Korábbi bejegyzésem egyesek szerint túl optimista. Vannak, akik 2014-re Fidesz-győzelmet jósolnak. Vannak, akik szerint naiv vagyok, mert a Fidesz és a Jobbik előbb összefog, mint a demokratikus ellenzék pártjai. Ezek az ellenvetések vagy azon alapulnak, hogy az ellenzék támogatottsága jelenleg a Fideszével egyenlő mértékű – erre azt mondom: „Nem közvéleménykutatást akarunk nyerni, hanem választást” –, ráadásul az összefogás ténye sokakat mozgósíthat és nem is kell túl nagy előnnyel nyerni. A Fidesz által elkészített választási rendszer minimális többség esetén is lehetővé teszi a kétharmadot, ami szükséges a kormányképességhez. Vagy azt hozzák fel, hogy az összefogás legfontosabb szereplője, a Magyar Szocialista Párt nem érdekelt a 2014-es választási győzelemben.

Erre igen sok tényező mutat. Az MSZP igazi túlélő, beléjük kódolt tulajdonság, hogy nem engedik a koncot. A szocialistáké az egyetlen demokratikus ellenzéki párt (E2014-et néhol mérik, néhol nem, néhol összefogásban, néhol nem), ami a felmérések alapján tuti, hogy bekerül a következő Parlamentbe. Simán játszhatnak túlélésre. Ráadásul egy korábbi belső elemzés is azt taglalja, hogy a szocialistáknak a bipolaritást kell sulykolni az emberek fejébe: van a Fidesz, amelynek egyetlen méltó ellenfele az MSZP, kettejük epikus csatájáról szól a választás, és ha a választópolgár nem akarja elpazarolni a szavazatát, a Fidesz egyetlen méltó kihívójára adja azt le.

Simán elképzelhető szcenárió tehát, hogy az MSZP túlélésre rendezkedik be, és a 2018-as választásokra készül. Hagyja, hogy 2014-ben a Fidesz megnyerje a választásokat, és a többi ellenzéki párt kiessen a Parlamentből. Ez feltehetően a többi párt elsorvadását okozná és az MSZP tényleg egyedül maradna (Tibor!) a politikai porondon  a baloldalon. Vagyis 2018-ban a szavazók kénytelen kelletlen az MSZP-re szavaznak, mert a Fidesznél és a Jobbiknál még mindig jobbak. Hű, de kétes dicsőség!

Az elképzelés reális, mégis azt gondolom, hogy nem célszerű követni. Először is, mert rengeteg a bizonytalan tényező. Ki tudja, hogy nem alakul-e új (csak épp hatékonyabb, elvhűbb, szervezettebb, koncepciózusabb, profibb) LMP-szerű protest-párt? Sőt, nagyon valószínű, hogy valami ilyesmi lesz. A kereslet kitermeli a kínálatot. Az sem biztos, hogy Bajnai csak pünkösdi király lesz az ellenzékben! (30 éves háború-fanoknak: téli király.) Simán lehet, hogy rákap a politika ízére, mint annak idején Gyurcsány, és benne marad! Kell Mesterházynak még egy erős ember?! Igaz, jelenleg sikerrel taktikázza ki őt, de az Együtt már önmagában a jelenlétével fenyegetést jelent az MSZP monopóliumára. Könnyen lehet, hogy egy év múlva már megközelítőleg akkora országos lefedettséggel rendelkeznek, mint a DK és akkor jövő tavasszal komoly eséllyel indulnak a Parlamentbe jutásért! Ami azt jelenti, hogy megvetik a lábukat, és ’18-ra akár az MSZP támogatóinak jelentős részét elszipkázhatják, gyakorlatilag Thürmerék sorsára juttatva az MSZP-t, vagy majdnem! Akkor az egész terv visszafelé sülne el. Az aztán ciki volna! Sokkal egyszerűbb koalícióban szalámizni.

Ráadásul korántsem biztos, hogy a Parlamentből kiesett pártok elsorvadnának. Vegyük például a Demokratikus Koalíciót: eddig is úgy működött igen jól, hogy egy huncut vasat nem kapott pártként az államtól, egyedüli állami forrás a tíz képviselő fizetése. A DK-t pénzzel nem lehet megszorongatni, szóval, ha nem is jut be a Parlamentbe (ami nem történik meg természetesen), még akkor is az 1%-ot röhögve eléri, ami jelenleg az állami támogatás feltétele. Vagyis már több pénz lesz, mint volt az elmúlt másfél évben! A 4K!-ról nem is beszélve, amiben kevés, de elszánt fiatal ül, ráadásul a retorikájuk még az MSZP-énél is komcsibb baloldalibb, szóval még nagy jövő állhat előttük itt, Posztkádárisztánban. Ők is elvoltak eddig pénz nélkül, 2014-től sincs veszítenivalójuk.

Továbbá, ha az MSZP miatt bukik el az ellenzéki összefogás, arra a polgárok rájönnek, és aszerint kezelik az MSZP-t: mint a Nagy Árulót, akire még az sem szavazna, aki egy kicsit szimpatizált korábban velük.

Végezetül néhány pénztárcába vágóbb érv: a választási rendszer miatt ha szétaprózódva indul az ellenzék, az kevesebb mandátumot, kevesebb pozíciót jelent, horribile dictu kevesebb pénzt. Vajon melyik szocialista képviselőnek lesz kedve lemondani a mandátumáról azért, mert majd négy év múlva talán jobb lesz? Ráadásul most is rezgett a léc, hogy nem gyártott a kétharmad alapot magának az MSZP jogutódkénti betiltására, és amint a Pozsgay-Szűrös dinamitduó és a többi exkomcsi (ne legyenek illúziók: valószínűleg a Fideszben van a legtöbb) végleg leteszik a malteroskanalat, bizonyára meg is teszik. Hacsak nem szánja Fénylő Reménységünk az MSZP-nek Őfelsége Ellenzéke szerepét. Még el is tudom képzelni, hogy vannak a Pártban olyan rugalmas gerincek, akik ebbe bele is mennének (nem Szili Katalin volt az utolsó kaméleon), de akkor végképp bebetonozza magát a Fidesz, és végérvényes lesz az, hogy az MSZP soha többet nem üti meg a Jackpotot: többé már nem kerül kormányközelbe, mert az elkövetkező húsz évben az Egységes Magyarország aktuális kormánypárt nyer minden választáson. Az MSZP pedig csak azt a célt szolgálja majd, amit a szocdemek a Horthy-kor parlamentjében: megszelídített csahos kutya, ami készséggel bizonyítja a nemzetközi közvélemény előtt, hogy milyen demokratikus is a magyar rendszer, hiszen még ellenzék is van!

Utolsó ellenérvként ott van a személyes vonal. Nem próbálok arra bazírozni, hogy az ország érdeke a Fideszt minél előbb eltakarítani, tudom, hogy a legtöbb szocialista képviselő számára a közérdek valami fura absztrakt fogalom. 2006 bebizonyította, hogy az önérdek az első, amiért bármi más feláldozható. Szóval hazafias szólamokkal hiába is próbálkoznék.

Inkább ezzel jövök: Attila! (Divat mostanság személyesen üzenni, de minek üzenjek a bukott miniszterelnöknek?) Mi a francért mennél bele plusz négy rizikós évbe, mikor már 2014-től kormányon lehetnél? Horn Gyula, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc után te lehetnél a következő, a legfiatalabb, aki a szocialistákat győzelemre vezeted! Ezt ne dobd el zavaros taktikázgatással!

Köszönöm!