„Zuzuval társalogni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas.”

-Ford Fairlane kalandjai-

Remélem, senki nem volt olyan naiv, hogy igazán elhitte: a most hétfői kávézáson majd összeborul bal- és jobboldal, belátják a felek eddigi hibáikat és elkezdenek fénylő szemekkel együtt dolgozni, hogy visszatérjen a közbeszéd legalább egy idealizált ’90-es évekbeli színvonalra. Persze, hogy nem. Előre sejthető volt, hogy Bayer Zsoltika azt fogja újra elmondani, amit már a blogjában leírt: hogy a csúúúúnya liberálisok Facebook-kommentekben fenyegetik szegény galamblelkűt, aki amúgy nem bazmegolna ilyen veszettül, csak hát rá van kényszerítve. Ő mindig csak visszaüt, szóval nem egyedül tehet róla, hogy olyan a közbeszéd, amilyen. Mert azok a veszett liberálisok folyton bántják szegény 1,8 millió fideszest, akik emiatt lassacskán minden éjszaka telesírják a párnájukat! Hiszen ezek KOMMENTET ÍRNAK A FACEBOOKON! Hú. (Az mondjuk egy érdekes motívum, hogy ő, aki komoly újságírónak vallja magát, és ezt fennen hangoztatta is, facebookos kommentekhez és tumblr-es posztokhoz méri magát és a közbeszédre gyakorolt hatását. Lelke rajta.)

Az ellenzéki főszereplők, Szél Bernadett és Gulyás Marci úgy kezelték az eseményt, ahogy politikusoktól várható: lehetőségként a saját maguk és politikájuk promotálására. Rendben is van ez, a politikusnak az a dolga, hogy eljuttassa az üzenetét a szavazókhoz, és ezzel a kávézással újabb felület nyílhat meg. Ráadásul jót is tesz politikusaink imázsának, ha azt sugallják, hogy azon dolgoznak eme vérzivataros időkben, hogy a közbeszéd színvonalán emeljenek.

Csakhogy itt most nem random beszélő fejjel ültek le smúzolni, hanem azzal, aki az elmúlt tíz évben a legtöbbet tette azért, hogy az a színvonal olyan mélyen legyen, ahol most van. Az abszolút fideszes trollkommentelő, ahogy Orbán Viktor Facebook-profilja viselkedne, ha lenne neki. Aki fideszes létére kurucinfó-színvonalú cikkekkel zülleszti az egyébként is morális gödörben leledző „polgári” (szigorúan idézőjelben) oldalt. Nem csoda, hogy ellenzéki térfélen nagy felhördülés követte a kávézás bejelentését. Elvárható, hogy ha egy ilyen alakkal konfrontálódik az ember, az tényleg konfrontálódás legyen először, nem pedig kvaterkázás, pláne ne béketárgyalás. Túl sok van a rovásán ahhoz, hogy csak úgy el lehessen felejteni és meg lehessen bocsátani az eddigi ámokfutását! Sajnos ez fájóan hiányzott a (nem is tudom, vitának nem hívnám) találkozásból. Pedig Marci, Detti és a TASZ szurkolói megérdemelnék, hogy defenzívában lássák azt, aki őket évek óta főállásban gyalázza. Muníció lenne bőven:

• Kezdetnek meg lehetne kérdezni, hogy vajon a beszélgetés alatt és után is üldözöttnek és fenyegetettnek kell-e éreznünk magunkat?

• Aztán ha már uszításról van szó, és annyira nem bírja Zsoltunk gyomra a népharag emlegetését, mit szól ehhez a fiatalemberhez, aki szerint „az a hatalom, amelyik nem hajlandó a társadalom megszerveződő erőivel tárgyalni, az csak magának tehet szemrehányást, ha később rálőnek”

S aztán sorban jöhetnének a szembesítések a saját hajlékony gerincével:

• Például hogy van az, hogy a 24.hu interjújában azt mondja, tilos a pápa hivatalának nevével szóviccelni, majd simán demens vénembernek vagy gazembernek nevezi az aktuális pápát?

• Vajon a 2008-ban kiírt népszavazást miért nem a NEM szektája győzelmének írta le, ellentétben az olimpiáról kiírandó népszavazással (amit a kormány visszavonulása miatt népszavazás nélkül nyert meg a NOlimpia mozgalom)?

• Komolyan el kéne hinnünk, hogy olyan ártatlan, hogy a „Cohen, Cohn-Bendit és Schiff” nevek felsorolása és a „bűzlő végtermékek” összekapcsolása nem tűnik neki büdös zsidózásnak, de amikor egy mondatban emlegeti Tóta W a közmunkát és Orsós Róbert MTV-tudósítót, akkor hirtelen nyilvánvaló a rasszista felhang?

• S mit is gondol Horthyról? Mert 1994-ben még (szemét internet, hát tényleg mindent megőriz!) a hatalmi elit kudarcának és szégyenének írta le a Horthy-újratemetést, most viszont már szívén viseli a Kormányzó Úr síremlékére elhelyezett koszorúk sorsát is.

Végül visszakanyarodva a „ki kezdte az uszítást?!” témához: tud-e olyat, ami a „Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…” szövegnél régebbi, agresszívabb, és ugyanúgy mainstream médiában jelent meg, nem a kurucinfón? Mert szerintem ezt a mondatot nyugodtan tekinthetjük az első lépésnek a lejtőn lefelé. Amit külön aláhúz a tény, hogy amióta Bayer Zsolt uszít a Magyar Hírlapban, vagy bárhol máshol, azóta például fideszes pultot még nem rúgtak fel, ellenben ellenzékieket bőven. Mégis Bayer akarja Facebook-kommentek mögé bújva elkenni a felelősséget?!

Úgy gondolom, Bayer Zsolt különleges nimbuszán eléggé sokat rombolna, ha így tételesen bebizonyosodna róla, hogy bizony ő is egy gumigerincű Hendrik Höfgen, aki érti az idők szavát, és együtt üvölt a farkasokkal, sőt, vezeti a kórust. Ugyanolyan szélkakas, ugyanúgy a központi elvárásnak felel meg, mint a fideszes propagandisták legalját képviselő (bár erős a verseny) 888, akik még a karikatúrát is lecserélik, mert épp olyanra szóltak be, akinek még be kell nyalni.

Miután így helyére került Bayer Zsoltika, már beszélhetünk arról, hogy hogyan alakítsuk ki a civilizált viszonyt vele és a többi propagandistával. Lehet, hogy végül úgy, ahogy Demszky Gábor…

Addig is, tudjuk Bayerről, hogy nagyon szeret idézni. Találtam egy idézetet, ami igazán leírja őt.

Orwell: 1984

„A paprikajancsiszerű, gyűlölettől eltorzult figura egyik markával a mikrofon nyakát szorongatta, miközben másik, csontos karja végén óriásinak tűnő mancsa fenyegetően markolászta a levegőt a feje fölött. A hangszórók jóvoltából ércesen csengő hangja a kegyetlenkedések, mészárlások, deportálások, fosztogatások, rablások, fogolykínzások, a polgári lakosság ellen intézett bombatámadások, propagandahazugságok, orvtámadások, megszegett szerződések végtelen sorozatáról üvöltözött. A szónokot hallgatva szinte lehetetlenség volt állításait el nem hinni s aztán fel nem dühödni rajtuk. A tömeg őrjöngése szinte pillanatonként felforrt, s a szónok hangját ezer meg ezer torokból fékezhetetlenül feltörő vadállati ordítás harsogta túl. A legvadabbul az iskolás gyerekek visítottak. Körülbelül húsz perce beszélt a szónok, mikor küldönc rohant fel az emelvényre, s egy cédulát dugott a markába. A szónok kibontotta és elolvasta, anélkül hogy félbeszakította volna a beszédét. Sem hangja, sem előadásmódja, sem mondanivalójának tartalma nem változott semmit, csupán a szavak lettek hirtelen mások. Kimondott szavak nélkül is a megértés hulláma fodrozott végig a tömegen. Óceánia Keletázsia ellen visel háborút! A következő pillanatban iszonyú kavarodás támadt. A teret díszítő zászlók és plakátok mind rosszak! Legalább a felükön nem megfelelő arcképek vannak. Ez szabotázs! Goldstein ügynökeinek a műve! Zajos közjáték következett, amelynek során a plakátokat letépték a falakról, a zászlókat összehasogatták, és rájuk tapostak. A Kémek csodálatosan dolgoztak: felmásztak a háztetőkre és levagdosták a kéményeken lengő lobogókat. De két-három perc alatt vége volt az egésznek. A szónok, még mindig a mikrofon nyakát szorongatva, előregörbült vállal, szabad kezével a levegőt markolászva, megállás nélkül folytatta beszédét. Még egy perc, s a vadállati bosszúüvöltés ismét kitört a tömegből. A Gyűlölet pontosan úgy folyt tovább, mint azelőtt, csak a célpontja változott meg.”