Hétfőn aztán pezseg majd Budapesten a közélet! Nemcsak, hogy az Éhségmenet ér el fővárosunkba, de a Hallgatói Hálózat is akkorra időzítette fenyegetésének beváltását, amiért a kormány nem adott át minden hatalmat a szovjeteknek tett érdemi lépéseket a hat pont teljesítése érdekében. Nem is tudom, hova kapjak, melyikre mennék szívesebben! Bár a hahás két órával előbb kezdődik, de tuti belelóg a másikba. Vagy csináljam azt, hogy egy darabig együtt vonulok velük, aztán átnyargalok az Alkotmány utcába? Nem is tudom, nem is tudom…
A hahás esemény mellett szól, hogy résztvevői életkorban és szociokulturális helyzetben közelebb állnak hozzám. Ugyanakkor nem épülésemre szolgálna más körökből valókkal is ismerkedni?! Ráadásul, míg a hahások még mindig civilnek tartják magukat (és a kormányra akarnak hatni, pont erre a kormányra, amelyik most tette Alaptörvénybe a röghöz kötést!), addig az Éhségmenet egy deklaráltan ellenzéki megmozdulás. Ott biztos nem szólnának rám, hogy „menj innen, csúnya pártpolitikus!”. Önkritika: a hahások sem, ha magánemberként megyek, háttérbe szorítva hovatartozásomat, de azért mégis jobb érzés, ha az embert engedik pártjelvényt viselni.
Ez a kérdés azonban érdemel egy külön bekezdést: a Hallgatói Hálózat még mindig nem tartja magát ellenzéki szervezetnek, annak ellenére, hogy az ellenzékkel van egy véleményen az oktatást illetőleg, és a kormány rájuk is támadott. Még mindig abban reménykednek, hogy majd nyomást gyakorolnak a kormányra. Gyakorlatilag ugyanolyan típusú akciókat hajtanak végre, csak egyre agresszívabban (felvonulás, hídfoglalás, néha látványosabbakat is, mint pl. az egyetemről lelógás), és mindig azt magyarázzák be maguknak, hogy „erre már csak figyelniük kell!”- miközben az látszik nyilvánvalóan, hogy nem kell. Alibiből tárgyal a HÖOK-kal, tesz némi engedményt (igen, azt írtam, hogy ki lehet bírni azzal, de én kormányváltásban gondolkodom, ők meg csak rövidtávú érdekérvényesítésben), amúgy csinál, amit akar. Mintha nem ismernék a „work smarter, not harder” mondást. Ha kilencszer nekifutnak fejjel a falnak és az még csak meg sem reped, talán nem az volna a megoldás, ha le akarjuk bontani, hogy keresünk egy csákányt, ahelyett, hogy tizedszer is nekimennénk fejjel?
Talán majd most, hogy észrevették, hogy hülyének nézték őket egész végig, talán most elfogadják azt, ami ellen eddig kapálóztak és belátják: nincs értelme ezzel a kormánnyal egyezkedni, ezt a kormányt meg kell buktatni, és egy olyan kormány kell, ami hajlandó őket is figyelembe venni. Ami a mostani ellenzékből kerül ki, tehát célszerű lenne már most elkezdeni tárgyalni velük. Erre lett volna egy jó alkalom, amikor mindenki, aki őszintén Orbánt akar váltani, épp összeült tárgyalni az oktatásról, de ezt most elszalasztották. Nem baj, srácok, lesz máskor is lehetőség!
Tehát láthatjuk, ez a demonstráció aligha ér célt. A másik talán igen? Attól függ, mi a célja! A kormány politikáját az Éhségmenet sem változtatja meg, de a HaHával ellentétben ennek a szervezői nem is olyan naivak, hogy ebben reménykedjenek. Az Éhségmenet célja leszámolni azzal a kormány által keltett mítosszal, hogy az ország jelentős része a Fidesz mellett áll. További cél felhívni a figyelmet azokra a milliókra, akik most is szegénységben élnek, és akiket a kormány megaláz és csak még mélyebbre nyomja a nyomorba. Rajtuk a mostani kormány nem is akar segíteni, csak egy új, szolidáris, demokratikus kormány tesz majd lépéseket azért, hogy felemelje őket a helyzetükből. Márpedig a figyelemfelhívás céljait elérték. Már nem voltak eredménytelenek. Így mégiscsak szívesebben csatlakozik hozzájuk az ember!
Mindkét menet érdemes arra, hogy részt vegyünk rajta, és egyik sem kecsegtet rövidtávú sikerekkel, noha nem is céljuk. Legjobb lenne, ha a két tömeg a végén egyesülne, hiszen megvan a közös ellenfél. Nem, nem a Júdeai Nemzeti Front, hanem a rómaiak!
Utolsó kommentek