Januárban Újra Kezdjük- lehetne a mottója most a Hallgatói Hálózatnak. A téli szünet után újult erővel terveznek színre lépni az ifjú bázisdemokraták. Legalábbis remélem.
Hogy azonban mit kezdenek újra- az megint egy másik kérdés. A kettővel ezelőtti cikkemben leírtam, mi a bajom az eddigiekkel. Most kifejtem, hogy miért gondolom így, és mit kellene szerintem tenni annak érdekében, hogy elérjük a célunkat (a hat pontot, de legalábbis azt, hogy ne csökkentsék a keretszámokat).
Azt írtam, hogy attól tartok, a mostani megmozdulásoknak nem lesz foganatja. (Fontos kihangsúlyoznom: ne legyen igazam!) Nem lesz, mert a diákok, illetve a minket (én is hallgató vagyok, akármennyire is aktív a politikában) képviselő Hallgatói Hálózat kezében nincsen semmilyen eszköz, amit bevethetnénk a kormány ellen. Pillanatnyilag két lehetőség van: szép szóval, vagy nyomásgyakorlással lehet próbálkozni, ha el akarunk érni valami a kormánynál. Eddigi tapasztalatok alapján, nem kell sokat magyaráznom, miért esett ki a szép szó lehetősége. Marad a nyomásgyakorlás. Ahhoz mi kell? Zsarolási potenciál. Normál esetben a választók nyomásgyakorlási potenciálja a szavazatuk. A pártok ismerik a szavazóik összetételét, tudják, hogy kiknek kell udvarolniuk, hogy megmaradjon a bázisuk. Mindent meg is tesznek, hogy a biztos szavazóikat megtartsák.
Ha a diákok tudatos szavazókként viselkedtek volna az elmúlt években, most nem tartanánk itt. De mivel a 18-30 éves korosztály mintegy 70%-a nem megy el szavazni, meg se próbálta hallatni a hangját. Néma gyereknek… De ezen már kár filózni, most inkább azzal kéne törődni, hogy a jelenlegi helyzet hogyan oldható meg. Hogyan lehetne rábírni a kormányt arra, hogy ne zárja be a felsőoktatást több tízezer magyar fiatal előtt? Tárgyalóasztalhoz kell őket kényszeríteni. Jelenleg az alábbi képzeletbeli dialógus zajlódhatna le a kormány és a diákság között:
- Diákság: Azonnal állítsd vissza a keretszámokat legalább a 2010-es szintre, állítsd le a forráskivonásokat és állítsd helyre az egyetemek autonómiáját!
- Kormány: Nem!
- Diákság: De!
- Kormány: Különben?
- Diákság: Különben…Tüntetünk!/Hidat foglalunk!/Felvonulunk!/Ülősztrájkolunk!
- Kormány: Hát hajrá! Melegen öltözzetek, hűvösek az esték!
Valóban: miért is kéne a kormánynak foglalkoznia a tüntető tömegekkel, akárhányan is vannak? Semelyik réteg tüntetése nem hatotta meg őket, csak, ha valami más fenyegetés is társult hozzá. Szemléltetem: tüntetnek a rendőrök? Na és! Fideszeseket megvédi a TEK, vagy más magántestőrség, nem kell foglalkozniuk velük. Tüntetnek a pedagógusok? Fideszesek gyerekeinek mindig lesz tanár, ha máshol nem, magániskolában. Tüntetnek és felmondással fenyegetnek a rezidensek? Na, ez már probléma. Ki fogja gyógyítani a fideszest? Matolcsy György ősmagyarjai, a koponyaműtétükkel? Erről beszéltem: nyomásgyakorlási potenciál. S most akkor nézzük, mi az, ami a kormány számára fenyegetés! Mivel tudnának a diákok kellő módon ráijeszteni a kormányra? Sztrájkkal? Ugyan már, hol érdekli az őket, ha a diákok nem tanulnak? Majd megbuknak, aztán mehetnek közmunkásnak a fideszes hűbérurak földjeire. Egyetlen veszély rájuk nézve egy kormányváltás, amivel elvesztenének mindent: pénzt, paripát, fegyvert. S ez hogyan jöhet össze? Úgy, ha a következő választásokkor sokan elmennek és az ellenzékre szavaznak. Az nem segít, ha nem szavaznak a Fideszre. Az nem segít, ha a „bizonytalan/nem szavaz” tábort erősítik, az nem fog kormányt váltani.
Bizony, ha meg akarjuk buktatni a kormányt, akkor oda kell állni valamelyik ellenzéki szervezet mellé. Leginkább mind mellé, mert 2014-re létrejön az ellenzéki összefogás és nem kell azon tépelődni, hogy a sok rossz közül melyik a legkisebb. Ha pedig azzal akarjuk fenyegetni a kormányt, hogy megbuktatjuk, akkor -logikusan- azzal kell fenyegetni, hogy odaállunk az ellenzék mellé.
Mindez főleg a kommunikáción múlik. Amihez egy hatékony szervezet kell, ezért javasoltam december 10-én egy alternatív-HÖK felállítását, ami az ellenzékkel való tárgyalást végig tudja vinni, mert bázisdemokratikusan ezt aligha lehet. Ezt a funkciót egyébként elláthatná a HÖOK is, ha nem vetne fel legitimitási kérdéseket az elmúlt két évbeni tevékenységük. Igény esetén elmesélem majd, miből gondolom, hogy a HÖOK jelenlegi vezetése teljességgel illegitim ahhoz, hogy a hallgatókat képviselje. Ezért lenne tehát jobb, ha a Hallgatói Hálózat vállalná ezt a feladatot. Legalább megtöltenék tartalommal az annyiszor hangoztatott „[Ne csak lájkolj,] szerveződj!”- jelszót.
Akármelyik szervezet is teszi, de a következő lépés ez: látványosan elkezdeni tárgyalni az összes demokratikus ellenzéki szervezettel arról, milyen garanciákat adnak arra, hogy kormányra kerülésük esetén teljesítik a hat pontot. Garancia, mert gyakran hallottam diákokat, némileg jogosan, arról panaszkodni, hogy ellenzékben mindent megígérnek, kormányon meg tesznek rá magasról. Ezért kell garanciákról tárgyalni, mert az ugye evidens, hogy megígérik, hogy majd ők teljesítik a hat pontot. Ezért cserébe pedig a HaHa felajánlja a segítségét, hogy pontosan miben, az már részletkérdés, azt a tárgyalásokon eldöntik majd.
A tárgyalás ténye az, ami számít. Ha a Fidesz értesül róla, hogy a fiatalok képviselete megbeszéléseket folytat az ellenzékkel és még a végén képes, és aktivizálja őket az ellenzék oldalán- az súlyos csapást jelentene a NER-re. Ha jól csináljuk a dolgunkat, Pokorni Zoltán Ángyán Józsefként fogja verni az asztalt, hogy „El fogjuk veszíteni a fiatalokat!”. Az is plusz aggodalmat okozna a Fideszen belül, hogy a fiatalok még képesek, és összehozzák az ellenzéki együttműködést, amit két éven keresztül sikerült elkerülni. Továbbá azért is fontos az összes demokratikus ellenzéki szervezettel (de legalábbis MSZP-DK-Együtt2014 és az LMP is, ha épp úgy határoz a kongresszusa, vagy aki ez ügyben döntésképes) tárgyaljanak egyszerre, mert így kioltják egymást, nem fenyeget annak a veszélye, hogy egyik vagy másik lenyúlná a diákokat, amitől a HaHa olyannyira fél (nem teljesen alaptalanul).
Ezt az összefogást a Fidesznek mindenképp meg kell majd akadályoznia, nem hagyhatja, hogy a fiatalokban rejlő hatalmas energiákat az ellenzék tudhassa maga mellett. Kénytelen lesz tárgyalóasztalhoz ülni a diákság képviselőivel azért, hogy ne az ellenzékkel tárgyaljanak. Ezt a hatást lehet fokozni olyan kommunikációval is, hogy „mivel a kormány nem hajlandó tárgyalni velünk, kénytelenek vagyunk az ellenzékkel leülni, pedig nem ragaszkodnánk ám mi ahhoz!”. Ha idáig eljutunk, onnantól kezdve már csak a tárgyalási képességeken múlik, hogy mit tudunk kiharcolni. Emellett viszont folyamatosan ajánlott tüntetéseket tartani, a kormányra való nyomásgyakorlásként. Célszerű állandóan érzékeltetni, hogy tömegek vannak a tárgyaló szervezet mögött. Ja és persze csak érdemi tárgyalásba szabad belenyugodni. Ha azt látjuk, hogy csak valamelyik alfideszes, Balog, vagy Hoffmann pufogtatja a lózungokat, akkor ki kell vonulni. Legjobb, ha egyből Orbánnal ülünk le tárgyalni és az eredményekről írásos megegyezés születik.
Mindezt azonban minél hamarabb el kell kezdeni! Ugyanis már folynak a tárgyalások az ellenzéki szervezetek között, lassacskán létrejön az összefogás, ami megbuktatja Orbánékat és ha ebből kimarad a fiatalság, akkor megint a feje fölött fognak dönteni, minden ugyanúgy megy tovább, és továbbra is pusztán az aktuális kormány jóindulatán fog múlni, hogy egyeztet-e a szakmai szervezetekkel és diákönkormányzatokkal.
Utolsó kommentek