ezek után majd az E2014 is részt vesz a tárgyalásokon, aztán egybefogják a szétaprózódó apró pártokat. Így is mehet. Erre mit látok?! Az Együtt ugyanazt játssza, mint az LMP nyáron az új pólusával! Ami az LMP-nek a 4K! volt, az most nekik a PM. Kötnek egy együttműködést, a két apró párt, és ez még hagyján, a szövetség jó, csak aztán a többiekkel is szövetkezzenek, de amit  Bajnai nyilatkozott- na az…az… Nos, Bajnai úgy látszik politikus akar lenni, most már teljesen úgy kommunikál. Megértem én, ha egyszer belekóstol az ember, én is rabjává váltam. Nála már az arcbőr is kezd megjelenni. Komentárja a szövetségkötéshez akkora arroganciát tükröz, amennyi a „mivagyunkajövő” LMP-ben és a „mivagyunkalegnagyobbpárt” MSZP-ben tán Együtt nincs meg!

„Véleménye szerint ez az első igazi lépése az ellenzéki összefogásnak.”

Először is, kedvesen semmibe vette az eddigi közös jelöltállításokat (nem is veszik át a jó példát, közös ellenzéki jelölt?! Too mainstream!), a DK eddigi erőfeszítéseit arra, hogy párbeszédet és összefogást hozzanak létre az ellenzéknél, vagy épp az eddigi, MSZP által gründolt tárgyalásokat (amit nekik kellett volna összehozni, így persze nem is olyan tetszetős) és bejelentik, hogy bizony, az az összefogás, amit ők annak tartanak.

Másodszor: volt fél évetek, kedves együttesek, eddig mégis mi a francot csináltatok, ha most történt meg az első lépés?! Elméletileg ezért jött létre a szervezet, aztán fél év után ennyire futotta? Nem érzi Gordon, hogy neki ciki, ha ilyesmiket mond?

Tehát, politikus. Már olyanokat mond. De azért mégis jobb lenne, ha ezt a hozzá jobban értőkre bízná, ő meg megelégedne azzal, hogy majd az ellenzék zászlajára tűzi őt a bizonytalanok megnyerése érdekében. Legyen saját pártja, ha akarja, de azért mégis- szebb lenne, ha az erőviszonyoknak megfelelően állna hozzá az ügyekhez. Anno Bajnai személyes visszafogottsága és szerénysége is nagy szerepet játszott abban, hogy olyan szimpatikus volt. Valamikor régen…

Dupla élvezet

2013.02.09. 19:20 Kopó

Hétfőn aztán pezseg majd Budapesten a közélet! Nemcsak, hogy az Éhségmenet ér el fővárosunkba, de a Hallgatói Hálózat is akkorra időzítette fenyegetésének beváltását, amiért a kormány nem adott át minden hatalmat a szovjeteknek tett érdemi lépéseket a hat pont teljesítése érdekében. Nem is tudom, hova kapjak, melyikre mennék szívesebben! Bár a hahás két órával előbb kezdődik, de tuti belelóg a másikba. Vagy csináljam azt, hogy egy darabig együtt vonulok velük, aztán átnyargalok az Alkotmány utcába? Nem is tudom, nem is tudom…

A hahás esemény mellett szól, hogy résztvevői életkorban és szociokulturális helyzetben közelebb állnak hozzám. Ugyanakkor nem épülésemre szolgálna más körökből valókkal is ismerkedni?! Ráadásul, míg a hahások még mindig civilnek tartják magukat (és a kormányra akarnak hatni, pont erre a kormányra, amelyik most tette Alaptörvénybe a röghöz kötést!), addig az Éhségmenet egy deklaráltan ellenzéki megmozdulás. Ott biztos nem szólnának rám, hogy „menj innen, csúnya pártpolitikus!”. Önkritika: a hahások sem, ha magánemberként megyek, háttérbe szorítva hovatartozásomat, de azért mégis jobb érzés, ha az embert engedik pártjelvényt viselni.

Ez a kérdés azonban érdemel egy külön bekezdést: a Hallgatói Hálózat még mindig nem tartja magát ellenzéki szervezetnek, annak ellenére, hogy az ellenzékkel van egy véleményen az oktatást illetőleg, és a kormány rájuk is támadott. Még mindig abban reménykednek, hogy majd nyomást gyakorolnak a kormányra. Gyakorlatilag ugyanolyan típusú akciókat hajtanak végre, csak egyre agresszívabban (felvonulás, hídfoglalás, néha látványosabbakat is, mint pl. az egyetemről lelógás), és mindig azt magyarázzák be maguknak, hogy „erre már csak figyelniük kell!”- miközben az látszik nyilvánvalóan, hogy nem kell. Alibiből tárgyal a HÖOK-kal, tesz némi engedményt (igen, azt írtam, hogy ki lehet bírni azzal, de én kormányváltásban gondolkodom, ők meg csak rövidtávú érdekérvényesítésben), amúgy csinál, amit akar. Mintha nem ismernék a „work smarter, not harder” mondást. Ha kilencszer nekifutnak fejjel a falnak és az még csak meg sem reped, talán nem az volna a megoldás, ha le akarjuk bontani, hogy keresünk egy csákányt, ahelyett, hogy tizedszer is nekimennénk fejjel?
Talán majd most, hogy észrevették, hogy hülyének nézték őket egész végig, talán most elfogadják azt, ami ellen eddig kapálóztak és belátják: nincs értelme ezzel a kormánnyal egyezkedni, ezt a kormányt meg kell buktatni, és egy olyan kormány kell, ami hajlandó őket is figyelembe venni. Ami a mostani ellenzékből kerül ki, tehát célszerű lenne már most elkezdeni tárgyalni velük. Erre lett volna egy jó alkalom, amikor mindenki, aki őszintén Orbánt akar váltani, épp összeült tárgyalni az oktatásról, de ezt most elszalasztották. Nem baj, srácok, lesz máskor is lehetőség!

Tehát láthatjuk, ez a demonstráció aligha ér célt. A másik talán igen? Attól függ, mi a célja! A kormány politikáját az Éhségmenet sem változtatja meg, de a HaHával ellentétben ennek a szervezői nem is olyan naivak, hogy ebben reménykedjenek. Az Éhségmenet célja leszámolni azzal a kormány által keltett mítosszal, hogy az ország jelentős része a Fidesz mellett áll. További cél felhívni a figyelmet azokra a milliókra, akik most is szegénységben élnek, és akiket a kormány megaláz és csak még mélyebbre nyomja a nyomorba. Rajtuk a mostani kormány nem is akar segíteni, csak egy új, szolidáris, demokratikus kormány tesz majd lépéseket azért, hogy felemelje őket a helyzetükből. Márpedig a figyelemfelhívás céljait elérték. Már nem voltak eredménytelenek. Így mégiscsak szívesebben csatlakozik hozzájuk az ember!

Mindkét menet érdemes arra, hogy részt vegyünk rajta, és egyik sem kecsegtet rövidtávú sikerekkel, noha nem is céljuk. Legjobb lenne, ha a két tömeg a végén egyesülne, hiszen megvan a közös ellenfél. Nem, nem a Júdeai Nemzeti Front, hanem a rómaiak!

Most már guggolva is...

2013.01.23. 22:12 Kopó

Mint ismeretes, bizonyos pontokban megegyeztek a kormány képviselői (Orbán Viktor, magyar hangja most épp Balog Zoltán) a HÖOK-kal. (Mindenhol részmegállapodást emlegetnek, gondoltam, én máshogy tálalom a megkerülhetetlen mondatot, amivel elkezdem a mai bejegyzést.) A megegyezés főleg a 16 kérdésese szakról szól, ahol eredetileg nem lett volna semennyi államilag finanszírozott hely. Mostani tervek szerint (uszkve két hétig, mondhatnánk, ha rosszmájúak volnánk, és én az vagyok) 10-20%-a a jelentkezőknek kerül be államilag finanszírozott képzésre. A ponthatárok itt lennének a legmagasabbak, lesz, ahol az elérhető pontszám 94%-át kell majd elérni (500-ból 470-et) az "ingyenes" oktatáshoz. Kemény, de nem teljesíthetetlen követelmények.

Sok helyről bírálják a megegyezést. Egyesek nehezményezik, hogy a Hallgatói Hálózatot vagy épp az OFEF-et kihagyták a tárgyalásból, de legyünk reálisak: a HÖOK-osok választott képviselők, akiket a hallgatók választottak meg. Olyan részvétellel, amilyennel- ez leginkább a hallgatók sara. Személy szerint én is gyanakvással tekintek rájuk, ezt már többször kifejtettem, de azt el kell ismernem: más szervezet jelenleg nincs törvényileg felhatalmazva a hallgatóság képviseletére. A Hallgatói Hálózat tulajdonképp a HÖOK helyett jött létre: ha a HÖOK korrektül végzi a dolgát az elmúlt két, vagy épp több évben és mondjuk keményebben kiáll a hallgatók érdekében, akkor a hallgatók nem szorultak volna rá alternatív fórumok használatára. Ha azonban a hallgatók öntudatos egyetemi polgárokként komolyan vették volna a HÖK-választásokat és tudatosan választottak volna jelölteket, akkor ma egy egészen más, megfelelőbb HÖOK lenne a tárgyalóasztalnál. Jelenleg, ha megkérdezik az egyik HÖK-képviselőt, hogy őket ki hatalmazta fel a hallgatóság képviseletére, elmondhatják, hogy melyik egyetem melyik karának hallgatói választották meg. Ezen komisz, de sajnos nagyon is jogos érvelés mentén a kormányzat teljesen joggal zárhatja ki a tárgyalásokból a Hallgatói Hálózatot, akármennyire is élvezik a diákok hallgatólagos (tehát reális erővel nem járó) támogatását. Ügyesen próbálva kikezdeni a két szervezet közötti egyébként hatékony és sikeres együttműködést. Azonban nem javaslom a hahásoknak, hogy emiatt eltávolodjanak a HÖOKtól, mert akkor egyből leszalámizza őket a kormány. (Nem mintha a kettejük közötti jó viszony megbomlása fenyegető veszélyt jelentene a jelenlegi állapotok szerint.)

Bírálják a részmegegyezést szakmai alapon is, arra hivatkozván, hogy ezek a ponthatárok nagyon komolyan megnehezítik a bejutást a 16 legnépszerűbb szakra. Azt panaszolják sokan fel, hogy csak azoknak van lehetősége így bejutni, akik elit gimnáziumokba jártak és a szüleik magántanárokkal képeztették őket. Erre személyes példám a cáfolat. Úgy sikerült elérnem 470 pontot a 480-ból (vagyis 98%-os eredményt), hogy semmilyen magántanárt nem fizettek a szüleim (egyáltalán nem jövök gazdag családból), és ugyan mondhatni, elitgimnáziumba vettek fel, de ahhoz is pl. egy központi írásbeli felvételit kellett teljesítenem elég jól ahhoz, hogy szóbelire bemehessek. Saját erőmből vettek fel a 16 sikerszak egyikére. Ezzel nem magamat akarom fényezni, és tudom, hogy a példám nem általános, csupán jelezni akartam, hogy nem lehetetlen önerőből bejutni az elitképzésbe ilyen kondíciók mellett sem. Ettől függetlenül valóban súlyos hátránnyal indul az, aki nem Budapesten lakik, és reális a veszély, amire Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédben már figyelmeztetett: "Az az igazi társadalmi botrány, hogy a felső tízezer közpénzen reprodukálja magát!"

Én személy szerint úgy vélem, hogy ez a megegyezés a jelenlegi helyzetben megfelelő, és akár még meg is köszönhetjük a HÖOK-nak. (Na, ilyet sem írok le gyakran!) Ugyanis egyértelmű, hogy a Fidesz aligha fogja magáévá tenni a hat pontot. Valószínűleg tovább fog tombolni a dilettantizmus és Orbán felsőoktatási vízióinak megvalósítása. Nincs értelme a kormány józan belátására bazírozni. Jelenleg, ahogy azt egy korábbi fórum meghatározta, az a legfontosabb, hogy megakadályozzuk az idei és a következő évfolyam tömeges kiesését a minőségi felsőoktatásból. Ennek a célnak megfelel ez az egyezség, már ha betartják. Sokkal többet nem hinném, hogy el lehetne érni, de nem is feltétlenül szükséges: egyszerűen ki kell húzni 2014-ig, amikor az Orbán-kartellt elzavarja az ellenzéki együttműködés és egy olyan kormány kerül hatalomra, ami felelősségteljes oktatáspolitikát követ.

Addig kell kibírni valahogy, és ez az egyezség megteremtette rá a lehetőséget.

JUK?

2013.01.07. 13:14 Kopó

Januárban Újra Kezdjük- lehetne a mottója most a Hallgatói Hálózatnak. A téli szünet után újult erővel terveznek színre lépni az ifjú bázisdemokraták. Legalábbis remélem.

Hogy azonban mit kezdenek újra- az megint egy másik kérdés. A kettővel ezelőtti cikkemben leírtam, mi a bajom az eddigiekkel. Most kifejtem, hogy miért gondolom így, és mit kellene szerintem tenni annak érdekében, hogy elérjük a célunkat (a hat pontot, de legalábbis azt, hogy ne csökkentsék a keretszámokat).

Azt írtam, hogy attól tartok, a mostani megmozdulásoknak nem lesz foganatja. (Fontos kihangsúlyoznom: ne legyen igazam!) Nem lesz, mert a diákok, illetve a minket (én is hallgató vagyok, akármennyire is aktív a politikában) képviselő Hallgatói Hálózat kezében nincsen semmilyen eszköz, amit bevethetnénk a kormány ellen. Pillanatnyilag két lehetőség van: szép szóval, vagy nyomásgyakorlással lehet próbálkozni, ha el akarunk érni valami a kormánynál. Eddigi tapasztalatok alapján, nem kell sokat magyaráznom, miért esett ki a szép szó lehetősége. Marad a nyomásgyakorlás. Ahhoz mi kell? Zsarolási potenciál. Normál esetben a választók nyomásgyakorlási potenciálja a szavazatuk. A pártok ismerik a szavazóik összetételét, tudják, hogy kiknek kell udvarolniuk, hogy megmaradjon a bázisuk. Mindent meg is tesznek, hogy a biztos szavazóikat megtartsák.

Ha a diákok tudatos szavazókként viselkedtek volna az elmúlt években, most nem tartanánk itt. De mivel a 18-30 éves korosztály mintegy 70%-a nem megy el szavazni, meg se próbálta hallatni a hangját. Néma gyereknek… De ezen már kár filózni, most inkább azzal kéne törődni, hogy a jelenlegi helyzet hogyan oldható meg. Hogyan lehetne rábírni a kormányt arra, hogy ne zárja be a felsőoktatást több tízezer magyar fiatal előtt? Tárgyalóasztalhoz kell őket kényszeríteni. Jelenleg az alábbi képzeletbeli dialógus zajlódhatna le a kormány és a diákság között:

-          Diákság: Azonnal állítsd vissza a keretszámokat legalább a 2010-es szintre, állítsd le a forráskivonásokat és állítsd helyre az egyetemek autonómiáját!

-          Kormány: Nem!

-          Diákság: De!

-          Kormány: Különben?

-          Diákság: Különben…Tüntetünk!/Hidat foglalunk!/Felvonulunk!/Ülősztrájkolunk!

-          Kormány: Hát hajrá! Melegen öltözzetek, hűvösek az esték!

Valóban: miért is kéne a kormánynak foglalkoznia a tüntető tömegekkel, akárhányan is vannak? Semelyik réteg tüntetése nem hatotta meg őket, csak, ha valami más fenyegetés is társult hozzá. Szemléltetem: tüntetnek a rendőrök? Na és! Fideszeseket megvédi a TEK, vagy más magántestőrség, nem kell foglalkozniuk velük. Tüntetnek a pedagógusok? Fideszesek gyerekeinek mindig lesz tanár, ha máshol nem, magániskolában.  Tüntetnek és felmondással fenyegetnek a rezidensek? Na, ez már probléma. Ki fogja gyógyítani a fideszest? Matolcsy György ősmagyarjai, a koponyaműtétükkel? Erről beszéltem: nyomásgyakorlási potenciál. S most akkor nézzük, mi az, ami a kormány számára fenyegetés! Mivel tudnának a diákok kellő módon ráijeszteni a kormányra?  Sztrájkkal? Ugyan már, hol érdekli az őket, ha a diákok nem tanulnak? Majd megbuknak, aztán mehetnek közmunkásnak a fideszes hűbérurak földjeire. Egyetlen veszély rájuk nézve egy kormányváltás, amivel elvesztenének mindent: pénzt, paripát, fegyvert. S ez hogyan jöhet össze? Úgy, ha a következő választásokkor sokan elmennek és az ellenzékre szavaznak. Az nem segít, ha nem szavaznak a Fideszre. Az nem segít, ha a „bizonytalan/nem szavaz” tábort erősítik, az nem fog kormányt váltani.

Sto gyélaty.jpg

Bizony, ha meg akarjuk buktatni a kormányt, akkor oda kell állni valamelyik ellenzéki szervezet mellé. Leginkább mind mellé, mert 2014-re létrejön az ellenzéki összefogás és nem kell azon tépelődni, hogy a sok rossz közül melyik a legkisebb. Ha pedig azzal akarjuk fenyegetni a kormányt, hogy megbuktatjuk, akkor -logikusan- azzal kell fenyegetni, hogy odaállunk az ellenzék mellé.

Mindez főleg a kommunikáción múlik. Amihez egy hatékony szervezet kell, ezért javasoltam december 10-én egy alternatív-HÖK felállítását, ami az ellenzékkel való tárgyalást végig tudja vinni, mert bázisdemokratikusan ezt aligha lehet. Ezt a funkciót egyébként elláthatná a HÖOK is, ha nem vetne fel legitimitási kérdéseket az elmúlt két évbeni tevékenységük. Igény esetén elmesélem majd, miből gondolom, hogy a HÖOK jelenlegi vezetése teljességgel illegitim ahhoz, hogy a hallgatókat képviselje. Ezért lenne tehát jobb, ha a Hallgatói Hálózat vállalná ezt a feladatot. Legalább megtöltenék tartalommal az annyiszor hangoztatott „[Ne csak lájkolj,] szerveződj!”- jelszót.

Akármelyik szervezet is teszi, de a következő lépés ez: látványosan elkezdeni tárgyalni az összes demokratikus ellenzéki szervezettel arról, milyen garanciákat adnak arra, hogy kormányra kerülésük esetén teljesítik a hat pontot. Garancia, mert gyakran hallottam diákokat, némileg jogosan, arról panaszkodni, hogy ellenzékben mindent megígérnek, kormányon meg tesznek rá magasról. Ezért kell garanciákról tárgyalni, mert az ugye evidens, hogy megígérik, hogy majd ők teljesítik a hat pontot. Ezért cserébe pedig a HaHa felajánlja a segítségét, hogy pontosan miben, az már részletkérdés, azt a tárgyalásokon eldöntik majd.

A tárgyalás ténye az, ami számít. Ha a Fidesz értesül róla, hogy a fiatalok képviselete megbeszéléseket folytat az ellenzékkel és még a végén képes, és aktivizálja őket az ellenzék oldalán- az súlyos csapást jelentene a NER-re. Ha jól csináljuk a dolgunkat, Pokorni Zoltán Ángyán Józsefként fogja verni az asztalt, hogy „El fogjuk veszíteni a fiatalokat!”. Az is plusz aggodalmat okozna a Fideszen belül, hogy a fiatalok még képesek, és összehozzák az ellenzéki együttműködést, amit két éven keresztül sikerült elkerülni. Továbbá azért is fontos az összes demokratikus ellenzéki szervezettel (de legalábbis MSZP-DK-Együtt2014 és az LMP is, ha épp úgy határoz a kongresszusa, vagy aki ez ügyben döntésképes) tárgyaljanak egyszerre, mert így kioltják egymást, nem fenyeget annak a veszélye, hogy egyik vagy másik lenyúlná a diákokat, amitől a HaHa olyannyira fél (nem teljesen alaptalanul).

Ezt az összefogást a Fidesznek mindenképp meg kell majd akadályoznia, nem hagyhatja, hogy a fiatalokban rejlő hatalmas energiákat az ellenzék tudhassa maga mellett. Kénytelen lesz tárgyalóasztalhoz ülni a diákság képviselőivel azért, hogy ne az ellenzékkel tárgyaljanak. Ezt a hatást lehet fokozni olyan kommunikációval is, hogy „mivel a kormány nem hajlandó tárgyalni velünk, kénytelenek vagyunk az ellenzékkel leülni, pedig nem ragaszkodnánk ám mi ahhoz!”. Ha idáig eljutunk, onnantól kezdve már csak a tárgyalási képességeken múlik, hogy mit tudunk kiharcolni. Emellett viszont folyamatosan ajánlott tüntetéseket tartani, a kormányra való nyomásgyakorlásként. Célszerű állandóan érzékeltetni, hogy tömegek vannak a tárgyaló szervezet mögött. Ja és persze csak érdemi tárgyalásba szabad belenyugodni. Ha azt látjuk, hogy csak valamelyik alfideszes, Balog, vagy Hoffmann pufogtatja a lózungokat, akkor ki kell vonulni. Legjobb, ha egyből Orbánnal ülünk le tárgyalni és az eredményekről írásos megegyezés születik.

Mindezt azonban minél hamarabb el kell kezdeni! Ugyanis már folynak a tárgyalások az ellenzéki szervezetek között, lassacskán létrejön az összefogás, ami megbuktatja Orbánékat és ha ebből kimarad a fiatalság, akkor megint a feje fölött fognak dönteni, minden ugyanúgy megy tovább, és továbbra is pusztán az aktuális kormány jóindulatán fog múlni, hogy egyeztet-e a szakmai szervezetekkel és diákönkormányzatokkal.

Helyretevések

2012.12.14. 18:21 Kopó

Mostanában sok félreértés és tévhit kering a felsőoktatásról. Sokan vannak például, akik illúziókban ringatják magukat a kormány és a tüntetések mechanikájával kapcsolatban. Az is elképzelhető, hogy néhol én nem fejeztem ki magam világosan. Mostani posztomban arra törekszem, hogy minél tisztábban lássunk az oktatás és az a körüli ügyek rengetegében.

1. tévedés: Tandíjat akarnak bevezetni - bárcsak azt terveznének! A tandíj egy mindenki által fizetendő pénzösszeg, ami alól mondjuk ösztöndíjjal lehet kibújni. A tandíj összege Bokros alatt havi 2000 forint, Gyurcsány alatt évi 105 ezer forint lett volna alapképzésben és 150 ezer mesterképzésen, amitől az egyetemek maximum 50%-ban térhettek el. Ezzel szemben az önköltség egyszerűen azt jelenti, hogy a hallgató teljes egészében kifizeti az egyetemi képzése költségeit, kvázi, mintha magántanárt fogadna. A kettő között nemcsak nagyságrendi, de szándék- és kimenetelbéli különbség is van: a mostani megnövelt önköltséges helyek száma puszta sarc. A bóvlikormány a foci finanszírozását fontosabbnak tartja, mint a felsőoktatást.

A tandíj célja a bevétel mellett nevelési szándékú is. Arra lett volna hivatott, hogy a diákok felfogják és eszerint viselkedjenek; az oktatás nincs ingyen,. A mostani elvonás fő következménye az lesz, hogy még több fiatal elhagyja az országot és még rosszabb helyzetbe kerül a magyar felsőoktatás. Hosszabb távú következményekről azért nem írok, mert 2014-ben úgyis egy felelős kormány kerül veszi át az ország irányítását, amely helyreállítja majd a felsőoktatást. Míg ha a Bokros-féle tandíj megmarad, mára már kialakuló félben lehetne egy rendes középosztály, amelyik előtakarékos, öntudatos, nem ad 2/3-ot homályos szavú demagógoknak és nem lehet hiszterizálni egyszavas szlogenekkel, mint "Tandíj!" Arról nem is beszélve, hogy manapság a legtöbb hozzáértő egy minimális, szociálisan nem túl megterhelő, ösztöndíjrendszerrel kompenzált tandíjat tartana célravezetőnek..A témáról szépen beszélt amúgy Máté András, nem véletlen szerintem, hogy ő vezeti a logika tanszéket az ELTÉ-n.

2. tévedés: Én (Szarvas Koppány Bendegúz) a Demokratikus Koalíció ifjúsági szervezetét képviselném a hallgatók megmozdulásain - ez több ponton is hibás. Az Ifjú Demokraták (IDE), amelynek elnöke vagyok, egy független ifjúsági szervezet, amely nem a DK ifjúsági tagozata, hanem szövetségese.

A különbség talán árnyalatnyinak tűnik, de fontos például, ha egy fiatal pártba belépni nem akar, esetleg nem mer. IDE-be beléphet, mert az nem a párt tagozata, platformja, akármije, csak közeli az értékrendünk és szorosan együttműködünk. Én személy szerint a párt tagja vagyok, de ezt egyik szervezet alapszabálya sem tiltja, és elsődlegesen mindig az IDE érdekét nézem. Szerencsére a közeljövőben nem várható érdekütközés.

Az sem igaz, hogy a hallgatók megmozdulásain ezt vagy azt a szervezetet képviselem. Sőt, ironikus módon mindig mások kezdtek el pártnevekkel dobálózni, én sosem hoztam fel a DK-t vagy más pártot. A hallgatói fórumra egyetemi hallgatóként mentem, azt hiszem, senki nem vitathatja el ezirányú jogomat. Legalább olyan joggal vagyok ott, mint pl. Karácsony Gergely. Sőt, mint említettem, többen is mondták a pártból, hogy ne menjek, hagyjam csak őket pofonba szaladni. Sajnos én olyan vagyok, hogy nem bírom tétlenül nézni, ahogy emberek kiszúrnak önmagukkal, és akkor is segíteni szeretnék nekik, ha ők ebből nem kérnek. Bocsánat, rossz szokás.

3. tévedés: sértődésből írtam az előző, kritikus posztomat, mert nem voltam népszerű hétfőn - sokan ezt feltételezik rólam. Nem tudom, mennyire sikerül őket az ellenkezőjéről meggyőzni, elvégre csak az én szavam áll szemben az ő prekoncepcióikkal. Az a helyzet, hogy a népszerűtlenség nem ért meglepetésként. A bejegyzés első mondatait (azokat az egyszavasokat) már a fórum elején elkezdtem magamban fogalmazni. Lelkileg nem ért felkészületlenül, hogy "fujjogtak” rám. Sejthető volt, hogy ahol buzog a tettvágy, ott a higgadt mérlegelésre való felszólítás nem arat tetszést. Ráadásul DK-sként ahhoz is hozzászoktam, hogy nekünk mindig igazunk van, de senki nem hallgat ránk, aztán jóval később mégis kiderül, hogy úgy volt, ahogy mondtuk. Példa erre az ellenzéki összefogás, amit a DK alapítása óta hangsúlyoz, majd október 23-án Bajnaiék bejelentették, hogy szervezetet hoznak létre, most meg Mesterházy küldött ki ilyen célú leveleket mindenfelé. A Jobbik politikai karanténját is alakulása óta szorgalmazza a DK, de csak a Gyöngyösi Márton zsidózása után csatlakozott hozzá az MSZP. Szóval bizonyára most is ez fog történni, a HaHa nagy büszkén megvalósítja a javaslatomat, én meg hátradőlve megnyugodhatok abban, hogy lám, megint igazam volt. Természetesen az elismerés megint elmarad, de nem baj, az a lényeg, hogy működjön a dolog, az ország vagy épp a felsőoktatás fontosabb, mint a babérgyűjtés.

4. tévedés: sokan, köztük Kövér László is azon csodálkozik; hogyhogy a hallgatók tiltakoznak, hiszen ők már benne vannak a rendszerben, a mostani átrendezés nem fenyegeti őket - pedig ez csak első ránézésre van így. Valóban nagyon rendesek azok a hallgatók, akik az utánuk jövők iránti szolidaritásból mennek ki tüntetni (illetve mert a gimnazisták jelenleg mérsékelt lelkesedést mutatnak, pedig nekik még vizsgaidőszakuk sincs), de belefér ebbe az önérdek is. Semmi sem garantálja, hogy nem gondol egyszer csak egyet a kormány, és vonja meg az állami finanszírozást a mostani egyetemistáktól. Ezeknél még visszamenőlegesen is belefér… Alaposan leépítették a fiatalok bizalmát.. Ráadásul mesterképzésre is felvételizni kell, szóval az alapszakosok feje fölül (például az enyém fölül) korántsem múlt még el a vész!

5. tévedés: én ellenezném a tüntetéseket - hallottam már olyat másoktól tüntetéseken, hogy "Ha az a véleményed, hogy ez itt haszontalan, akkor miért vagy itt?" Először is azért, mert amúgy az üggyel egyetértek, és támogatom a dolgot. Bár különvéleményem van, de ha a többség ezt tartja helyesnek és előrevivőnek, akkor segítek ott, ahol tudok. És nem azt mondom, hogy ne menjünk tüntetni. Már hétfőn is azt mondtam: ne akarjunk erőt mutatni, mert a készenléti rendőrség úgyis erősebb. Azaz ne hepciáskodjunk, ahhoz kevesek vagyunk, hogy felgyújtsuk a várost, békés tüntetésekre van szükség. A hídfoglalásnak meg azért vagyok ellene, mert azzal a kormánnyal nem, csak Budapest közlekedésével szúrunk ki, ami ránk üthet vissza. Azok, akik most még szimpatizálnak velünk, szerintem elég gyorsan megunják, hogy korlátozzuk a forgalmat.

A tömeges felvonulást hasznosnak, sőt, talán elengedhetetlennek tartom, ha tárgyalóasztalhoz akarjuk ültetni a kormányt, amellett, hogy kell rendes szervezet, ami ezeket koordinálja, és nem lesz az, hogy "elmegyünk a Deákig, aztán meglátjuk". Tényleg jó lenne egy szervezet, ami a tömeget kordában tartja. Hogy a HaHa és a HÖOK nem képesek erre (egyik a szervezettség, másik a legitimitás hiánya miatt), azt a szerdai Parlament előtti események szépen példázzák. Tárgyalásra pedig mindenképpen szükség lesz valamire, hisz az 5+1 pont javarészt igen tág megfogalmazásokkal operál, amiket sokféleképpen lehet értelmezni. Mindjárt az első pontot. "Jó, megígérjük, lesz felsőoktatási reform, eltöröljük az állami férőhelyeket!" - technikailag ezzel elfogadta a kormány az első pontot, mégsem hinném, hogy ez örömteli eredmény lenne a hallgatóknak. Szóval a tüntetés szükséges, de messze nem elégséges, a végrehajtásról nem is beszélve. Kell EZT csinálni, de nem ÍGY.

6. tévedés: tartani kell azoktól a pártoktól/szervezetektől, amelyek felajánlják a segítségüket és nyilvánosan támogatásukról biztosítják a hallgatókat - ez leginkább figyelmeztetés. Való igaz, hogy a pártok szeretnék a saját hasznukra fordítani a mostani megmozdulásokat, ostobák is lennének, ha nem próbálnák. Például kihasználják az alkalmat, és ha már mindenki ezzel foglalkozik, közzéteszik a saját elképzeléseiket a felsőoktatásról. Mint mondjuk itt. De ez az kevésbé veszélyes, ha valaki nyíltan közeledik és félreáll, ha arra kérik, hogy most ne (Én is levettem a pártjelvényt a pulóveremről, megnézhetitek a videót a fórumról, sajnos a kabátomról nem tudom levenni, mert rögzítettem, de a galléromat felhajtottam, szóval nem látszott), mint azok, akik figyelmeztetés nélkül bekúsznak hátulról a tüntetésekre, és esetleg fölösleges agresszióba akarják hajszolni a diákokat. Ilyennel próbálkozott a Jobbik IT. A tüntetés előtt pár órával a Fehér Háztól elmenet láttam egy embert Jobbik-kitűzővel, kezében két színes táblával. Amikor megkérdeztem, megnézhetem-e (mert érdekelnek az ötletes transzparensek), rám ripakodott, hogy "Nem, te DK-s kis köcsög!" Meg is lepődtem, hiszen akármennyire is nem szíveljük egymást, azért most egy ügyért dolgozunk. Aztán kiderült, hogy nem, és ezért is volt a nagy felhorgadás; még a végén észreveszem, mire készülnek. Bizony le akarták nyúlni a tüntetést, suttyomban, saját szlogenjeiket skandálva. Ez folytatódott a Corvinus előtt, ahol a bemenni akarók fele (jól elhatárolhatóan álltak hátul) balhézó jobbikos volt. Ők üvöltöztek árulókról, és ők gajdolták azt, hogy "ellopták az oroszok a tankot". Hogy őket nem engedte be Kis Dávid az egyetemre, ahova járok, majdnem meg is köszönném neki, akármennyire is a Fidesz emberének tartom. Szóval HaHások, ne a szemből, nyílt sisakkal közeledőkre figyeljetek árgus szemekkel, hanem azokra, akik nem szólnak!

Deja Vu

2012.12.11. 02:08 Kopó

Tenniakarás. Koncepciótlanság. Hurráoptimizmus.

Ezek jellemezték a mai (tegnapi) hallgatói fórumot, amit a Hallgatói Hálózat szervezett az ELTE lágymányosi campusán. A komoly kreatív energiák mellett, amik elismerésre méltóak, de kevésnek bizonyulnak, ha józanség nem társul melléjük.

Viszonylag hamar megegyeztünk abban az öt pontban, amik a követeléseink voltak, ez nem is volt túlságosan nehéz. Hanem aztán, amikor ahhoz értünk, hogy eldöntsük, hogyan szerezzünk érvényt a követeléseinknek! Természetesen a leglátványosabb, egyben legátgondolatlanabb ötletek voltak a legnépszerűbbek. Az ötletelés főleg arra irányult, hogy "legyünk sokan együtt valahol, és akkor majd arra figyelni fognak!". Mintha a rokkantak, a rendvédelmisek, a Munka Törvénykönyve ellen tiltakozók nem lettek volna sokan! A kormány rájuk sem bagózott. Egyesek pedig odáig mentek, hogy azt mondták, "erőt kell mutatnunk!"- pár száz, vagy akár pár ezer egyetemista mekkora erőt képvisel? Majd a plexipajzsok sorfalának mutathatunk erőt, amennyit akarunk, úgysem lesz elég! Ennek hangot is adtam a fórumon, ahol ezzel, meg a másik javaslatommal (hozzunk létre egy alulról szervezett diákszervezetet, ami ellenHÖK-ként működne és országos szinten tudná koordinálni a hallgatók tiltakozásait, nem csak ötletszerű eredménytelen felvillanásokra lenne képes, illetve később még tárgyalni is tudna) nem voltam túl népszerű. (Amúgy kösz az ingyenreklámot Index, az én nevemet többször írtátok le, mint bármelyik HÖOKosét!) Mielőtt bárki azt gondolná, nem sértettségből írom most ezt a posztot, már a fórum elején elkezdtem magamban fogalmazni. Mert ott sem, azelőtt sem és azóta sem kaptam választ a kérdésemre: ott leszünk, sokan leszünk, látványosak leszünk, és?

És azután mi jön?

Ha az a célunk, hogy a kormány teljesítse a követeléseinket, mégis hogy vesszük rá ilyen jópofáskodásokkal? Fel akartam tenni ezeket a kérdéseimet. Némi gondolkodásra akartam késztetni a többieket, hogy hosszabb távra is tervezzenek előre, hogy ne csak koncepciótlanul durrbele, neki a világnak, hanem eredményt is érjünk el!

Többen mondták, hogy hagyjam a francba. A többiek úgyis csak pártügynököt fognak látni bennem és élből elutasítani, ahogy az történt is. Hagyni kell őket, hadd fussanak bele a pofonokba! De én akkor is elmentem. Mert tényleg nem a pártérdek mozgatott. Mert az én bőrömre is megy a dolog. Komolyan szeretnék segíteni megoldani a mostani helyzetet Tényleg nem akarom, hogy megismétlődjön a tavalyi forgatókönyv! Pedig nagyon úgy néz ki. Mintha a választók emlékezőképessége csak egy hónapig tartana. Már senki sem emlékszik arra, például, hogy a Fidesz segítette ekkorára nőni a Jobbikot, és együtt tapsoltak Rogánnak vasárnap. Arra sem emlékezett az este senki, hogy a HÖOK az elmúlt két évben csak azzal volt elfoglalva, hogy a saját fontosságát hangsúlyozza, teljesítmény nélkül. Éppígy elfelejtették, hogy tavaly már volt tüntetés a Szalay utcában. Rengetegen voltunk! (Ott is a HÖOK fényezte magát) Aztán a HÖOK tárgyalt a kormánnyal, kiszúrták a szemüket minimális engedménnyel és örültek a fejüknek a HÖOKosok, hogy mennyit tettek értünk. Amikor pedig a szegedi HaHa szervezett egyetemfoglalást, a HÖOK kijelentette, hogy egyedül ők jogosultak képviselni a hallgatóságot. Orbán Viktor pedig még buzdította is a fiatalokat, mondván, ő sokkal radikálisabb volt az ő korukban. (És tényleg.)

Most sem tűnik úgy, hogy egyéb történne. Volt egy felvonulás, elzártuk a forgalmat (az autósok nagyon örülhettek nekünk), szerdán tüntetés...és?! Majd ha sokan leszünk, majd ha meg leszünk szervezve (nem ezt javasoltam én is?! Amúgy meg volt erre a HaHának egy teljes éve), majd ha eljut az üzenetünk, majd ha...akkor mi lesz? Az majd meghatja a kormányt? Aligha. A hallgatók mintha csak vágyakat kergetnének, figyelmen kívül hagyva a régi mondást: "Ne azt tedd, amit tenni akarsz, hanem azt, amit az ellenfeleid nem akarják, hogy tedd!"

Akárhogy is, ne legyek én semmi jó elrontója. Bár a módszerrel nem értek egyet, jobb híján elindultam én is felvonulni. Mert az lett a hídfoglalásból. Mert felvonulni könnyebb, mint végiggondolni a helyzetet, és a lehetséges reakciókat számba véve kidolgozni egy tervet arra, hogyan kényszerítsük tárgyalóasztalhoz a kormányt. Inkább körbementek a városban. Én meg már nem próbáltam akadályozni őket. Hadd szaladjanak bele a pofonokba.

Végre nácik lesznek a nácik

2012.11.26. 22:08 Kopó

Jobbikosok nyíltan zsidóztak az Országházban. Tulajdonképpen végre. Végre vége a kettős játéknak. Végre nyíltan vállalják. Végre nem ügyeskednek alantas módon. Vajon ettől bátor nácik lesznek? Mert azt tudom, hogy a nácinál visszataszítóbb a gyáva náci. Aki nem vallja be magáról, hogy náci, és burkoltan zsidózik. Például úgy, hogy csak a tiszaeszlári vérvád történetét olvassa fel. Nem zsidózott ő, ó nem, csak történészkedett... Vagy éppen azt a tipikus mentegetőzést adja elő, hogy "őneki semmi baja nincsen azokkal a cigányokkal, akik dolgoznak..." csak épp nem hiszi, hogy olyan van.

Most már viszont megtört a jég. Egy képviselő (na vajon melyik pártból) szakított a sejtetéssel.

"Pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt: az itt élő és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”- mondta Gyöngyösi Márton.

Ha nem lenne náci, ilyet nem mondana. Ha a Jobbik nem lenne egy náci párt, akkor lehurrognák, de legalábbis egyből elhatárolódnának tőle és kizárják a pártból. De nem ez történt. Mert Gyöngyösi Márton egy náci, és a Jobbik egy náci párt. Hiába hívja magát akárminek- látszik rajta, hogy az. Eddig gyáva náci párt volt. Vona Gábor udvarolt a Fidesz szavazóinak, azért megjátszotta a kultúrlényt. Talán most is próbálják majd magyarázni, de az nem azt bizonyítja, hogy ne lennének nácik, hanem azt, hogy gerinctelenek. Ja és persze előjönnek azzal is, hogy persze, a baloldal mindenkit lenáciz, aki nem velük van. Rossz mentegetőzés. Bármennyire is utálom Orbán Viktort, őt nem tartom nácinak, egyszerűen mert nem viselkedik úgy. Addig ne nácizzuk le őket, amíg nem lőnek tarkón zsidókat táborokban Luger-pisztolyokkal, bőrkabátban?! Azt hívjuk nácinak, aki úgy viselkedik, kommunikál, kinéz, ahogy a nácik. Ez teljes mértékben stimmel a Jobbikra. Eddig burkoltan, most már nyíltan. Innentől kezdve minden "nemzeti radikális"-ozás csak szerecsenmosdatás. És csak a legnaivabbakat téveszti meg. 

Lábon kihordott agyhalál

2012.11.09. 02:18 Kopó

Bornai Tiborról most tudtam meg, hogy blogot ír..

Ennek örülök, mivel egy platformhoz tartozónak gondolom magam vele. Kellemes ember, szóval bizonyára olyanokat fog írni, amik nekem tetszenek, de ha nem, az se baj, legalább a stílusa  élvezetes lesz.

Nem is csalódtam, az első posztja diszkréten, csendesen, udvariasan felvetett egy kérdést. Teljesen normális kérdés: miért terjed ki az időjárásjelentés az egész Kárpát-medencére, miért nem csak arra az országra, amely ország lakosságának készült az a jelentés?! És miért hívják még mindig egyesek Felvidéknek Szlovákiát? Nem zavarja ez a szlovákokat? Meg amúgy is mi értelme? Attól még nem fog visszakerülni. És ha visszakerül a terület, attól semmivel sem lesz jobb a helyzete Magyarországnak. Még meg is említett egy elképzelést, ami ugyan kicsit túlzó, de megvalósulhat. Arról szól, hogy mi történik, ha egyszer csak elszalad valamelyik féllel a ló.

Eddig nem is volna probléma. No de ami utána jön! Olyan mocskolódás zúdult rá, amekkora még rám sem szokott, pedig én provokálom is! (No jó, ebben közrejátszhatott az Index-címlap is, amikor az én egyik posztom került ki, arra is sokan gyűltek össze, mint légy a tehénlepényre.) Elmondják mindennek: magyargyűlölőnek, nemzetietlennek, persze a zsidózás sem maradhat ki. Akkora hisztit vágnak ki, mintha legalábbis Ján Slota dübörögne Budapest utcáin tankjával! (Bezzeg ha ők kötnek el egyet az 56-os megemlékezésen!...) Még a Fent és lent blogon is szadeszos retorikáról írnak, más oldalakon meg (szélsőjobb, amit állítólag nem Novák Előd szerkeszt, na melyik?) a nemzeti tudat elleni támadásról vizionálnak. Egy harmadoldalnyi blogbejegyzésről van szó, emberek!

Komolyan ennyire paranoiásak a széljobbosok? Komolyan ennyire komplexusosak a "kurucok"? Egy ilyen szerény, visszafogott kérdéstől ennyire begerjednek?! Úgy kezdte a kérdést, hogy "szelíden kérdezem"! Már ennyitől rettegnek? Szegény Jobbik...

Ráadásul a kérdést egyszerűen is meg lehetett volna válaszolni. Valamelyik hozzászólásnál sikerült kihámoznom a trágárságból, hogy sokan vannak határon túli, Szlovákiában vagy Romániában élő honfitársaink, akik előfizetnek a magyarországi tévéadókra. Rájuk való tekintettel van értelme az egész Kárpát-medencére kiterjedő előrejelzésnek. Ennyi lenne! Ez tök igaz! És szerintem Bornai Tibor is megérti! Csak épp egyikőnk (sem ő, sem én, sem sokan mások) nem gondoltunk ebbe bele, mert nem csinálunk abból presztízskérdést, hogy mennyire tudunk sírni a külföldön élő magyarokért. Pedig ez az érv teljesen legitim-  csak éppen az alpári stílus teljesen elfedi az intelligencia legparányibb megnyilvánulását is. Úgyhogy legközelebb nemzetieskedő hiszti és világfájdalom helyett talán jobb lenne érveket említeni, és alkalmasint rácáfolni egy-egy vitatott kijelentésre vagy blogbejegyzésre. Bizonyára több eredménnyel jár.

Hogy lesz ebből összefogás?

2012.09.05. 03:08 Kopó

Ugyebár a jelenlegi kormányt igencsak le kéne váltani, ez egyre nyilvánvalóbb és egyre sürgetőbb. Legutóbb a baltás gyilkos körüli ügy kapcsán kapott újabb megerősítést eme felvetés. Itt ugyanis kiderült, hogy kormányunk becstelen, gátlástalan, és legutóbb láthattuk, hogy balek is, hiszen a becsületért még csak pénzt sem kapunk, mivel hogy az azeriek nem vesznek államkötvényt. De még ha vettek volna, szerintem akkor is fura logika mentén dolgozik a fideszesek agya. Merthogy ugye az a baj, hogy nincs pénz. Kérhetnénk kölcsön az IMF-től, vagy jeleztek az azeriek, hogy talán vennének kötvényt sokat, ha átadnánk a baltás gyilkosukat, hogy egy kicsit ünnepelhessék otthon. Na most, nézzünk a mélyére:

a.) Megegyezünk az IMF-fel:
Pénzt kérünk kölcsön egy nyugati szervezettől, aminek a legtöbb fejlett ország, meg mi is, részvényese. Cserébe azt várják el, hogy felelős, szigorú költségvetési politikát folytassunk. Viszont lezárulna egy hosszas cirkusz,

b.) Kiadjuk Ramil Safarovot:

Lekötelezettjei leszünk egy kaukázusi féldiktatúrának, és ugyan Orbán azt csinál a pénzzel, amit akar, de egy olyan csúnya diplomáciai incidensbe keveredünk, ami megbecsülésünk utolsó morzsáit is eltünteti a nemzetközi porondon, gyakorlatilag mindenki gazembernek fog tartani minket, bár Kasczynski véleményét még nem hallottam az ügyben. Meg Basescuét. Na jó, ők ketten talán nem.

Na ki melyiket választaná?

Természetesen Kedves Vezetőnk az aljas, visszataszító megoldás mellett döntött, ami akkora felháborodást keltett, hogy már a jobboldal is eléggé neheztel miatta. Még jobboldaliak is megjelentek a mai tüntetésen, amit a becsületünkért tartott az Egymillióan a magyar sajtószabadságért csoport. Megjelent pl. Balavány György is, de még egy olyan ismerősöm (csak Facebookról) is, aki amúgy egy Fidesz-Jobbik koalíciónak örülne, és csak nagyon kevés elszánt fideszes ajnározza a kormány éleslátó "pragmatizmusát". Szóval nagy volt a felzúdulás.

Ennek a felzúdulásnak aztán hangot is adott a tömeg, ami gyülekezett este hattól a Parlament előtt szeptember negyedikén a Milla tüntetésén, ami két nappal a DK-s demonstráció után került lebonyolításra. Miközben álldogáltunk és vártunk a beszédek megkezdésére, néha öltönyös csoportokat és egyéneket láttunk bemenni a Parlament főkapuján. Minden ilyen alkalommal hangosan adtunk hírt nemtetszésünkről, hadd érzékeljék a "fejesek", hogy a nép elégedetlen eddigi teljesítményükkel.

Ekkor ért az első meglepődés: az esemény házigazdája, Rényi András felállt a pódiumra és mindenkit megkért, hogy méltósággal tiltakozzon (gondolom, csendre akart inteni minket), mert a finn és észt köztársasági elnök van itt látogatóban. Én erre azt gondoltam, hogy nem baj, hadd szóljon, tudja meg a két államfő, hogy mit szól a nép a kormány emberkereskedelméhez! Majd közvetlenül ezután megkérte a jelenlevőket, hogy az oldalt elhelyezett perselyekbe dobjunk bele pénzt, támogatandó a tüntetés létrejöttét. Ez a kettő egymás után kicsit furán vette ki magát...csendben fizessünk. De nem baj, ezen nem akadt fel senki, nyugodtan adakoztak és kiabáltak is.

Ezután elkezdődtek a beszédek. Ezekben általában a teljes politikai elitet ostorozták, mondván, hogy még senki nem kért bocsánatot az örményektől hivatalosan. Sajnos nem volt senki a pódiumon, aki megemlítette volna, hogy Gyurcsány Ferenc már elküldött egy nyílt levelet az örmény elnöknek, melyben bocsánatot kért azok helyett is, akiknek kellett volna. Bizonyára nem értesültek róla, hiszen nem sok felülethez jut a médiában a DK, de lesz ez még máshogy is!

Miközben folytak a beszédek, én magamban sajnálkoztam azon, hogy nem hozott senki DK-s táblát, de nem baj, volt valakinél egy kicsi zászló, azt tartottam magasra. Eltörpült ugyan a Szolidaritás lobogói mellett, mégis legalább volt egy zászló. Voltak, akiknek már az is elég volt, hogy a zászlót követve megtalálják az "övéiket". Azért az én kezembe került, mert én voltam a legmagasabb mindenki közül, volt már hasonló, még az október 22-i születésnapon, mikor bejelentette Gyurcsány Ferenc a párttá alakulást.De szép nap is volt...Mindegy, elkalandoztam.

Ahogy ott álltam a zászlóval, egyszer csak az egyik szervező jött oda hozzánk, és azt mondta, hogy engedjem le a zászlócskát, mert hogy pártjelvény van rajta, és azt a szervezők nem szeretnék. Némi szóváltás után a szervező odébb állt, én meg, párttársaim biztatására ismét magasba emeltem a zászlót. Közben a többiektől megtudtam, hogy a főszervező egy korábbi interjúban (Atv vagy Klubrádió, már nem emlékszem) elmondta, hogy pártokat szívesen látnak, de pártjelvényeket nem. Nem tudom, ki, hogy van vele, de ez nekem fonák helyzetnek tűnik. Egyik ok az, hogy nem látom be, hogy oly sok embert miért akarnak attól a jóleső érzéstől megfosztani, hogy saját zászlajuk alatt vonuljanak fel tüntetni? Másik ok az, hogy kicsit egyoldalúnak tűnik a dolog: hozhat a párt sok embert, de nem jelezheti, hogy ők hozták a sok embert? Ez nem túl korrekt eljárás szerintem. Ha már ők hozták oda azt a több száz tüntetőt, annyit igazán megérdemelnek, hogy jelen lehessenek látványosan. Így olyan, mintha a szervezők le akarnák aratni a babérokat. Hogy pragmatikusra lefordítsam: miért hozzon egy-egy párt sok száz támogatót a tüntetésre, ha nem kap érte semmiféle nyilvánosságot?  És egyébként is: ha a pártok zászlait kitiltjuk a civil rendezvényekről, azzal eltávolítjuk a két szférát, holott a kettőnek együtt kéne működnie! Amikor mindenki az ellenzéki összefogást várja, akkor ássunk még árkokat egymás között?! Mit szólnának a szervezők, ha az egyik párt megsértődne, és a támogatói elvonulnának a térről, mondván, hogy ha nem lehetünk itt pártként, akkor nem is leszünk itt egyáltalán? Azt tartanám korrekt megoldásnak, ha mindegyik résztvevő párt táblája is ott lehetne a rendezvényen. Az lenne az igazán szép, MSZP, LMP, DK, 4K!, SZDSZ, SzEMa együtt, egy platformon! (bocs, ha valakit kihagytam, kicsit sokan vagyunk...)

Miközben ezeken elmélkedtem, odajött hozzám a főszervező, Juhász Péter, és ismét felkért a zászló eltételére. Megtettem, amit kért, de jeleztem neki, hogy ha igazán következetesek, akkor tőlem a SZEM hatalmas transzparenseihez megy, és őket is felkéri. Illetve utaltam a Szolidaritás zászlóerdejére, bár arra egyből rávágta, hogy az mozgalom. Miután visszajött a SZEM-esektől, elmondta, hogy ott csak a SZEMPont mozgalom zászlói vannak, ami a párt mozgalma, tehát maradhat. Aha...

Nem baj, gondoltam, majd akkor legközelebb "Demokratikus Koalíciót támogatók" táblákat tartunk a magasba, létrehozunk egy klubot ilyen névvel, és nem lehet semmi kifogásuk ellene. Addig is, kitaláltuk, hogy járjak körbe a DK-s zászlóval és írja alá mindenki, hogy aztán eltegyük mementónak, illetve jelezze, hogy ennyi ember jött ki a zászló miatt (átvitt értelemben persze). Körbe is jártam, remélem, minden ott levő DK-st elértem, még az elnökség ott levő tagjai is aláírták. Azóta itt van nálam, egyszer talán még sokat érhet:

zászló.jpg

Íme a zászló, ami talán egyszer múzeumok éke lesz...

Miután az utolsó szónok is befejezte beszédét, sikerült pár szót váltanom Juhász Péterrel. Beszéltünk erről a pártmentes dologról és elmondta, attól tartanak, hogy egy párt majd jönne egy hatalmas molinóval, és jól rátelepedne az eseményre. Az talán sokkal jobb, ha a Szolidaritás lobogótengere fémjelzi a tüntetést? Félreértés ne essék, nincs gondom a Szolidaritással- de miért pont a pártokat zárjuk ki?! Elférünk egymás mellett, emberek! Különösen, hogy azonos célokért küzdünk, és a legalapabb dolgokban bizonyára egyetértésre tudnánk jutni, ha- a szándék megvolna. De amíg mindenki így félti az önállóságát...

Ahogy szállingóztak elfelé az emberek, a tekintetem megragadta egy Jobbik-pólóban flangáló fiatalember. Mászkált ide-oda, mintha azt várná, hogy jól belekössön valaki. Alaposan félreismeri a demokratikus szervezeteket, ha tényleg azt hitte, hogy...Ami legjobban megfogott, az a nézése: sugárzott az arcáról a felsőbbrendűség-tudat. Ahogy ott mászkált közöttünk, mintha azt mondta volna a tekintete: "Itt mindenki hülye, csak én vagyok helikopter!" Ezt már máshol is észrevettem, úgy látszik, gyakori tünet a jobbikosoknál. Érdekes abnormalitás náluk a mártírkodással fűszerezett felsőbbségtudat, megérne egy külön posztot. Mindenesetre vicces volt látni itt, egy békés tüntetésen. Sajnos itt nem talált egy felgyújtható autót, egy kirabolható TV-büfét sem, és a tér pázsitját sem hagyta volna senki, hogy összevizelje...Bizony, elmúlt már 2006, amikor a "magukfajták" szabadon tobzódhattak, azóta átvették a terepet a tüntetéseken a demokratikus érzelmű emberek, akik tényleg a hazájukért aggódnak, és nem bunyózni akarnak egyet.

Végül este, mikor hazaértem, elolvastam a tüntetésről készült tudósításokat. Az egyik weboldalon megemlítették, hogy az SzDSz is felvonult zászlókkal, de a szervezők kérésére leengedték. És belémvillant: tényleg! Láttam is a madaras zászlókat, de nem tűnt fel a dolog, aztán viszont tényleg nem voltak ott! Basszus, ha Juhász azt egyből megemlíti, legalábbis nem zavart volna annyira a dolog! Így kicsit megnyugodtam: még mindig nem értek egyet a dologgal, de legalább következetesek. Aztán legközelebb majd lehet, hogy másképp lesz. Következő alkalom szeptember 24-e, jöjjön el mindenki!

Civilkurázsi mama és gyermekei

2012.09.03. 04:43 Kopó

Szeptember első hetében tanévet nyitnak. A gimnáziumok és általános iskolák általában elsején (kivéve mint most, mikor az első két nap hétvége), az egyetemek mind máskor. Lassacskán megkezdődik a új tanév, és a diákok, tanárok és szülők megtapasztalják szépen apránként Hoffmann Rózsa kontrollálatlan ámokfutásának eredményét. Szembesülhetnek azzal, hogy mit hozott ez az ultraklerikális, múltban élő, vérkonzervatív (és nem az európai értelemben) elmebajos rezsim, ami főleg a harmincas évekből vette a mintát, de volt némi ihlet a Kádár-korból is. Tipikusan azok a korok, amikor nagyon jó volt fiatalnak lenni, a bimbózó fasizmus, meg a rohadó szocializmus korában. Nem csoda, hogy igen sokan menekülnek innen, a szabadabb levegő felé, ahol megbecsülik őket és nem primitív alattvalót próbálnak belőlük csinálni. A HVG legutóbbi számában felsorolja a fontosabb új intézkedéseket, melyek végleg eltávolítanak minket Európától, ki tudja, mennyi időre. Néhány példa:

  • 16 éves korig terjedő tankötelezettség (jóvan, proli, menjél dolgozni minél előbb, minél hülyébben!)

  • 2013-tól állami kézbe kerülnek az önkormányzati iskolák, amik eddig nem kerültek egyházi kézbe, illetve a gyakorlóiskolák, központilag finanszírozzák a pedagógusok bérét (mert az államnak mindent maga alá kell gyűrnie, ahogy azt a fejlett, gazdag országoktól tanulhattuk)

  • Kötelezővé teszik a hittant vagy az erkölcstant (agymosás ezerrel, ami aztán a prédikáció során folytatódik a vasárnapi mise közben)

  • Kötelező iskolai foglalkozások délután négyig (azaz, zárjunk össze egy rahedli unatkozó kölyköt, akik rohadtul tudnának mást is kezdeni az idejükkel, plusz egy frusztrált tanárt, aki eléggé leterhelt enélkül is!)

  • Állami irányítás alá kerülnek a nevelési tanácsadók és a pedagógiai szakszolgálatok (ál-lam-bá-csi! ál-lam-bá-csi!)

  • Végezetül: 2014 január elsejétől megszüntetik az előrehozott érettségit az idegen nyelvek és az informatika kivételével (na ezt már tényleg nem tudom, mi a francnak kellett...)

Ráadásul Rózsika már felvetette az újabb zakkant ötletét: hozzák vissza a kék köpenyt! Mert hogy az majd jól eltakarja a szociális különbségeket! Hiszen a köpeny zsebéből kikandikálva már nem is olyan puccos az az iPhone_valahány! És majd a köpeny kék árnyékot vet a márkás cipőre, na meg lányok esetében biztos elvonja a tekintetet a divatos retikülről! Na jól van, srácok, valljátok be, Simicskának vagy Nyergesnek maradt nyakán kék szövet százezres nagyságrendben?!

Mindegy. Ezen már nem lehet változtatni ebben a ciklusban. TALÁN lehetett volna, hatékonyabb fellépéssel, talán nem. De úgy nem, ahogy eddig próbálkoztak a  diákok, hallgatók, tanárok és szülők. Igaz, hogy a tanárok nagyon elegánsan morogtak tanári szobáikban, igaz, hogy a szülők nagyon megejtően sopánkodtak otthon (vagy biztatták csemetéiket oldalról a Hallgatói Hálózat oldalán), a diákok meg...na azok meg leginkább egymás között morogtak, ha egyáltalán foglalkoztak a jövőjüket érintő közügyekkel (rengetegszer voltam ennek tanúja, szidták a kormányt rendesen, de fellépni ellene, azt már nem, és erre igen sokféle kifogást találtak), és csak néhányuknak volt merszük kiállni magukért, és egy szervezetet alapítani. Több ezres tüntetésre elmenni nem kunszt, de azt megszervezni, ahhoz az arcunkat adni- az már valami, ezért elismerés illeti a Hallgatói Hálózatot. És szégyellje magát a HÖOK, amely eladta magát a Fidesznek! Aminek legemlékezetesebb lépése az volt, hogy mikor a HaHa végre csinált egy ütős akciót, a HÖOK kijelentette, hogy egyetlen hivatalos szervként egyedül ők jogosultak az egyetemi hallgatók képviseletére! Nagyon vissza kell fognom még mindig magam, hogy ne írjam le ide, hogy melyik szülőjük melyik testrészének egyedüli képviseletére jogosultak!

Most, hogy mindezek az eltérő intenzitású tiltakozások kudarcot vallottak, minden jószándék (és még egyszer megemlítem, dicséretes elszántság és szervezőkészség) ellenére, talán célszerű volna elgondolkodni a miérteken.Miért nem működött a sok performansz? Hiszen volt kiabálás az Educatio-n, gyertyagyújtás, egyetemfoglalás, tömegtüntetés, és nagyon megkapóan süvöltötte a csapat március 15-én, hogy "Az egyetem a miénk!", és valamikor még az is bejelentésre került, hogy majd a HaHa nyomást fog gyakorolni a kormányra- mindhiába. Orbán csak nem volt hajlandó hamut szórni a fejére, nem kezdett veszettül meaculpázni és nem váltotta le Hoffmann Rózsát legalábbis Pokorni Zoltánra.

Ugyan miért tette volna?

A civilek nem jelentenek veszélyt uralmára, két okból sem. Először is: gyengék. Itt Félázsiában a civil fellépésnek nincsenek nagy hagyományai, ez az egyik. Nem sok nagy dolog valósult meg alulról jövő kezdeményezésből, emlékszem, egy község (a nevét már elfelejtettem) buszmegállójában tábla hirdette büszkén, hogy erre igenis ők adták össze a pénzt, nem a kormány, vagy az EU. Na, amíg nem lesz még sok ilyen, addig ne is álmodjunk itt jelentős civil működésről!

Másodszor: nem jelentenek alternatívát. Mondhatnak akármilyen okos, sőt zseniális dolgokat, lehetnek bárminő szakmaiak- a döntéseket pártpolitikusok hozzák a Parlamentben, pártok és frakciók szavaznak a fenti törvényekről, és a kormány hajtja végre azokat, rendeletek segítségével. Egyetlen civil szervezet sem tud ebbe beleavatkozni, csak kibicelhet.

És ameddig a civil szervezetek, főleg a HaHa mereven elzárkóznak mindenfajta párttal való együttműködéstől, addig esélyük nincsen arra, hogy bármit megváltoztassanak ebben az országban.  2014-ben is- amikor megbukik az Orbán-kormány, megalakul egy új kormány, és a diákok jönnének követelni a szokásos dolgokat (tandíjmentesség, ösztöndíj, álláslehetőség, szóval minden, amihez sok pénz kell) az új kormány széttárhatja a kezét: "Nem ismerlek benneteket. Akkor hol voltatok, amikor mi kampányoltunk?" és inkább csökkenti az államilag támogatott férőhelyeket, mint a nyugdíjakat, hiszen az érdekli a fő szavazóbázisát. De még ha nem is ilyen felelőtlen az új kormány (mert mondjuk a DK kerül kormányra, ami megalakulása óta homlokterébe helyezte az oktatás és kultúra kérdését- reklámot hallottunk), akkor is, ha a diákok hallatni akarják a hangjukat az átalakításnál, és érvényesíteni akaratukat, akkor bizony célszerű együttműködni a győztes párttal "kéz kezet mos" alapon. Ezt a nézetemet igazolva láttam, amikor a HaHa háromezer fős tüntetést tartott február 15-én. Civil tüntetés volt, mindenki elmehetett magánszemélyként. És kit interjúvolt meg az Atv? Vágó Gábor LMP-s parlamenti képviselőt!

Ezért hoztuk létre néhányan az Ifjú Demokratákat: ez a szervezet azért van, hogy képviselje a fiatalokat annál a pártnál, amelyik cserébe majd a Parlamentben képviseli a fiatalok érdekeit. Ez a párt jelenleg a DK, amelynek elnöke már az alakulásnál bejelentette, hogy ha bárhol máshol megszorítunk is, az oktatást mindenáron támogatni kell, mert ez jelenti a haza jövőjét, nem a pusztába kizavart kapás-kaszás szerencsétlenek.

De nem azt mondom, hogy a DK az egyetlen jó út, távolról sem: csupán azt akarom elérni, hogy mindenki válasszon egy pártot magának, és 2014-ben szavazzon arra! Mert kormányt váltani pártokkal lehet!

De persze jó esetben nem is kell külön pártot választani, mert ha a demokratikus ellenzék többi pártja is feleszmél, és rájön, hogy nem csak az ország érdeke, de a sajátjuk is az összefogás (hiszen így lesz csak nagy konc), akkor együtt indulnak Orbánék leváltása érdekében. Ez esetben majd lehet közös rendezvényeket tartani, ahol az emberek legyűrik a pártundorukat, és fejlődhetne a demokratikus érzék is.

És hogyha ebben a fiatalok részt vesznek, ha ott lesznek és teszik a dolgukat, kampányolnak, tüntetnek, szórólapot osztanak és kopogtatócédulát gyűjtenek- akkor és csakis akkor lesznek méltóak arra, hogy ismét egy normális oktatási rendszerünk legyen, ahol a diákokat gondolkodni tanítják az általános iskolákban, és versenyképes, használható tudással látják el őket a szakiskolákban és egyetemeken! Mert az ország jövője a fiatalságon múlik. De a jövőt ki is kell érdemelni!

süti beállítások módosítása