Február elseje a Köztársaság ünnepe. Január elsejétől már csak emléknapként lehet rá tekinteni, Vityusék először a jelentését üresítették ki, majd kvázi meg is szüntették, amikor hazánk nevét Magyar Köztársaságról Magyarországra változtatták.Persze, benne van abban az átkos Alaptörvényben, hogy államformája köztársaság, de az már nem az igazi. Lehet erre hivatkozni, de csak süket duma. Ha komolyan gondolnák, meghagyták volna a nevében.
Egy pillanat, most elgondolkodtam ennek a horderején, a hatásán. Milyen Magyarországon élni Magyar Köztársaság helyett. Kb olyan érzületsor, mint amikor Arthur Dent felfogja, hogy megsemmisítették aa Föld bolígót, csak kisebb léptékben.
Hogy a Köztársaságról méltóképp megemlékezzünk, délelőtt tizenegykor elvittem egy példány Alaptörvényt a Terror Házába. Ha majd egyszer vége ennek a hülyeségnek, túléljük a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, akkor majd legyen egy kiindulópontja egy majdani tárlatnak, ami az Orbán-érának állít emléket. Be lehet tenni vitrinbe, egy új tárlatban. Sőt, esetleg lehet egy korhű Alaptörvény Asztala-utánzatot is odarakni.
Tűzbe véle!...
No de mégse,
Régiségek közé zárjuk
De nevöket írjuk rájuk,
Különben majd a későn-születtek
Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.
Petőfi Sándor: Világszabadság
Elvittem a példányt tehát, de a recepciónál tudatták, hogy Schmidt Mária igazgatóasszony még nincs bent. Tehát odaadtam az Alaptörényt, majdmég búcsúzóul írtam a vendégkönyvbe, hogy más emléke is maradjon ittjártamnak, végül hazamentem.
Az eseményről a DK weboldalán tudósítottak:
Utolsó kommentek