„Ez is benne volt a paktumban! - kiáltotta Süvi. - Jones lövése csak súrolta. Megmutathatnám nektek, saját keze írásával, ha el tudnátok olvasni. Az volt a terv, hogy Hógolyó a döntő pillanatban jelt ad a menekülésre, és átengedi a terepet az ellenségnek. És ez majdnem sikerült is... én mondom nektek, elvtársak, sikerült is volna, ha nincs ott a mi hős Vezérünk, Napóleon elvtárs. Nem emlékeztek? Abban a pillanatban, amikor Jones és emberei betörtek az udvarba, Hógolyó hirtelen sarkon fordult, és megfutamodott, és sok állat követte! És nem emlékeztek, hogy abban a pillanatban, amikor kitört a pánik, és úgy látszott, hogy már minden elveszett, Napóleon elvtárs „Halál az emberiségre!” kiáltással rohamra indult, és belemélyesztette a fogait Jones lábába?! Erre biztosan emlékeztek, elvtársak?! - kiáltotta Süvi ugrabugrálva.”
Orwell: Állatfarm
A történelem értelmezése mindig nagyon szubjektív volt és lesz is. Ami az egyiknek felszabadítás, az a másiknak megszállás, ami az egyiknek honvédelem, az a másiknak agresszió, ami az egyiknek forradalom, a másiknak ellenforradalom. Ez egy teljesen normális dolog, hiszen a történelem az emberekről szól, emberek csinálják, azok meg furán tudnak viselkedni néha (sőt, mindig, ha mindenki normálisan viselkedne, nem lennének történelmi események). Nem olyan, mint pl. a matematika, ahol kettő meg kettő az négy. (Jó, lehet, hogy akadémiai matematikatudósok megcáfolnának, kérek mindenkit, hogy ne tegye, nem az a lényeg.) Ez egy teljesen normális dolog, nem baj, ha sokan sokféleképpen látjuk a történelmet, addig, amíg valaki nem próbálja a saját szemléletét a többiekre kényszeríteni (s mielőtt a holokauszttagadók elcsöppennének: a megtörtént esetek, tények, tények maradnak, szemlélettől függetlenül). Meg ameddig nem terjesztenek szemérmetlen hazugságokat a múltról.
Aki olvasta a tudósításokat a tegnapi hírportálokból Orbán Viktor Bild-interjújáról, az tudhatja, miért írok most erről. Akik nyomon követik az írásaimat és egyéb munkásságomat, tudhatja, hogy tartózkodom a jelenlegi kormány diktatúrázásától, úgy gondolom, hogy nem szabad túl könnyedén jelzőket használni a rezsimre, mert ha elhasználjuk a legerősebb képeinket, mi marad, ha tényleg beüt a ménkű és komolyan diktatúra lesz?! Az a történelemhamisítás viszont, amit most Orbán Viktor leművelt, már tényleg a régi sztálini rendszert idézi. Persze, nem ma kezdte, emlékezhetünk Lomnici Zoltán kitakarására.
Amit a hvg.hu-ban és az index.hu-ban kiemelve láthattunk a történelmi eseményekkel kapcsolatban, bődületes hazugság. Nem igaz, hogy ő ütötte volna ki az első téglát a falból a híres beszédével, az sem, hogy ő zavarta el a szovjeteket (ha belegondolok, hogy korábban viccből mondtuk azt, hogy ő már így magyarázza...), de még az is érdekes, ahogy azt az állítólagos harcot a kommunisták ellen folytatta.
Sorrendben a tények: a szovjet erők (igaz, eleinte részleges) kivonása már 1989. április 25-én megkezdődött, majd' két hónappal Orbán előadása előtt, és hamar el is kezdtek tárgyalni arról, hogy a kivonulás teljes legyen - ezek után egyáltalán nem kellett akkora hősies bátorság a kivonulás követeléséhez, csak jólinformáltság, az meg meglehetett a sok Fideszben nyomuló MSZMP-tag révén. (Martonyi, Kövér, Stumpf, stb.)
Ami pedig a kommunisták elleni harcot illeti: már a kezdet cseles volt: úgy küzdött a kommunisták ellen, hogy beállt közéjük. Ugyanis középiskolai KISZ-titkár volt, gondolom, erről a legtöbb követője nem tud. Még el is mondta, hogy ő a KISZ-ben nagyon aktív volt, persze ezt még az 1989-es Fekete Dobozban, azóta lehet, hogy letagadná, ha rákérdeznek. Majd úgy folytatta a küzdelmet, hogy azért néhányat köztük megtartott, mint kedvenc duómat, Pozsgayt és Szűröst, akik most is a Fidesz körül keringenek- mindegy nekik, csak állampárt legyen. (Egyébként Pozsgay Imre hasonló trükkel csinálta meg magát, mint Orbán: miután az MSZMP KB Történelmi Albizottságában már megbeszélték, hogy népfelkelésnek minősíthető, ő volt az első, aki ezt nyilvános interjúban kimondta. Tehát ehhez sem kellett túl nagy hősiesség.) S a vélt kommunisták elleni harc olyan fontos volt, hogy még azt is kérte az EU-tól, hogy ne fizessen ki pénzt Magyarországnak, amíg a „kommunisták” vannak kormányon. Persze most, amikor az ő lakája osztja az EU-s pénzeket, már arra kérik az EP-képviselőket, hogy ne párt- hanem országos érdeket képviseljenek Brüsszelben.
De mit várunk tőle, amikor be is jelentette: ő nem is a diktatúra ellen harcolt, hanem a diktatúrát működtető emberek ellen. Vagyis nem a demokráciát akarta felépíteni, hanem a diktátorok helyébe beülni, és folytatni, amit ők abbahagytak, gátlástalan rablás mellett hazudva is. És tényleg: „folytatjuk”.
Utolsó kommentek