Múlt csütörtökön összetalálkoztam egy szaktársammal a Budapesti Corvinus Egyetem felé menet. Épp a gazdasági főigazgatóhoz tartott, mert hetek óta nem kapta meg a megítélt szociális támogatást, amire pedig igen nagy szüksége lenne a megélhetéséhez. Hosszú ideje késlekedeik minden hallgató számára a kifizetés, ennek okát nehéz kibogozni. Az egyetem vezetése (elsősorban a rektor és a HÖK), illetve a kormány által kinevezett gazdasági főigazgató egymásra mutogatnak. A főigazgató azt mondja, nem kapta meg a munkájához szükséges iratokat, amiknek egy része egyébként is nyilvános, másikat pedig illene ismerni a gazdasági főigazgatónak (legalábbis a HÖK ezt sugalmazza)a vezetőség pedig azt mondja, hogy lassítja a munkát, nem megy el ülésekre, indoklás nélkül megtagad aláírásokat, amik pedig fontosak lennének a pénzügyi intézkedések véglegesítéséhez. Minderről írt az Index és a HVG, de a Corvinus tájékoztató oldalán is van elég információ, például a gazdfőig és a HÖK-elnök közötti belső levelezést is nyilvánosságra hozták. Ha igazi a levél - és csúnya pernek nézhetett volna elébe a publikáló, ha nem az, de cáfolat eddig nem érkezett, viszont a levelezés eltűnt.
Bár az volna a logikus, hogy én a rektorral és a HÖK-kel szimpatizáljak, hiszen én ellenzéki politikus vagyok, a főigazgató meg egy kormány által kinevezett funkcionárius azon az egyetemen, amely szálka a kormány szemében. Tehát a gazdasági főigazgató gyakorlatilag a Fidesz mindent megkaparintani vágyásának következménye és szimptómája. Mégis, úgy gondoltam, elképzelhető, hogy csöppent némi szakmaiság bele, és neki is volt néhány egész jogos felvetése pazarlásokról.(Pl. 2,1 milliós rektori fizetés.) Az sem segített álláspontom kialakításában, hogy ugyan korábbi munkahelyét, a BME-t jelentős anyagi többlettel hagyta maga mögött, mégis úgy rúgták ki állítólag,két héttel a szerződése lejárta előtt. Másrészről, a HÖK sem éppen az átláthatóság mintapéldája, ráadásul a diáktüntetésekkor is rendre felmerült bennem a kérdés, hogy akkor most kit is képviselnek kivel szemben? Szóval ők sem éppen a szívem csücske. Akárhogy is, várakozó álláspontra helyezkedtem a kérdésben, nyitottan mindkét fél irányába.
Ilyen hangulatban kísértem hát el barátomat Rózsás Péter irodájába, ahol a titkárnő fogadott bennünket. Azt mondta, hogy időpontot kell kérni ahhoz, hogy beszélhessünk a gazd.főig. úrral de ezt ismerősöm fölöslegesnek találta. Elvégre egyetemi polgárok vagyunk, és az úr értünk van! A inkább ecsetelte nehéz anyagi helyzetét, felelősségrevonás és követelőzés nélkül, kérve, hogy ugyan utalják már, amit utalni kellene! Miközben ő beszélt, én elnéztem jobbra- egy tárgyaló, elnéztem balra- egy iroda, benne egy emberrel. Az ott ülő férfi, mint kiderül, maga a főigazgató, egyszer csak átkiáltott hozzánk, az előtérbe, hogy jöjjünk be az irodájába. Elindultunk, s ekkor hirtelen ránk dörrent: álljunk meg az ajtóban! Még mit nem- így minket senki ne ugráltasson!- és egy lépéssel beljebb léptünk, mintegy jelezvén, hogy autonóm személyiségekről lévén szó, nem hagyjuk, hogy így, ilyen stílusban, közelítsenek hozzánk. Ezután a derék egyetemi pártmegbízott lehordott minket, többek között felszólalt az ilyen HÖK-ös botrányokozások ellen- ezen enyhén felhördültem, mivel mind az ismerősömet (aki hahás), mind engem eléggé nehéz összehozni a HÖK-kel, már annak, aki ismer! Nem baj, folytatta a szidalmazásunkat, és felszólított, hogy távozzunk az irodájából, amire mindezek után nem voltunk hajlandóak. Azt mondta, „kiutasít minket az irodájából”, majd, mivel nem pattantunk egyből, nekünk jött, és a nem kis termetű ismerősömet kitaszigálta és bevágta az ajtót. Ekkor sajnáltuk, hogy nem készítettünk felvételt…
Mint fentebb leírtam, eddig hezitáltam, a két oldal közül melyikkel szimpatizáljak inkább, de a gazdasági főigazgató ilyetén viselkedése elég egyértelműen eldöntötte a kérdést.
Utolsó kommentek