Már régóta tart a vita, mit kell tenni a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezettel, a terrorizmussal és nagyobb léptékben az egész Közel-Keletre. Aztán fordulatot jelentett be, mikor Párizsban magát Európát támadták meg. Nem Európát, mint földrajzi fogalmat, hanem mint értékrendet és életformát. Úgy is mondhatjuk, hogy a Nyugatot. Meg kell védenünk magunkat, sőt, vissza kell támadni, és a fészkében megverni az ellenséget, lehetőleg gyökerestől kiirtva, hogy többet ne támadhasson meg.

Hogyan? Először is vegyük sorra, kikkel állunk szemben:

ezek éppen annyira muszlimok, amennyire Orbán Viktor keresztény. Nehogy naivak legyetek: ha a mostani magyar miniszterelnök véletlenül a Közel-Keleten születik, most valószínűleg Viktor Abu al-Orbán kalifaként magyarázná, hogy „a muszlimok döntöttek: Iszlámiát meg kell védeni!”. Azok a sunyi megélhetési politikusok, akik civilizációk közti harcot vizionálnak és azt magyarázzák, hogy minden muszlim bevándorlóval a terrorveszély nő, Európát be kell zárni, hogy „megvédjük” (tudjátok, mint a nyugdíjvagyont), azok nem jobbak, mint az iszlamista terroristák. Akik nem muszlimok.

Vagy szívatták őket az iskolában. Vagy épp kirúgták őket onnan. És most erősnek hiszik magukat, mert dzsihádosdit játszhatnak a szemétdombjukon és szerencsétleneket kínozhatnak, ahogy azt az egyik túszuk megírta. Így kell rájuk tekinteni, nem muszlimként. És ez nem propaganda, nem szépelgés, ez kőkemény stratégiai kérdés. Miért?

Mert ők pont azt akarják elérni, hogy ők legyenek „a muszlimok”, mi meg „a keresztények” és a kettő között törjön ki a háború. Azt akarják, hogy mind az 1,6 milliárd muzulmánra ellenségként, de legalábbis gyanakvással tekintsünk. Ha ezt elérik, már félig nyert ügyük van. De van egy fontos katonai alaptétel: ne azt tedd, amit tenni akarsz, hanem amit az ellenségeid nem akarnak, hogy tegyél!

Ezért fontos, hogy a menekültekkel szembeni zsigeri ellenérzést legyűrjük, és befogadjuk őket egy darabig, amíg biztonságos nem lesz hazatérni. Persze, szigorúan kell mindet ellenőrizni és regisztrálni. Akár táborokban tartani, felügyelet alatt. Senki nem beszélt szabadon lófrálásról, max. a magyar kormány buszoztatta őket tovább mindenfajta ellenőrzés nélkül. Ők meg meg fogják érteni, vagy ha nem, mehetnek vissza a hordóbombák alá. (Lehet itt riogatni a velük bejövő terroristákkal, de 1. azért vannak a titkosszolgálatok, hogy kiszűrjék őket 2. a 8 támadó közül a pénteki merényletben eddig egynél találtak szíriai útlevélnek látszó tárgyat, ami talán utalhat az elkövető vélt származására. Eközben a kitervelő és megszervező már Európában született, az apja bevándorló, aki rendesen beilleszkedett és nem is érti, a fia miért tette ezt.) De fontos, hogy nálunk legyenek és vigyázzunk rájuk! Ismét nem humanitárius okokból, hanem stratégiaiból: ha nálunk vannak és segítünk rajtuk, akkor egy részük lehet, hogy később terrorista lesz, de a nagyobb részük tisztes állampolgár, sőt, tudós, feltaláló, sportoló is lehet. Ha eltaszítjuk őket magunktól, akkor majdnem mind a radikálisokhoz fog fordulni, akik büszkén mondhatják nekik, hogy „ugye mi megmondtuk!” Ha beijednénk és mindet visszatoloncolnánk, vagy akár csak elkezdené a lakosság meg a menekültek egymást csesztetni- az lenne csak a jackpot az IS-nek! Ingyen dzsihádisták...

Most, hogy tudjuk, kikkel állunk szemben (itthon és máshol is!), a teendő: odamenni és szétzúzni ezeket a felkapaszkodott gépfegyveres trógereket! Más megoldás sajnos nincs. Nem lehet békésen. És nem lehet csak bombázással. Emberek fognak meghalni, a mieink is, mire ennek vége lesz. Bár valószínűleg a harcmezőn nem tart ki sokáig ez a csürhe, de utána majd próbálkoznak robbantgatni. Zaklatni fogják a bázisokat, a checkpointokat, és a civileket is. Megpróbálják felőrölni az elszántságot- no nem a katonákét, a hátországét. Abban bíznak, hogy az itthonmaradottak elkezdik megkérdőjelezni azt, hogy miért vannak ott a csapataink. Talán elfelejtik majd azokat, akik múlt héten meghaltak Párizsban. Tartanak majd béketüntetéseket, és követelik, hogy „bring our boys home”. De ezúttal ezt nem engedhetjük meg magunknak. Meg kell érteni mindenkinek: Európa békéje a Közel-Kelet békéjétől és stabilitásától függ. Márpedig az nem lesz meg, ha folyton félbehagyjuk a munkát. Ha a hazai közvélemény nyomására idő előtt kivonulunk, mielőtt életképes nemzetek jöttek volna létre a térségben, amelyek képesek megvédeni és fenntartani magukat. Ha megelégszünk új szétzilált Irakokkal meg új Asszadokkal, amik csak ugyanazt a véres katyvaszt termelik újra. A Nyugat akkor élhet békében, ha egyszer rendesen megfizeti az árát, kamatostul. Régi tartozást kell igazából meghirdetni, mivel a mostani káosz abban az 1920-as egyezményben gyökerezik, ahol az angolok és franciák felosztották a térséget egymás között, vonalzóval húzva gyarmati határokat, teljesen figyelmen kívül hagyva etnikai, kulturális és vallási közösségeket. Ezeknek az államoknak az egybentartásához keménykezű diktátorokra volt szükség, ami aztán ide vezetett. Emiatt is szégyelli magát egyébként sok európai és szemérmesen lesüti a szemét, ha Európa gyarmati múltjáról van szó, és ezért mondják sokan, hogy ne avatkozzunk be. Szerintem pedig pont azért kell, mert "te cseszted el, rakd is helyre te", ráadásul csak a Nyugatnak van meg az ereje, hogy rendet tegyen. És a motivációja is, vagy kell még néhány gyilkosság, hogy elég motiváltak legyünk?! Ne várjuk meg a következőt!