Szeptember első hetében tanévet nyitnak. A gimnáziumok és általános iskolák általában elsején (kivéve mint most, mikor az első két nap hétvége), az egyetemek mind máskor. Lassacskán megkezdődik a új tanév, és a diákok, tanárok és szülők megtapasztalják szépen apránként Hoffmann Rózsa kontrollálatlan ámokfutásának eredményét. Szembesülhetnek azzal, hogy mit hozott ez az ultraklerikális, múltban élő, vérkonzervatív (és nem az európai értelemben) elmebajos rezsim, ami főleg a harmincas évekből vette a mintát, de volt némi ihlet a Kádár-korból is. Tipikusan azok a korok, amikor nagyon jó volt fiatalnak lenni, a bimbózó fasizmus, meg a rohadó szocializmus korában. Nem csoda, hogy igen sokan menekülnek innen, a szabadabb levegő felé, ahol megbecsülik őket és nem primitív alattvalót próbálnak belőlük csinálni. A HVG legutóbbi számában felsorolja a fontosabb új intézkedéseket, melyek végleg eltávolítanak minket Európától, ki tudja, mennyi időre. Néhány példa:

• 16 éves korig terjedő tankötelezettség (jóvan, proli, menjél dolgozni minél előbb, minél hülyébben!)
  
  
• 2013-tól állami kézbe kerülnek az önkormányzati iskolák, amik eddig nem kerültek egyházi kézbe, illetve a gyakorlóiskolák, központilag finanszírozzák a pedagógusok bérét (mert az államnak mindent maga alá kell gyűrnie, ahogy azt a fejlett, gazdag országoktól tanulhattuk)
  
  
• Kötelezővé teszik a hittant vagy az erkölcstant (agymosás ezerrel, ami aztán a prédikáció során folytatódik a vasárnapi mise közben)
  
  
• Kötelező iskolai foglalkozások délután négyig (azaz, zárjunk össze egy rahedli unatkozó kölyköt, akik rohadtul tudnának mást is kezdeni az idejükkel, plusz egy frusztrált tanárt, aki eléggé leterhelt enélkül is!)
  
  
• Állami irányítás alá kerülnek a nevelési tanácsadók és a pedagógiai szakszolgálatok (ál-lam-bá-csi! ál-lam-bá-csi!)
  
  
• Végezetül: 2014 január elsejétől megszüntetik az előrehozott érettségit az idegen nyelvek és az informatika kivételével (na ezt már tényleg nem tudom, mi a francnak kellett...)
  

Ráadásul Rózsika már felvetette az újabb zakkant ötletét: hozzák vissza a kék köpenyt! Mert hogy az majd jól eltakarja a szociális különbségeket! Hiszen a köpeny zsebéből kikandikálva már nem is olyan puccos az az iPhone_valahány! És majd a köpeny kék árnyékot vet a márkás cipőre, na meg lányok esetében biztos elvonja a tekintetet a divatos retikülről! Na jól van, srácok, valljátok be, Simicskának vagy Nyergesnek maradt nyakán kék szövet százezres nagyságrendben?!

Mindegy. Ezen már nem lehet változtatni ebben a ciklusban. TALÁN lehetett volna, hatékonyabb fellépéssel, talán nem. De úgy nem, ahogy eddig próbálkoztak a  diákok, hallgatók, tanárok és szülők. Igaz, hogy a tanárok nagyon elegánsan morogtak tanári szobáikban, igaz, hogy a szülők nagyon megejtően sopánkodtak otthon (vagy biztatták csemetéiket oldalról a Hallgatói Hálózat oldalán), a diákok meg...na azok meg leginkább egymás között morogtak, ha egyáltalán foglalkoztak a jövőjüket érintő közügyekkel (rengetegszer voltam ennek tanúja, szidták a kormányt rendesen, de fellépni ellene, azt már nem, és erre igen sokféle kifogást találtak), és csak néhányuknak volt merszük kiállni magukért, és egy szervezetet alapítani. Több ezres tüntetésre elmenni nem kunszt, de azt megszervezni, ahhoz az arcunkat adni- az már valami, ezért elismerés illeti a Hallgatói Hálózatot. És szégyellje magát a HÖOK, amely eladta magát a Fidesznek! Aminek legemlékezetesebb lépése az volt, hogy mikor a HaHa végre csinált egy ütős akciót, a HÖOK kijelentette, hogy egyetlen hivatalos szervként egyedül ők jogosultak az egyetemi hallgatók képviseletére! Nagyon vissza kell fognom még mindig magam, hogy ne írjam le ide, hogy melyik szülőjük melyik testrészének egyedüli képviseletére jogosultak!

Most, hogy mindezek az eltérő intenzitású tiltakozások kudarcot vallottak, minden jószándék (és még egyszer megemlítem, dicséretes elszántság és szervezőkészség) ellenére, talán célszerű volna elgondolkodni a miérteken.Miért nem működött a sok performansz? Hiszen volt kiabálás az Educatio-n, gyertyagyújtás, egyetemfoglalás, tömegtüntetés, és nagyon megkapóan süvöltötte a csapat március 15-én, hogy "Az egyetem a miénk!", és valamikor még az is bejelentésre került, hogy majd a HaHa nyomást fog gyakorolni a kormányra- mindhiába. Orbán csak nem volt hajlandó hamut szórni a fejére, nem kezdett veszettül meaculpázni és nem váltotta le Hoffmann Rózsát legalábbis Pokorni Zoltánra.

Ugyan miért tette volna?

A civilek nem jelentenek veszélyt uralmára, két okból sem. Először is: gyengék. Itt Félázsiában a civil fellépésnek nincsenek nagy hagyományai, ez az egyik. Nem sok nagy dolog valósult meg alulról jövő kezdeményezésből, emlékszem, egy község (a nevét már elfelejtettem) buszmegállójában tábla hirdette büszkén, hogy erre igenis ők adták össze a pénzt, nem a kormány, vagy az EU. Na, amíg nem lesz még sok ilyen, addig ne is álmodjunk itt jelentős civil működésről!

Másodszor: nem jelentenek alternatívát. Mondhatnak akármilyen okos, sőt zseniális dolgokat, lehetnek bárminő szakmaiak- a döntéseket pártpolitikusok hozzák a Parlamentben, pártok és frakciók szavaznak a fenti törvényekről, és a kormány hajtja végre azokat, rendeletek segítségével. Egyetlen civil szervezet sem tud ebbe beleavatkozni, csak kibicelhet.

És ameddig a civil szervezetek, főleg a HaHa mereven elzárkóznak mindenfajta párttal való együttműködéstől, addig esélyük nincsen arra, hogy bármit megváltoztassanak ebben az országban.  2014-ben is- amikor megbukik az Orbán-kormány, megalakul egy új kormány, és a diákok jönnének követelni a szokásos dolgokat (tandíjmentesség, ösztöndíj, álláslehetőség, szóval minden, amihez sok pénz kell) az új kormány széttárhatja a kezét: "Nem ismerlek benneteket. Akkor hol voltatok, amikor mi kampányoltunk?" és inkább csökkenti az államilag támogatott férőhelyeket, mint a nyugdíjakat, hiszen az érdekli a fő szavazóbázisát. De még ha nem is ilyen felelőtlen az új kormány (mert mondjuk a DK kerül kormányra, ami megalakulása óta homlokterébe helyezte az oktatás és kultúra kérdését- reklámot hallottunk), akkor is, ha a diákok hallatni akarják a hangjukat az átalakításnál, és érvényesíteni akaratukat, akkor bizony célszerű együttműködni a győztes párttal "kéz kezet mos" alapon. Ezt a nézetemet igazolva láttam, amikor a HaHa háromezer fős tüntetést tartott február 15-én. Civil tüntetés volt, mindenki elmehetett magánszemélyként. És kit interjúvolt meg az Atv? Vágó Gábor LMP-s parlamenti képviselőt!

Ezért hoztuk létre néhányan az Ifjú Demokratákat: ez a szervezet azért van, hogy képviselje a fiatalokat annál a pártnál, amelyik cserébe majd a Parlamentben képviseli a fiatalok érdekeit. Ez a párt jelenleg a DK, amelynek elnöke már az alakulásnál bejelentette, hogy ha bárhol máshol megszorítunk is, az oktatást mindenáron támogatni kell, mert ez jelenti a haza jövőjét, nem a pusztába kizavart kapás-kaszás szerencsétlenek.

De nem azt mondom, hogy a DK az egyetlen jó út, távolról sem: csupán azt akarom elérni, hogy mindenki válasszon egy pártot magának, és 2014-ben szavazzon arra! Mert kormányt váltani pártokkal lehet!

De persze jó esetben nem is kell külön pártot választani, mert ha a demokratikus ellenzék többi pártja is feleszmél, és rájön, hogy nem csak az ország érdeke, de a sajátjuk is az összefogás (hiszen így lesz csak nagy konc), akkor együtt indulnak Orbánék leváltása érdekében. Ez esetben majd lehet közös rendezvényeket tartani, ahol az emberek legyűrik a pártundorukat, és fejlődhetne a demokratikus érzék is.

És hogyha ebben a fiatalok részt vesznek, ha ott lesznek és teszik a dolgukat, kampányolnak, tüntetnek, szórólapot osztanak és kopogtatócédulát gyűjtenek- akkor és csakis akkor lesznek méltóak arra, hogy ismét egy normális oktatási rendszerünk legyen, ahol a diákokat gondolkodni tanítják az általános iskolákban, és versenyképes, használható tudással látják el őket a szakiskolákban és egyetemeken! Mert az ország jövője a fiatalságon múlik. De a jövőt ki is kell érdemelni!