December 23-án, a kormányellenes tömegtüntetésen a Szolidaritás nevében Székely Tamás bejelentette az új Ellenzéki Kerekasztal összehívását. Hogy ezt egy félig civil mozgalom (azért a szakszervezetek nem teljesen civilek) kezdeményezte, az taktikailag jó lépés, de hosszú távon kellemetlen hatása lehet a magyar politikai kultúrára, ami már így is eléggé pártellenes. Ez pedig nem egészséges, mivel akárki akármit csinál, a Parlamentben pártok vannak, és azok is lesznek, frakciókba tömörülve, frakcióvezetőkkel, esetleg frakciófegyelemmel és minden ilyesmivel. És ez így helyes, mivel a pártok ebből a célból formálódnak. (A témáról lásd még Gyurcsány Ferenc 2011. december 31-i bejegyzését!)
Hogy azonban az új EKÁban kik legyenek, az egészen más kérdés. Az előző Kerekasztal funkciója 1989-ben egy közös ellenzéki álláspont kidolgozása volt, illetve a demokratikus ellenzéki szervezetek egybefogása annak érdekében, hogy senki se köthessen háttéralkut a kormányzó állampárttal.

Most a helyzet eltér annyiban, hogy itt nem a tárgyalás a cél a hatalom átadásáról. Nem valószínű, hogy a kormány önként átadná a hatalmat, de nem is szükséges. Nem lesznek tárgyalások vele, nem lesz egyezkedés- meg fogjuk dönteni. De ez csak együtt, összehangoltan sikerülhet. Ez a legfőbb szerepe az új Ellenzéki Kerekasztalnak: egyfelől kialakítani a legkisebb közös többszöröst, egy programot, ami több annál, hogy "Orbánnak mennie kell" . Másfelől pedig stratégiát kell csinálni a 2014-es választásokra. Méghozzá minél előbb, elsősorban a visszalépések miatt, ugyanis itt nem lesz második forduló, tehát mindent vagy semmit.

Tehát az Ellenzéki Kerekasztalnak szerintem két része kell, hogy legyen: a szélesebb, ahol minden társadalmi szervezet képviselteti magát, amelyik elég embert érez maga mögött, akik miatt szól. Pártok, civil mozgalmak, szakszervezetek leginkább. Itt egyeztetnek a fontos értékekről, programról naphosszat, vitatkoznak estébe nyúlóan, míg végül olyan állásfoglalások jönnek létre, amivel mindenki hajlandó kiállni a nyilvánosság elé. Innen jönnének ki a résztvevők sajtótájékoztatót tartani, sőt, publicisták is bemehetnének, és talán még hozzá is szólhatna bárki, bár ez talán már nagyon radikális.

Az előző kerekasztal- érdekes a két szélső figura. A stílus azóta sem változott, csak a pozíciók (forrás: origo.hu)

És mindezek mellett, egy külön, kis teremben folyna a pragmatikus, taktikai egyeztetés. De itt már nem lehetne akárki. Itt csak azok a pártok lehetnének jelen, amelyek egy bizonyos mennyiségű szavazót tudnak mozgósítani. Jelenleg úgy tűnik, ezek a DK, az MSZP és az LMP. Aztán persze jöhetnek mások is, nem elitklub. Vannak aspiránsok bőven: 4k!, SzeMa, meg még ki tudja, mennyi új csillag. És ott bent ezek a pártok arról egyeztetnének, hogy melyik kerületben ki indul. Mert mindegyikben csak egy. Ez ellen a bizottság ellen pedig nem lehet fellebbezni. Aki az adott pártban akar politizálni, az elfogadja a döntést, és visszalép, ha a pártja arra utasítja. Így csak az indulhatna egy kerületben ezeknek a pártoknak a színeiben, aki aláveti magát ennek a bizottságnak, de az már megkapja a teljes ellenzék támogatását. Akinek nem tetszik, indulhat egyénileg, magára vonva ezzel azt, hogy valószínűleg nagy népszerűtlenséget ér el a bomlasztásával. Mert a Fideszt leváltani, különösen ezzel a választási rendszerrel csak így lehet. Viszont akkor a jelölt nem a pártja zászlaja alatt indul (bár az is loboghat ott mellette), hanem a majdani, egységbe forrt Demokratikus Ellenzékével. Bizony, ki kéne találni egy logót is, és azt propagálni mindenhol, és még sok minden más kéne: Közös szlogen, szervezet, szellemi műhely, de az már részletkérdés.

Hogy pedig hangsúlyozva legyen a mozgalom eklektikus volta, szerintem jó lenne, ha ahol csak lehet, helyi jelöltet támogatnának. Persze, csak akkor, ha van esélye, és úgy, hogy az országos listája meglegyen mindegyik pártnak, ahonnan aztán kárpótolhatják magukat a visszaléptetett egyéniekért.

Nehéz lesz, és küzdelmes, sőt: Fájni fog. És egyáltalán nem biztos a siker. De máshogy nincs esély, mint együtt, és máshogy választásokon indulni nem lehet, csak úgy, ha mindenki egy irányba húz.
Alkudozni, vitatkozni meg majd ráérünk, miután győztünk.