Sok dolgon lehet fanyalogni a vasárnapi tüntetés kapcsán, mint ahogy ez szokott lenni olyankor, amikor néhányan csinálnak valamit, mások meg csak a partvonalról nézik. Lehet morogni azon, hogy annyi minden közül miért pont az internetadó miatt (persze, tudjuk miért, mert ezt érzik közvetlenül az emberek, engem is zavar, hogy ennyi, de mit várunk a rezsicsökkentés hazájában), lehet fanyalogni a „vandalizmuson”, lehet azon problémázni, hogy ki volt ott (Demszky, Mécs Imre, én...), meg azon is, hogy ki mit mondott (nem értem, Gulyás Balázs miért akarta mindenáron távol tartani a tömeget a pártszékháztól), de ezek mind mellékesek.

A lényeg, hogy a valamicsinálás régóta várt aktusa történt vasárnap. Civilek megmozdultak és továbbmentek az összegyűlik-beszédet hallgat-hazamegy bűvkörénél. Arra emlékeztet, amikor két éve a diáktüntetéseken majdnem bementünk a Parlamentbe. Most pedig majdnem bementünk a Fidesz-székházba.

Akkor is, most is ugyanazt gondoltam: vagy bemegyünk (és akkor az már forradalom), vagy egyből menjünk haza, órákig ott toporogni nincs értelme. Sajnos akkor is, most is az történt, hosszas téblábolás után mind elmentünk haza, majd holnap jövünk megint.

Most viszont a székházat megdobálták néhányan. Érezhető, hogy egyre erősebb a lefojtott indulat, lehet, hogy egyszer tényleg kirobban.

Vannak, akik en bloc, ab ovo, ceterum censeo, et cetera... elítélik az erőszakot. Szerintem a tüntetés része lehet szimbolikus jelentőségű épületekben kárt tenni. El kéne ítélni a Sztálin-szobor ledöntését? A Bastille lerombolását? Aligha. Ugyanígy ha egy felháborodott tömeg nekimegy a Fidesz székházának, az is szimbolikus cselekedet, mondhatni, véleménynyilvánítás. Anyagi kárt okozni nem szép, de tegyük hozzá, hogy ismerve a Fideszt, azt a kárt úgyis a mi pénzünkből fogják megtéríteni, szóval nem fog fájni érte a szívem.

Szögezzük le: az öncélú és gátlástalan vandalizmus sem vezet sehova. Igazán a legjobb megoldás az lett volna, ha benyomul a tömeg az épületbe, amíg nincsenek ott a rendőrök (ebből is látszik, hogy velünk vannak, ha akartak volna, már eleve ott várnak, sajnos nem éltek a tüntetők a felkínált lehetőséggel), és kihoz minden adathordozót, aztán feldolgozzuk. Biztos sok érdekes dolog kiderülne!

Nem hiszem, hogy egy választásbuheráló, illiberális rendszert építő, senkivel nem konzultáló hatalommal kesztyűsebb kézre számíthatna. Nem emlékszem olyan rendszerre, ami a békés tüntetésekbe, ahol egy kavicsot nem dobtak el, belebukott volna. Egy dologra szeretnék azonban figyelmeztetni: emberben (és állatban sem) ne essen kár! Örültem, mikor láttam, hogy a tüntetők a székházat dobálják, nem a rendőröket, akik az állásukat féltik és csak emiatt állnak velünk szemben (még), nem mellettünk. Ha sikerül ezt így folytatni, karakánul, de (lehetőleg) erőszakmentesen, talán még valami eredmény is lesz. De siessünk, közeleg november 5-e, akkor pedig egyeseknek eszükbe juthat méltón megemlékezni eseményekről...