Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.
-Albert Einstein, állítólag
2017. április 4 kedd este hét óra van, odakint tüntetnek a CEU-ért a Kossuth téren. Nézem a közvetítést és érzem a deja vut. Bár nem teljes: ezúttal még csak védőfelszerelés sincs a rendőrökön, ennyire veszik komolyan az aktuális csapat.
Jó, még egy darabig skandálnak a Parlament előtt, aztán besötétedik és hazaszállingóznak (#nelegyenigazam).
Hányszor kint voltam ilyenen, de hányszor! És mindig ugyanaz: hirtelen belelkesülés, tömegek kint, esetleg tilitoli a rendőrökkel (akkor lett egyszer csupa lila a hátam, köztudottan nem fotelből prédikálok), aztán elhalt a dolog és minden ment tovább a maga útján.
Nem, ez nem mai fotó. 2014 november 17-én is tüntettünk a Parlament előtt, akkor épp én lengettem EU-s zászlót. Hihetetlen, hogy nem tűnik fel egy csomó embernek, hogy hat éve csináljuk ugyanazt.
Két kivétel volt eddig, amikor tüntetésekkel eredményt lehetett elérni, a HaHa (az is csak részeredményt), meg a netadós megmozdulás. Mindkettőhöz az kellett, hogy eközben megzuhanjon a Fidesz a közvéleménykutatásokban, és megbomoljon az egyébként szilárd tömb. Amikor már Bayer Zsolt is kritizálja a kormányt (netadónál megtörtént), akkor azt a témát tényleg el kell engedni.
Nem egy nagy tüntetés készteti tehát meghátrálásra a kormányt, hanem a kitartás, és a kommunikációs vereség veszélye. Amíg az utóbbi nem fenyegeti a Fideszt, addig nem is törődik az ilyen tüntikkel: "előbb-utóbb megunják, hazamennek".
Eredmény pedig akkor van, ha nem unják meg és nem mennek haza, hanem demonstrálják, hogy komolyan gondolják.
A komolyangondolást pedig kétféleképpen lehet kimutatni:
1. Rendszeresen kimenni, esetleg le is táborozni a Parlament előtt, annyira, hogy már az úgynevezett közmédia is tudósítani kényszerüljön róla. Tematizálni a médiateret, folyamatos kommunikációs nyomás alatt tartva a kormányt. Nem tudom, megvan-e ehhez a kapacitás, de ha van Soros-gárda (Dumbledore Serege mintájára), most jól jönne a szervezői segítsége. Egyre cikibb lesz a dolog és a Fidesz egy idő után bármit megtesz, hogy szabaduljon a témától.
2. Felgyújtani a várost. Nem viccelek, ha a közrend felbomlik, a kormány vagy még több erőszakkal válaszol és ők lesznek az új szemkilövetők, vagy kockáztatja, hogy úgy néz ki, mint aki nem tartja kézben az irányítást, az pedig akkora presztízsveszteség, amiből nem áll fel egykönnyen. Nem mondom, hogy ez utóbbi követendő stratégia, azt mondom, működőképes. Nem uszítás ez, elemzés. Örülnék, ha nem ez valósulna meg.
(Speciel a netadós megmozdulásoknál mindkettő benne volt, inkább a kitartás, de megmutatták azt is, hogy hajlamosak agresszióra, amikor billentyűzetekkel bombázták a Fidesz-székházat. Hiába, aki az erőből ért, azzal erőből kell tárgyalni.)
Vagy ott a c-terv: a szavazóképes tömeg legyűri finnyásságát, és 2018-ban elmegy szavazni a demokratikus/progresszív/ballib/sorosbérencz ellenzékre (perpill mindenki hívja, ahogy akarja), olyanoknak adva át a hatalmat, akik lehet, hogy országos balfaszok (tekintve, hogy egy évvel a választások előtt még mindig egymással tökölnek), de tán pont a balfaszságuk miatt csak tizedannyit tudnának lopni, mint ezek, működtetnék a demokratikus intézményrendszert és legalább nem stadiont építenének, hanem kicsivel több kórházat és iskolát. Jó lenne, ha jobb lenne az elitünk, de egyelőre ez a nép ennyit tudott kitermelni magából. Bár az új generáció mutat némi reménységet, csak maradjon is meg az utánpótlásképzés!
Utolsó kommentek