Tenniakarás. Koncepciótlanság. Hurráoptimizmus.

Ezek jellemezték a mai (tegnapi) hallgatói fórumot, amit a Hallgatói Hálózat szervezett az ELTE lágymányosi campusán. A komoly kreatív energiák mellett, amik elismerésre méltóak, de kevésnek bizonyulnak, ha józanség nem társul melléjük.

Viszonylag hamar megegyeztünk abban az öt pontban, amik a követeléseink voltak, ez nem is volt túlságosan nehéz. Hanem aztán, amikor ahhoz értünk, hogy eldöntsük, hogyan szerezzünk érvényt a követeléseinknek! Természetesen a leglátványosabb, egyben legátgondolatlanabb ötletek voltak a legnépszerűbbek. Az ötletelés főleg arra irányult, hogy "legyünk sokan együtt valahol, és akkor majd arra figyelni fognak!". Mintha a rokkantak, a rendvédelmisek, a Munka Törvénykönyve ellen tiltakozók nem lettek volna sokan! A kormány rájuk sem bagózott. Egyesek pedig odáig mentek, hogy azt mondták, "erőt kell mutatnunk!"- pár száz, vagy akár pár ezer egyetemista mekkora erőt képvisel? Majd a plexipajzsok sorfalának mutathatunk erőt, amennyit akarunk, úgysem lesz elég! Ennek hangot is adtam a fórumon, ahol ezzel, meg a másik javaslatommal (hozzunk létre egy alulról szervezett diákszervezetet, ami ellenHÖK-ként működne és országos szinten tudná koordinálni a hallgatók tiltakozásait, nem csak ötletszerű eredménytelen felvillanásokra lenne képes, illetve később még tárgyalni is tudna) nem voltam túl népszerű. (Amúgy kösz az ingyenreklámot Index, az én nevemet többször írtátok le, mint bármelyik HÖOKosét!) Mielőtt bárki azt gondolná, nem sértettségből írom most ezt a posztot, már a fórum elején elkezdtem magamban fogalmazni. Mert ott sem, azelőtt sem és azóta sem kaptam választ a kérdésemre: ott leszünk, sokan leszünk, látványosak leszünk, és?

És azután mi jön?

Ha az a célunk, hogy a kormány teljesítse a követeléseinket, mégis hogy vesszük rá ilyen jópofáskodásokkal? Fel akartam tenni ezeket a kérdéseimet. Némi gondolkodásra akartam késztetni a többieket, hogy hosszabb távra is tervezzenek előre, hogy ne csak koncepciótlanul durrbele, neki a világnak, hanem eredményt is érjünk el!

Többen mondták, hogy hagyjam a francba. A többiek úgyis csak pártügynököt fognak látni bennem és élből elutasítani, ahogy az történt is. Hagyni kell őket, hadd fussanak bele a pofonokba! De én akkor is elmentem. Mert tényleg nem a pártérdek mozgatott. Mert az én bőrömre is megy a dolog. Komolyan szeretnék segíteni megoldani a mostani helyzetet Tényleg nem akarom, hogy megismétlődjön a tavalyi forgatókönyv! Pedig nagyon úgy néz ki. Mintha a választók emlékezőképessége csak egy hónapig tartana. Már senki sem emlékszik arra, például, hogy a Fidesz segítette ekkorára nőni a Jobbikot, és együtt tapsoltak Rogánnak vasárnap. Arra sem emlékezett az este senki, hogy a HÖOK az elmúlt két évben csak azzal volt elfoglalva, hogy a saját fontosságát hangsúlyozza, teljesítmény nélkül. Éppígy elfelejtették, hogy tavaly már volt tüntetés a Szalay utcában. Rengetegen voltunk! (Ott is a HÖOK fényezte magát) Aztán a HÖOK tárgyalt a kormánnyal, kiszúrták a szemüket minimális engedménnyel és örültek a fejüknek a HÖOKosok, hogy mennyit tettek értünk. Amikor pedig a szegedi HaHa szervezett egyetemfoglalást, a HÖOK kijelentette, hogy egyedül ők jogosultak képviselni a hallgatóságot. Orbán Viktor pedig még buzdította is a fiatalokat, mondván, ő sokkal radikálisabb volt az ő korukban. (És tényleg.)

Most sem tűnik úgy, hogy egyéb történne. Volt egy felvonulás, elzártuk a forgalmat (az autósok nagyon örülhettek nekünk), szerdán tüntetés...és?! Majd ha sokan leszünk, majd ha meg leszünk szervezve (nem ezt javasoltam én is?! Amúgy meg volt erre a HaHának egy teljes éve), majd ha eljut az üzenetünk, majd ha...akkor mi lesz? Az majd meghatja a kormányt? Aligha. A hallgatók mintha csak vágyakat kergetnének, figyelmen kívül hagyva a régi mondást: "Ne azt tedd, amit tenni akarsz, hanem azt, amit az ellenfeleid nem akarják, hogy tedd!"

Akárhogy is, ne legyek én semmi jó elrontója. Bár a módszerrel nem értek egyet, jobb híján elindultam én is felvonulni. Mert az lett a hídfoglalásból. Mert felvonulni könnyebb, mint végiggondolni a helyzetet, és a lehetséges reakciókat számba véve kidolgozni egy tervet arra, hogyan kényszerítsük tárgyalóasztalhoz a kormányt. Inkább körbementek a városban. Én meg már nem próbáltam akadályozni őket. Hadd szaladjanak bele a pofonokba.