Arról ír az Index cikke, ismét -tovább- csökkent a magyar lakosság körében az EU támogatottsága.  Az Eurobarometer felmérése szerint a magyarok 47 százaléka bízik az EU-ban, 44 százaléka nem, 9 százalék pedig nem tudja.  Vona Gábor pedig már sürgeti az országot, hogy lépjen ki, "Tagok legyünk, vagy szabadok"-felkiáltással. Úgy, hogy a 2004-es csatlakozás idején a szavazók 83,76-a szavazott a csatlakozás mellett, mintegy 3 millió ember!

Mindez valószínűleg annak tudható be, hogy az Európai Bizottság leellenőrzi bizonyos magyar törvények esetében, hogy megfelelnek-e az EU-s jognak. Ami érthető, mivel a belépés feltétele is az volt, hogy demokratikus legyen az ország, és hogy az adott ország jogait harmonizálják az EU-s elvekkel. És akkor ez egyeseknek nem tetszik. Mintha nem fognák fel, hogy a az ember belép egy szervezetbe, annak sokszor szabályai vannak, néha szigorúak. Vagy egyszerűen nem tetszik nekik. Mert mi kemény magyarok vagyunk, ha száz évig védtük európát a töröktől, azért cserébe jár ez! Hát nem! Be kell tartani a szabályokat, vagy el lehet innen menni. Persze, amíg minden jól megy, addig szeretjük az EU-t, amikor meg valami baj van, hirtelen már nagyon függetlenek leszünk?! És majd egymagunk megpróbálunk megoldani olyan problémákat, amiket az ő segítségükkel sem tudtunk!

Ez a hozzáállás amúgy mindenben jellemző a magyarokra: ha jól mennek a dolgok, ha gazdasági fellendülés van, akkor a felmérések szerint az intézményekkel, meg a demokráciával is elégedettebbek, amint beüt a krach, hirtelen minden rossz lesz, egész a rendszer szintjéig. És például tombol a kádárista nosztalgia. Az odáig rendben volna, hogy nem jó, ami van, de miért van az, hogy nem javítani akar rajta az ember, hanem mindig valami újat bevezetni (bevezettetni másokkal), amiről valaki (az agitátor, vagy  nagyszülő, vagy a próféta) azt mondja, hogy az mennyivel jobb!

Itt vagyunk tehát az EU-ban, ami most épp megpróbál minket a kormányunktól (ha így jobban tetszik: önmagunktól) megmenteni, a zemberek meg nem kérnek az egészből. Egyszer egy facebookos hozzászólásban valami olyasmit is olvastam, hogy lépjünk ki, és egy forint/euró áron engedjük az áthaladóknak az autópályák használatát.

Eh, kell ez a francnak! fotók: velencei-to.hu, jsspeed.hu

Azzal nem foglalkoznak, hogy töménytelen pénz jött ide az EU-ból! Azzal nem foglalkoznak, hogy innen az óceánig oda mehetünk, ahova akarunk, mindenféle ellenőrzés és vám nélkül! Abba nem gondolnak bele, csak jól odamondanak kurucosan!

Olyan a viselkedés, mint egy hisztis gyereknél, akit egyszer kivételesen jól leszidtak a szülei, ezért világgá megy. Aztán az első sarok után majd fut vissza anyja kötényéhez...Persze, lehet az ember nagy és erős felnőtt- na de akkor tartsa is el magát!

Magyarország pedig nem képes az autarkiára. EU nélkül minden drágább lenne (vámok), sokkal kevesebb fejlesztés lenne, ha egyáltalán lenne, és még a megítélésünk is rosszabb lenne. Külföldi befektetőkről, úgy, ahogy vannak, le is mondhatunk, ami (kedves multiellenesek) iszonyatos munkanélküliséghez vezetne. És megint csodaszámba menne, ha banánt lehetne kapni.

Pont ma olvastam egy idézetet. Nem túl szalonképes manapság az, aki mondta: Moammer el-Kadhafi. Pedig régen bratyizott vele a legtöbb európai államfő. Persze, aljas diktátor volt, de mondott jókat:

"Nem csaphatjuk be a líbiai népet azzal, hogy meghagyjuk abban a hitében, hogy egyedül is meg tud állni a lábán, hiszen egyetlen arab nemzet sem teheti ezt meg...a törpe egységek nem várhatják el a fejlődést egy óriások uralta világban..."

Bárcsak a magyar politikai vezetés is ezt sulykolná, a líbiai helyett a magyar és az arab helyett az európai szavakkal.