Koppány mondja

Ötéves a Magyar Gárda. Amit amúgy betiltottak. Majd újjáalakult, illetve elkezdett osztódni. Ezzel hülyének nézte a magyar bíróságokat, semmibe vette a törvényeket és aláásta a jogbiztonságot, amit amúgy meg akarna védeni. Ja bocs- az a közbiztonság. Normális országban a kettő együtt jár, de ez nem az. Mindenesetre, a Gárda tagjai, szimpatizánsai, támogatói összegyűltek a Hősök terén a születésnapot megünnepelni. Ugyanis 2007-ben ezen a napon, augusztus 25-én avattak először gárdatagokat, Sólyom László ablaka alatt, Wittner Mária fideszes parlamenti képviselő közreműködésével. Egyesek úgy gondolták, hogy ezt az évfordulót meg kell ünnepelni. Mások azt, hogy ez a magyar történelem egyik szégyenfoltja. Én utóbbiakhoz tartozom.

Kedden (június 19-én) néhányan IDÉsek tettünk egy kis kiruccanást a csókakői Horthy-szoborhoz. A kaland izgalmasabb lett, mint vártuk, a visszhangja is nagyobb, és náci weboldalak a szokottnál is több hülyeséget hordtak össze az eseményekről. Hát úgy döntöttem, leírom pontosan, mi történt. Legalább nem kell újra és újra elmesélnem.

Fél ötkor indultunk Budapestről Kovács Alexszel, az IDE IT-ért felelős alelnökével és Polgári László Vincével, aki már korábban is sokszor fotózott a DK részére. Kb. fél hatkor érkeztünk meg a székesfehérvári plázához, ahol felszedtük kis csapatunk negyedik tagját. Őt nem nevezem meg, eddig egyedül az ő kilétét nem tudták felfedni a náci írszerzők, nem is olyan ügyesek, mint gondolnánk. A másik három "zsidó terrorista" adatait már nyilvánosságra hozták, azért is írtam ide a nevünket. A pláza parkolójában aztán előkészítettük a véleménynyilvánítás eszközeit: genothermekbe raktuk a zsidótörvényeket (mindegyik állott a címből, a kihirdetés dátumából, meg egy rövid összefoglalóból azt illetőleg, hogy miről szólt) plusz egy bibliai idézetet, aminek felmutatására a Nag Imre Társaság kért fel minket. (A szövege: "Lehetetlen, hogy botránkozás ne essék, de jaj annak, aki miatt esik!") Ezeket akartuk a szobor nyakába akasztani és aztán így lefényképezni, majd hazamenni és a képeket feltenni a Facebookra. Látható, hogy semmi rongálási szándékunk nem volt. Mi ugyanis, demokraták, nem rongálunk szobrot. Ezek is csak afféle tájékoztató papírlapok voltak, hogy emlékeztessék az embereket arra, ki is az, akinek itt szobra van. Egyébként vittünk még néhány olyan képet, ahol Horthy éppen nagyon jól elvan Hitlerrel (madarat tolláról, embert barátjáról), esetleg azzal lefotóztuk volna magunkat. Jó, őszinte leszek: ha nem felejtünk el szigszalagot hozni, akkor egy olyat is ráragasztunk a szoborra. Még mindig nem rongálás, bármikor le lehet venni.

Megérkeztünk így Csókakőre (útközben láttam egy kijelzőn, hogy épp 45 fok volt, hörr!) és leparkoltunk egy nyílt területnél a várba vezető út oldalában. Két tájvédelmi körzetes tábla pont eltakarta a szobrot, de én sejtettem, hogy ez lesz az a hely a kettős keresztekből és az ott grasszáló hat feketeruhás embernek látszó objektumból. Kiszállva és körülnézve megláttuk Horthyt, akiért jöttünk. Hogy elaltassuk a hat náci figyelmét, egy kicsit fotóztattuk magunkat a Miklós mellett levő Nagy-Magyarország-emléktáblánál (amire elég fura mód József Attila-idézet volt vésve). Ekkor odajött az egyik "farkaskölyök" és váltottunk néhány szót. Pontosan mit, arra nem emlékszem, csak arra, hogy elmondta, hogy az Új Magyar Gárdából vannak. (Pintér Sanyi, azt még miért nem oszlattátok fel?! Hát hogy lesz így közbiztonság?!)

A fényképezgetés után átmentünk a Horthy-szoborhoz, ahol szintén ácsorogtunk egy darabig, miközben a náci gyerek árgus szemekkel figyelt minket. Aztán egyszercsak előkaptuk a papírokat és elkezdtük a szobor nyakába aggatni. Kettőt sikerült, mielőtt letépték volna őket és körbevettek minket. Üvöltve követelték, hogy menjünk el onnan. Közöltem, hogy nem megyünk, mert ez közterület és nincs joguk megmondani, hogy mi hova menjünk. Erre elrángattak minket hangos zsidózás közepette. Rángatás közben a pólóm jobb ujja varrás mentén elszakadt. A francba is! Az a jobbik fekete pólóm volt! Szóval az Új Magyar Gárda jön nekem egy fekete pólóval! (Biztos bőven van nekik raktáron.) Miközben cibáltak, nyakló nélkül zsidóztak minket, közölték, hogy menjünk vissza Izraelbe. Sosem voltam ott. Mint később megtudtam (ott nem értem rá vele foglalkozni), Alexet fel is lökték.

Miután visszamentünk a kocsihoz, ők felsorakoztak egy sorba köztünk és a szobor között és azzal a szép üres tekintetükkel figyeltek bennünket. Mi meg felhívtuk a 107-en a megyei rendőrkapitányságot, hogy legyenek szívesek intézkedni, hiszen itt személyi szabadság korlátozása forog fenn. Többek között.

Érdekes epizód, hogy míg vártuk a rendőröket, a nácik is telefonálgattak. Mintha egy elcsípett mondatfoszlányban arról lett volna szó, hogy jönnek a rendőrök. Sanszos, hogy valaki leadta nekik a drótot.

Kisvártatva megérkezett egy rendőrautó három rendőrrel, akik a sorfalhoz közel parkoltak le. A feketeruhások egyből odasereglettek és fennhangon elkezdték magyarázni, hogy mi itt közbotrányt okozó magatartást tanúsítottunk és vigyenek el minket, aljas terrorista szoborrongálókat! Aztán mi is elmondtuk, mi történt, a rendőrök pedig elkezdtek mindenkit igazoltatni. A jobberek elkövették azt a hibát, hogy a letépett feliratokat a rendőröknek adták. Jó lesz az majd bűnjelnek- nekünk! Ezután a rangidős rendőr félrevonult telefonálni felettesért, mert egymaga nem mert döntést hozni. (Ez nagyon súlyos baj, ha a rendőr nem mer döntést hozni! Valamit kell kezdeni ezzel a helyzettel, mert így nem lehet hatékony a bűnüldözés és -megelőzés!). Eközben a sorfal visszaállt. Polgári Laci barátom és én megpróbáltunk szóba elegyedni a szélen álló, főkolomposszerű idősebb, vörösfejű gárdistával, hátha mégis ki tudunk nyerni belőle néhány intelligens megnyilvánulást. Laci a borvidékekről kérdezte őt, de nem válaszolt. Később közölte, hogy nem szándékozik olyan beteg értékrendű emberekkel szóba elegyedni, mint mi. Megkérdeztük, hogy mindenki beteg értékrendű-e, akinek más az értékrendje, mint az övé. Igen!- vágta rá. Innentől kezdve nem volt miről beszélni.

Miközben vártuk a felettes döntő szavát (illetve, hogy legyen valami), egyre több turbómagyar érkezett meg. Eközben egy kezdetektől ott ücsörgő szimpatizáns (csíkos pólóing volt rajta és zokniszandál, vágod?!) vagy ötször elpanaszolta, hogy ő eljött ide friss levegőt szívni és pihenni és lám, jövünk mi és elrontjuk a pihenését, sőt volt, hogy már terroristának is nevezett minket! A rendőrök sem maradtak erősítés nélkül: megérkezett előbb néhány egy-egy kocsiban, majd legvégül egy kisbusznyi rendőr, plexipajzzsal, könnygázzal.

Még mielőtt az első rendőri erősítés beérkezett volna, mi megbeszéltük az ottani rendőrökkel, hogy akkor mi feljelentést teszünk. Ekkor javasolta, hogy menjünk egyből a móri kapitányságra és tegyük meg ott, míg friss az élmény, majd ők elkísérnek minket oda a kocsijukkal. Igen ám, csak mikor mi beszálltunk, körbeállták az autónkat a nácik és fennhangon kezdtek el hőbörögni, hogy nehogy már csak úgy elmehessünk! ("Ez a magyar rendőrség?!" felkiáltásokkal) Ekkor én átültem a rendőrautóba, hogy úgy tűnjön, mintha előállítanának, de ez sem nyugtatta meg a kedélyeket, továbbra sem takarodott el onnan a csürhe. Sőt, egy idő után ott álltak szabályos sorfalban! A rendőrök meg nem mertek élni törvényadta felhatalmazásukkal és nem tessékelték őket odébb, jobb a békesség címszó alatt. (Most rajtam áll, hogy megkérdezzem: ez a magyar rendőrség?! Ez borzasztó teszetoszaság volt, ami csak bátorította őket!) Közben Alex is aggódott a kocsi miatt, ezért maradt a patthelyzet.

Amit végül az oldott fel, hogy hárman beültünk a rendőrautóba, Alex meg egymaga vitte a kocsit, mellette két rendőrrel (köztük egy nagyon helyes rendőrlánnyal, a mázlista!). Erre már balra átot vezényeltek a gárdisták és elmasíroztak a vár felé. Biztos egy kis esti várnézés! Így azt érezhették a jobberek, hogy győzelmet arattak- és a francba is, van benne valami! Elvégre a rendőrök meghunyászkodtak előttük! És még csak az sem mentség, hogy nem volt felettes aki parancsot adott volna! Hozzon döntést a rangidős, azért rangidős! Egyértelműen az volt a dolguk, hogy minket megvédjenek a csőcseléktől!

Végül így jutottunk el a móri rendőrkapitányságra, ahol annak rendje és módja szerint felvették a jegyzőkönyvet és megtettük a feljelentést, majd hajnali negyed háromkor végre visszaérkeztünk Budapestre. Ahol megláttam a neten, hogy a kurucinfó meg a szentkoronarádió miket írt rólunk. Pesze, zsidóztak, az nem új. De az volt a vicces, hogy egymástól vették át a hülyeségeket! Például, hogy festékkel és héber feliratú táblákkal fogtak el minket (fentebb vázoltam, miért nem volt nálunk festék, héberül meg egyikőnk sem tud, legjobb tudomásom szerint), illetve azt is írták, hogy megkötöztek. Na ez akkora baromság, hogy már tényleg érdekel, honnan szedték! De nem baj. Minél több nácit bosszantunk fel minél jobban, annál elégedettebb vagyok munkásságommal.

Számomra tanulságos volt az út. Megtanultam két fontos dolgot a gárdistákról/nácikról. Először is azt, hogy végtelenül sunyik: és zsidóztak bőszen, őszintén és felszabadultan, mikor nem volt ott más, de amint megjelentek a rendőrök, mintaállampolgárokká vedlettek át és zsidózni is csak burkoltan zsidóztak. A főkolomposuk megjegyzést tett a "fajtámra", mire megkérdeztem, milyen fajtára gondol többször is. Ő csak annyit mondott, hogy tudom én azt nagyon jól, mindenki tudja!- hát ennyit a gárdistabecsületről!
Másik fő tulajdonságuk pedig, hogy olyan sötétek, hogy a Negro világít a szájukban! Egyik vagy lezsidózott, vagy megkérdezte, hogy milyen magyar vagyok (már nem emlékszem pontosan), mire azt mondtam, hogy jász vagyok. Fél másodperc kihagyás után elkezdett hőbörögni: "Akkor menjél vissza a jászokhoz, mert ez az én országom, a mi országunk, a magyaroké!" Kedvem lett volna megkérdezni, hogy "Ember, tudod, hol a Jászság?!" de akkor már ott volt egy rendőr és rá való tekintettel nem "szítottam tovább a feszültséget".

Hát így történt az eset. Jó munkát végeztünk, a hat kis sötét érdekes pernek néz elébe. Én pedig megígérhetem, hogy egy Horthy-szobor sem marad "szűzen"!

Az Ifjú Demokraták örömmel fogadta Orbán Viktor és Schmitt Pál közös lemondó nyilatkozatát.

Ma délután Orbán Viktor és Schmitt Pál közösen tartottak sajtótájékoztatót
Schmitt Pál bevallotta, hogy szinte teljes egészében másolta kisdoktoriját és bocsánatot kért Georgijev és Heinemann professzoroktól, volt opponenseitől és tanáraitól, mert szégyent hozott rájuk, a vizsgálóbizottság tagjaitól mert arra kényszerítették őket, hogy lelkiismeretük ellen cselekedjenek, Tulassay Tivadartól, a SOTE rektorától amiért lemondásra kényszerült miatta, végezetül pedig a magyar néptől, mert hozzájuk méltatlanul viselkedett.
Ezután Orbán Viktor beszélt arról, hogy nem bírja tovább elviselni a hazugságok általa szőtt hálóját. Elmondta, hogy szégyelli magát, amiért már a kampányban becsapta az embereket.egyszeri, nagyarányú adócsökkentést ígérve. Ehelyett az egykulcsos adóval gyakorlatilag megemelték az alacsony jövedelműek adóját. Hogy ezt fedezzék, ellopták az emberek nyugdíjmegtakarításait. Külön kiemelte, mennyire szégyelli, hogy ezt "nyugdíjvédelem"-ként kommunikálták a választók felé, többeket abba az illúzióba ringatva, hogy valós elképzelésük van arról, hogyan tudják finanszírozni a következő generációk nyugdíját. Elmondta továbbá, hogy hasonló mértékben sajnálja, hogy annyi fiatal álmait tették tönkre az egyetemi keretszámok hirtelen és meggondolatlan csökkentésével.
Ezután bejelentette mindkettejük lemondását az államfői illetve kormányfői pozíciókból. Végezetül felszólították utódaikat, hogy azok kormányozzanak felelősségteljesen a jövőben és igyekezzenek Magyarország (általuk) megrendített nemzetközi megbecsülését visszaállítani, illetve, hogy mindenben működjenek együtt az IMF-fel és az EU-val.
Ifú Demokraták, MTI

Április 1.

Pedig milyen jó lenne!

Olvasom, hogy új országgyűlési törvényt fogadtak el kétharmados honatyáink. Ez az új törvény több szempontból is a kicsinyesség csimborasszója. Kezdve azzal a résszel, ami miatt lex DK néven emlegetik, hiszen egyértelműen azért írták , hogy a Demokratikus Koalíció ne alakíthasson frakciót áprilisban. Jogosan kérdezte Gyurcsány Ferenc a március 15-ei megemlékezésen: hát úgy néznek ők ki, mint akiktől félni kell?! Na jó, Vadai Ági igen, most is darabokra szedte a törvényt a blogjában, legalábbis a másik részét: a házőrség felállítását. Bizony, végre Lacikának is vannak játékkatonái! Nem csak a Vikikének meg a Plagikának! Hű meg ha! Ember, a játékkatonázás körülbelül III. Péter cár és I. Frigyes Vilmos porosz király óta kiment a divatból! Azok akartak maguknak jól kinéző házi csapatokat!

Persze, ez a vágy időről időre felmerül az embereknél. Státusszimbólum, mint az, hogy mekkora autója van az embernek. Például az ókori Rómában is azzal hangsúlyozták egy-egy magistratus posztjának fontosságát, hogy hány lictora volt. A lictor volt az a személy, aki a magistratus után cipelte a vesszőnyalábba kötött fejszét, a fascest. Innen ered a fasizmus szó amúgy. A consuloknak 12 lictor járt, a dictatornak ennek duplája, hiszen ő a két consul hatalmával együttesen bírt.

Később a feudális hűbéruraknak volt magánhaderejük, akik általában a kíséretüket alkották. Ezek leginkább szegény nemesek voltak, Magyarországon a nagyobb nemes szolgálatába állott kisebb nemeseket famulusnak hívták. Ilyenből volt sok Szilágyi Mihálynak, akikkel aztán megválaszttatta Hunyadi Mátyást.

Lehet, sőt, valószínű, hogy ez is motiválja a kormányt, amikor ilyen hülyeségekre ad pénzt és felhatalmazást. "Farokméregetés" ahogy ismerősöm aposztrofálta. Az elnöknek palotaőrség, a miniszterelnöknek elitkommandósok, mert az menő, a belügyminiszternek majd titkosrendőrség. (Hű de izgi, lehet Beriját játszani! Bű-bű, én vagyok a mindenható belügyminiszter, féljetek titkos hatalmamtól! Ne már...)

Másik vonatkozása a dolognak, hogy pont 14-én tiltakoztunk az IDÉ-vel az ellen, hogy Károlyi szobrát Tiszáéra cseréljék. (Illetve, hogy a Kossuth téren visszaállítsák az 1944-es állapotokat, de a fő vonulat a Károlyi-szobor volt.) A sajtótájékoztatón el is mondtam tételesen felsorolva, hogy mik voltak azok a fontos különbségek, amik a szemünkben Károlyit követendő példává tették, Tiszát pedig nem. Például Károlyi önként földet osztott a saját birtokából is, Tisza viszont konzerválta az arisztokraták és dzsentrik uralmát. Károlyi pacifista volt, Tisza belevitte Magyarországot abba a háborúba, ami végül a területek 2/3-ának elvesztését eredményezte. És az egyik legfontosabb dolog:

Károlyi általános szavazati jogot adott, hitt a demokráciában és a parlamentarizmusban. Ezzel szemben Tisza az ellenzékieket volt, hogy karhatalommal vezettette ki. Nem csoda, hogy ez a politikus Orbán eszményképe! De szeretne ő is megválni az ellenzéktől, még attól a kicsitől is, ami megmaradt. Főleg a DK-tól. Hiszen a DK-ban van a legnagyobb veszély, bár nem úgy tűnik. De Gyurcsány mégis jobb szónok, mint bárki a baloldalon. A DK egyből elfogadta és magáévá tette a Milla által meghatározott úgynevezett Nemzeti Minimumot. Ha valaki elolvassa a programjukat, láthatja, hogy értelmes, jól megfogalmazott gondolatok vannak benne, amelyek minimum megfontolásra alkalmasak. Külön kiemelendő az oktatási koncepció a mérsékelt tandíjjal, ami hogy, hogy nem, erősen hasonlít a Hallgatói Hálózat elképzeléseire. Már-már azt mondhatnánk, hogy a magyarok kétharmada DK-s csak nem tud róla. Nem is kell tudnia. Hiszen elég, ha a többi párt végre hallgat arra, amit a DK régóta magyaráz, és egyesíti erőit- és simán kisöpri a Fideszt a hatalomból, anélkül, hogy a nácikat közel kéne engednie hozzá. Ja, egyébként Tisza először pont úgy bukott meg, hogy a választásokon az összes ellenzéki párt együtt indult Szövetkezett Ellenzék néven, megelégelvén Tisza autoriter módszereit és törekvéseit. Lebegjen csak ez a sors Orbán előtt, amikor Tiszát kultiválja! És gyorsan állíttasson fel még néhány szervezetet a DK megfigyelésére és vegzálására, csak a biztonság kedvéért! Megsúgom: úgyis hiába.

Gondolom, sokaknak ismerős A 9Gag nevű internetes oldal. Egy olyan oldal, ahol a felhasználók frappáns képeket töltenek fel, amikre a többi felhasználó szavaz és az alapján kerülnek ki bizonyos képek a "Hot page"-re. Ma már több, mint kétmillió ember lájkolja. Néha a sok életbölcsesség, művészek önreklámja és barátzóna fölötti kesergés között az ember találhat egész okos dolgokat. Most épp egy tanmesét. Címe: A rasszista fa Angolul íródott, hiszen egy USA-beli honlapon publikálták, de a kép után lefordítom. (Bár nem feltételezem olvasóimról, hogy ne tudnának angolul, de sosem lehet tudni, hiszen a magyarok háromnegyede nem ismeri ki magát semmilyen idegen nyelven, ami elég nagy szégyen.)

A fordítás:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rasszista fa. Komolyan, utálni fogjátok ezt a fát.

Egy városra néző magas dombon, ahol a fű fele lóhere volt, nőtt a rasszista fa.Gyerekek jártak ehhez a fához a napsütötte órákban és almát kértek tőle, a rasszista fa pedig megrázta az ágait és lepotyogtak az almák, amik dörzsölés nélkül is fényesek voltak. A gyerekek sokat ettek a rasszista fa almáiból és játszottak a rasszista ágai nyújtotta árnyék alatt.

Egyik nap a gyerekek magukkal hozták Samut, aki nemrég érkezett a városba, hogy ő is játsszon velük a rasszista fa ágai alatt.

"Adj Samunak egy almát!"- kérte egy lány.

"Nem hinném. Fekete a fiú."- mondta a rasszista fa. Ez megdöbbentette a gyerekeket, akik dühösen beszéltek a fához, de az nem rázta meg az ágait, hogy almát adjon Samunak, és niggernek hívta.

"Nem tudom elhinni, hogy a rasszista fa mekkora egy rasszista!"- mondta egy gyerek. A gyerekek futólag megemlítették, hogy valószínűleg emiatt a viselkedés miatt kaphatta a nevét a rasszista fa.

Elhatározták, hogy ha a fa megtagadja az almáit Samutól, akkor senki sem fogja elfogadni az almáit. A gyerekek többet nem látogatták a rasszista fát.

A rasszista fa meglehetősen magányos lett. Többhetes egyedüllét után egyszer meglátott egy gyereket sárkányt eregetni a lóheréken keresztül.

"Adhatok neked néhány almát?"- kérdezte a fa buzgón.

"Kopj le te rohadt náci!"- mondta a gyerek.

A rasszista fa fedúlt volt, mert bár nagyon rasszista volt, nem volt személy szerint követője Hitler fasiszta ideológiájának. A rasszista fa úgy döntött, hogy kénytelen lesz almát adni a néger gyerekeknek, nem azért, mert toleráns volt, hanem azért, mert különben a fehér gyerekek kiközösítik.

És lőn társadalmi fejlődés.

Remélem, ezek után érthető, hogy miért nem vagyok hajlandó a Jobbikot "nemzeti radikális" vagy bármilyen más névvel illetni a náci helyett.

A Boldogok a sajtkészítők blog írója nyílt levelet intézett Gyurcsány Ferenchez, melyben jól megmondta neki, miért nem fog vele össze az LMP.

Szépen, tételesen írta le azokat a dolgokat, amik miatt elképzelhetetlennek tartja, hogy megszülethessen a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal, ha Gy.F. is benne van. Ha már nyílt levél, én írok rá egy választ:

Kedves Ratius! (tegeződünk, mert az internet ilyen egyenlősítő, ma már mindenféle ember fórumhoz juttathatja magát)

Azzal kezdeném a levelemet, hogy legközelebb legyél szíves nem a mai magyar demokraták nevében írni, mivel nem képviseled őket. Én is mai, magyar demokrata vagyok, és még sok hozzám hasonló mai magyar demokrata van, akik nem csak, hogy nem adtak képviseletükre neked felhatalmazást, de még csak nem is értenek veled egyet. Például a DK tagságának túlnyomó többsége, ha nem a teljes tagság. Persze, attól függ, ki számít mai magyar demokratának, ha azt mondod, hogy ők pl. idősek ezért nem maiak, hát én 92-es születésű vagyok, az már elég friss? És vannak még bőven.

Első vádad, hogy Gyurcsány a KISZ titkára volt. Már itt a demagógia átkos módszerével élsz. Egybemosod a KISZ-t a kommunista rezsimmel. Talán büntessünk meg minden cserkészt a Horthy-rendszer bűneiért?! Egyfelől ő maga nem vett részt semmilyen kínzásban, gyilkosságban, egzisztencia-tönkretételben, ahogy az egész KISZ nem erről szólt, hanem a fiatalok megszervezéséről. Bulikat szerveztek és anyagi előnyökhöz juttatták a felnövő tagokat, hát persze, hogy sokan beléptek! Orbán Viktor is tag volt- aztán megváltozott a véleménye. A Pártnak is több százezer tagja volt- egyszerűen ez volt a normális. Hogy Gyurcsány ezt még szervezte is- hát istenem, jól és lelkiismeretesen csinálta azt, amit csinált! Egy olyan szervezetet csinált, amely, igaz, politikai alapon működött, de rengeteg ember fiatalkorának kellemes része volt. Állítólag meg is akarta volna reformálni. Ezért kárhoztatni bárkit is tehát ocsmány demagógia, nem is szánok rá több szót.

 Következő, amit szemére vetsz, hogy sok pénzt keresett a rendszerváltáskori privatizációnál. Hogy volt neki képe ott meggazdagodni, ahol másnak nem sikerült?! Tudod, mit mondott Hofi: "Korrupció az, amiből engem kihagynak!"- te is leírtad, jogilag nem támadható, szóval akkor kitalálod, hogy erkölcstelen. Gratulálok. Szerintem meg ilyen általánosságokat írni és erősíteni azt az ostoba magyar hozzáállást, hogy "ha sok pénze van, biztos lopta, becsületesen meggazdagodni nem lehet!"- na ez az erkölcstelen! Hogy ehhez felhasználta a kapcsolatait, az érthető és teljesen logikus: az ember igyekszik a kapcsolati hálóját javára fordítani, te talán nem kérnéd a barátod segítségét, ha segíthetne?

Következőleg multiellenes hangot ütsz meg (kicsit sem demagóg!), kárhoztatod, mert az MSZP-be lépett be, tehát felrovod valakinek a politiikai meggyőződését. Egy olyan meggyőződést, amely teljességgel vállalható, nem náci, nem kommunista: szociáldemokrata, aki hisz a szolidaritásban és abban, hogy a gazdagabbak többet adjanak a közösbe. Itt most nem a világnézetbeli különbségről van szó, hanem arról, hogy Magyarország demokratikus jogállam legyen-e, vagy egy Orbán-klientúra uralja még ki tudja hány évig! Ehhez képest az ideológia csak annyira fontos, mint a kovászos uborka a Rákóczi-túrós mellé!

Majd jössz azzal, ahogyan hatalomra jutott. Lehet, hogy egy belső pártbeli puccsal lett miniszterelnök, csakhogy a miniszterelnököt Magyarországon sosem a nép választotta. A választásokon képviselőjelöltekre és pártlistákra szavaznak (jó lenne ezt is tudatosítani: akár szeretjük a pártokat, akár nem, a hatalmat azok gyakorolják, mert arra vannak). A nép legfeljebb a miniszterelnököt adó pártot választotta meg, amelynek kampányeleme lehetett, hogy kit akarna miniszterelnöknek, de egyéb semmi nem köti. Tehát Gyurcsány Ferenc teljesen korrektül került hatalomra. Ráadásul aztán még egy választás is legitimálta a posztján 2006-ban! Hogy azután úgy kormányzott kényszerpályán, mint a többi magyar miniszterelnök, abban semmi új nincs. Azóta az őszödi beszéddel ekézitek, úgy, hogy az emberek többsége végig sem hallgatta, csak arra az ötvenhét másodpercre figyelt, amit kivágtak belőle! Ha ennyire forrásnak tekinted azt, hallgasd meg onnantól, hogy "Fantasztikus dolog politikát csinálni!"- ott elmondja, hogy mit, miért csinált. Semmittevésről pedig szó sem volt.

Gyurcsány Ferenc pont, hogy megerősítette a közintézményekbe vetett bizalmat. Érdekes, hogy sokan a rendőrök gyengekezűségét, a közbiztonság hiányát kárhoztatják, aztán amikor végre rendesen működik a rendfenntartó erő (ami normális államban erőszakmonopóliummal rendelkezik, amit a közrend fenntartása érdekében használ fel, de csak ők), akkor hirtelen mindenki a túlkapásokról beszél. Az a helyzet, hogy a rendőrnek hivatalból igaza van. És ha az embert felszólítja, hogy húzzon el onnan, hát akkor az embernek kutya kötelessége elhordani az irháját. Ha nem teszi, akkor a rendőrnek joga van oszlatni. Könnygázzal, vízágyúval, gumilövedékkel. És nem lehet úgy célozni, hogy mindenkit pontosan ott találjon el, ahol nem okoz maradandó kárt. Mindenki láthatta, hogy oszlattak, akkor miért nem mentek el onnan a "békés tüntetők"?! Senki nem tartozik bocsánatkéréssel azért, mert felszólította a rendőröket, hogy tegyék a dolgokat, és védjék meg a lakosság törvénytisztelő felét. Egyébként meg az Estében már beszélt erről Gyurcsány (mert ő elment, Jávor meg nem, így az egész "nem-megegyezés"  szájkaratének tűnik), amikor elmondta, hogy a Göncz-jelentés feltárt hiányosságokat, amiket orvosoltak. És Göncz Kingának inkább hiszek, mint Morvai Krisztinának, te nem?

Ami a pártfinanszírozást illeti: nem jelentette fel a párttársait, lehet, hogy bizonyítéka sem volt, lehet, hogy egyszerűen "az ember nem szarik a saját fészkébe". Megpróbálta megreformálni a pártot Gyurcsány, ebbe beletartozik a pártfinanszírozás is, egy évig küzdött a dologgal, de látta, hogy hiábavaló, így megalapította a Demokratikus Koalíció pártját. Ahol iszonyúan átlátható a gazdálkodás: míg a törvény éves jelentést ír elő a gazdálkodásról, addig a DK Gazdálkodási szabályzata negyedéveset tesz magunknak kötelezővé. Ráadásul a jelentést egy külsős szervnek kell elvégeznie, párttagság kizáró ok, csak, hogy az elfogultság árnyéka se vetülhessen rá! További részletek olvashatóak az alapszabályban.

Végezetül azt feltételezed, hogy Gyurcsánynak Orbán-fóbiája van. Nagy tévedés! Orbánnak volt Gyurcsány-fóbiája 2006 után, amikor olyan fölényesen legyőzte Gyurcsány a tv-vitában Orbánt. Azóta folyik egy durva és gusztustalan karaktergyilkolás, melyben most te is segédkezel, akarva-akaratlanul. Az a helyzet, hogy Orbán viszont veszélyesebb, mint Gyurcsány, amint azt a mellékelt ábra mutatja. És Orbántól megszabadulni is nehezebb. Iszonyatos ostobaságra vall, ha az ember nem ismeri fel a nagyobb veszélyt, amikor az ennyire egyértelmű: jelenleg Orbán hatalmon van, hülyíti a népet és csorbítja a demokráciát. Ezek egyike sem mondható el Gyurcsányról. Eléggé egyértelmű tehát, hogy melyik a veszélyesebb. És az is, hogy nem lehet mindkettő ellen hadakozni, ahhoz ti kevesek vagyok (akárkik legyetek is, nem is tudom, kiknek a nevében beszéltél, ha már nem a mai magyar demokraták nevében, de az LMP is kevés). Mind kevesek vagyunk egyedül. Ugyanolyan helyzet játszódik le, mint a harmincas években: népfrontpolitika. Azaz minden antifasiszta erő összefogott a fasiszták ellen, és rendszerint le is győzték őket. Franciaországban és Spanyolországban is a Népfront volt az, ami fasiszták hatalomra jutását megakadályozta. Amibe be kellett venni a kommunistákat is- mert ott felfogták, hogy ha a kommunisták benne vannak a kormányban, az kevésbé veszélyes, mint ha a fasiszták A kormány. Csak aztán vigyázni kell, nehogy a komcsik elkezdjenek a kormányon belül terjeszkedni, de ügyes politikusok megoldják azt is.

Spanyolországban is győzött a Népfront (Frente Popular) az egyesült jobboldali Nemzeti Front (Frente Nacional) ellen. Aztán kitört a polgárháború, és nem csak a segélyek aránytalan volta (a németek és olaszok teljes mellszélességgel támogatták a nacionalistákat, Nagy-Britannia és Franciaország semmit nem adott a Köztársaságnak és a Szovjetunió és Mexikó támogatása nem volt elég), hanem bizony a széthúzás is a köztársaságiak bukásához vezetett- épp úgy, mint itt is történhet. Volt, hogy anarchisták és kommunisták egymást gyilkolták a francoisták legnagyobb örömére. Ne érts félre, nem akar itt senki "egy a tábor, egy a zászló"-t játszani, bár pont ezért van a jobboldal előnyben. Sőt: azért lehetünk biztosak abban, hogy mi vagyunk a "jó fiúk" (és lányok), mert nálunk sok nézet, eszmerendszer, ideológia, mondhatni, pluralizmus van. Egyben egyezik meg mind: demokraták a végsőkig. Aztán majd, persze, lehet egymásnak ugrani, ha Orbánt és a Jobbikot eltakarítottuk, de addig muszáj összedolgozni. Mert az elsődleges kérdés mindig ez: "Veszélyben-e a demokrácia?" Egy demokratának mindig ez marad a legfőbb kérdés, csak mostanában annyira beleszoktunk a demokráciába, hogy elfelejtjük feltenni magunknak. Pedig igen a válasz, amire húsz éve talán nem volt példa (Antallék próbálkoztak ilyesmivel utoljára, ha jól emlékszem.) Ha erre a kérdésre nem lehet megnyugtató választ adni, akkor minden más mellékes, mert minden ebből fakad.

Legvégül, ha már úgyis szereted a Brian életés idézeteket (jól teszed, zseniális film), emlékeztetnélek arra a jelenetre, amikor a két ellenálló mozgalom összeverekszik azon, kik rabolják el Pilátus feleségét és Brian elkeseredetten próbálja őket szétválasztani, azt kiabálva, hogy nem egymással kell harcolnunk, mert van közös ellenségünk!
A Júdeai Nemzeti Front!- kiált fel mindkét ellenállócsapat.

Nem, ti szerencsétlenek, hanem a rómaiak!
 

Február elseje a Köztársaság ünnepe. Január elsejétől már csak emléknapként lehet rá tekinteni, Vityusék először a jelentését üresítették ki, majd kvázi meg is szüntették, amikor hazánk nevét Magyar Köztársaságról Magyarországra változtatták.Persze, benne van abban az átkos Alaptörvényben, hogy államformája köztársaság, de az már nem az igazi. Lehet erre hivatkozni, de csak süket duma. Ha komolyan gondolnák, meghagyták volna a nevében.

Egy pillanat, most elgondolkodtam ennek a horderején, a hatásán. Milyen Magyarországon élni Magyar Köztársaság helyett. Kb olyan érzületsor, mint amikor Arthur Dent felfogja, hogy megsemmisítették aa Föld bolígót, csak kisebb léptékben.

Hogy a Köztársaságról méltóképp megemlékezzünk, délelőtt tizenegykor elvittem egy példány Alaptörvényt a Terror Házába. Ha majd egyszer vége ennek a hülyeségnek, túléljük a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, akkor majd legyen egy kiindulópontja egy majdani tárlatnak, ami az Orbán-érának állít emléket. Be lehet tenni vitrinbe, egy új tárlatban. Sőt, esetleg lehet egy korhű Alaptörvény Asztala-utánzatot is odarakni.

Tűzbe véle!...
No de mégse,
Régiségek közé zárjuk
De nevöket írjuk rájuk,
Különben majd a későn-születtek
Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.

Petőfi Sándor: Világszabadság

Elvittem a példányt tehát, de a recepciónál tudatták, hogy Schmidt Mária igazgatóasszony még nincs bent. Tehát odaadtam az Alaptörényt, majdmég búcsúzóul írtam a vendégkönyvbe, hogy más emléke is maradjon ittjártamnak, végül hazamentem.

Az eseményről a DK weboldalán tudósítottak:

www.demokratikuskoalicio.hu/index.php/2011-12-05-15-42-05/dkhirek/1573-az-alaptorveny-a-terror-hazaba-kerult

Heim Péter közgazdász azzal próbálja mentegetni Orbán Viktort, hogy ő nem ért a közgazdaságtanhoz, nem is dolga, hanem a tanácsadói azok, akik becsapják közgazdasági kérdésekben és ezért áll most olyan pocsékul a magyar gazdaság, mint ahogy áll. Pár hónapja egyik ismerősöm is azt mondta, hogy szerinte Orbán annyira nem gáz, csak a körülötte levők alkalmatlanok.

Régi sablon a történelemben a rossz tanácsadókra való hivatkozás. Egészen az ókori Egyiptomig visszanyúl, de lehet, hogy még régebbi, Arról szól, hogy a fáraó valójában jóságos, szereti a népét és az ő érdekükben akar tenni, csak hát a tanácsadói "rossz tanácsot" adnak neki. Mert a fáraó szent és sérthetetlen, őt nem érheti rossz szó. Ahogy a perzsáknál is, ha valami nem sikerült jól, a tanácsadókat végezték ki. A klisé végigment a történelmen: Amikor a százéves háború folyamán Jó János francia királyt foglyul ejtették az angolok, a dauphin (francia trónörökös) rendi gyűlést hívott össze, hogy a rendek segítségét kérje apja kiszabadításához. A rendek (természetesen pénzügyi jellegű, mindig arra kellett a rendi gyűlés, hogy pénzt adjon) segítségükért cserébe azt szabták feltételnek, hogy a király váljon meg a "rossz tanácsadóitól".

Azt hinné az ember, hogy a huszadik századra már kinőtt az emberiség ebből, de nem: A GULagon senyvedők gyakran sóhajtottak fel így: "Ha Sztálin ezt tudná!". A XX. kongresszuson tartott Hruscsov-beszédben pedig az okozta a legnagyobb sokkot, amikor Hruscsov kimondta: a sztálinizmus bűneiért maga Sztálin a felelős. Nem "túlkapások", vagy "Berija túlbuzgósága"- hanem maga a Főnök. Sőt, még Roosevelt és Churchill is meggyőzték magukat arról, hogy Sztálin valójában jóhiszemű demokrata és csak a Kremlben működő sötét erők befolyása alatt változik kegyetlen diktátorra. Ezek a sötét erők irányítják a háttérből és ő maga hol a befolyásuk alatt van, hol kevésbé. A két nyugati vezető így próbálta valahogy megokolni, hogy együttműködnek az ördöggel.

A nép körében a jelenség a tekintélyhez köthető: az első közjogi méltóságok az ország egységét és nagyságát testesítik meg. Muszáj tévedhetetlennek és jóságosnak lenniük, mert kiben bízhat meg az alattvaló, ha már bennük sem?! Muszáj megőrizni az uralkodóba vetett hitet, különben értelmetlenné válik a birodalom. Mint amikor Hirohito császár 1945-ben bejelentette, hogy a japán császár csak ember, nincs isteni származása- tömegével követtek el öngyilkosságot a japánok. Illetve ez egyfajta menedék is: a szegény alattvaló, akit mindenki lenéz, a hivatalok packáznak vele, földesura is sanyargatja, talán még a királyban bízhat. Majd egyszer a fülébe jut, mint egy népmesében.

Aztán jött a 21. század és ez a fajta önbecsapás végleg kiment a divatból. Elvégre rendes demokréciákban nem történnek olyan igazságtalanságok, amiken csak a király segíthet, a hibáknak pedig mindig megvannak a felelősei, elvégre a hatáskörök rendesen el vannak különítve egymástól. Vagy mégsem?

Most a jelenséget feleleveníteni látszik Orbán Viktor. Csakhogy sántít a dolog, és most már ki is merik mondani az emberek: A kormányzás elemi része a felelősség. A vezetőnek úgy tűnik, hogy kevés dolga van, csak uasításokat ad és ücsörög az irodájában. Sokan nem is értik, hogy az igazgatók miért kapnak akkora fizetéseket, sőt, még bónuszokat is! Hát ezért. Mert övék a felelősség. Ha a vállalat veszteséges-az ő hibájuk. Ha az alkalmazott lébecol- az ő hibájuk, ők vették fel! Nem véletlen, hogy nem túl sok eladó kap gyomorfekélyt, menedzser viszont annál több.

Akkor most közlöm mindenkivel: a felelősség a vezetőé. Ha rossz tanácsadókat választott- ő választotta őket, alkalmatlan az embereit megválogatni. Ha magukat gazdasági szakembernek beállítók becsapták őt- becsapható és nem tudja megválogatni, kire hallgasson, ráadásul korrigálni sem tudja önmagát. Ha a pártjának EP-képviselője tapló módon ír Twitteren- az ő embere, mint pártelnök, szava volt abban, hogy a listára kerüljön, de legalább utána határolódhatot volna el tőle és szólíthatta volna fel mandátumának visszaadására. Ha kevesen mondanak valamit ("unortodox gazadságpolitika") és sok elismert ember szól ellene, ráadásul az a valami nem is jön be- akkor azt illő lenne felismerni és változtatni. Aki ezt nem tudja felfogni, aki nem képes a korrigálásra- az nem alkalmas miniszterelnöknek.

Arról ír az Index cikke, ismét -tovább- csökkent a magyar lakosság körében az EU támogatottsága.  Az Eurobarometer felmérése szerint a magyarok 47 százaléka bízik az EU-ban, 44 százaléka nem, 9 százalék pedig nem tudja.  Vona Gábor pedig már sürgeti az országot, hogy lépjen ki, "Tagok legyünk, vagy szabadok"-felkiáltással. Úgy, hogy a 2004-es csatlakozás idején a szavazók 83,76-a szavazott a csatlakozás mellett, mintegy 3 millió ember!

Mindez valószínűleg annak tudható be, hogy az Európai Bizottság leellenőrzi bizonyos magyar törvények esetében, hogy megfelelnek-e az EU-s jognak. Ami érthető, mivel a belépés feltétele is az volt, hogy demokratikus legyen az ország, és hogy az adott ország jogait harmonizálják az EU-s elvekkel. És akkor ez egyeseknek nem tetszik. Mintha nem fognák fel, hogy a az ember belép egy szervezetbe, annak sokszor szabályai vannak, néha szigorúak. Vagy egyszerűen nem tetszik nekik. Mert mi kemény magyarok vagyunk, ha száz évig védtük európát a töröktől, azért cserébe jár ez! Hát nem! Be kell tartani a szabályokat, vagy el lehet innen menni. Persze, amíg minden jól megy, addig szeretjük az EU-t, amikor meg valami baj van, hirtelen már nagyon függetlenek leszünk?! És majd egymagunk megpróbálunk megoldani olyan problémákat, amiket az ő segítségükkel sem tudtunk!

Ez a hozzáállás amúgy mindenben jellemző a magyarokra: ha jól mennek a dolgok, ha gazdasági fellendülés van, akkor a felmérések szerint az intézményekkel, meg a demokráciával is elégedettebbek, amint beüt a krach, hirtelen minden rossz lesz, egész a rendszer szintjéig. És például tombol a kádárista nosztalgia. Az odáig rendben volna, hogy nem jó, ami van, de miért van az, hogy nem javítani akar rajta az ember, hanem mindig valami újat bevezetni (bevezettetni másokkal), amiről valaki (az agitátor, vagy  nagyszülő, vagy a próféta) azt mondja, hogy az mennyivel jobb!

Itt vagyunk tehát az EU-ban, ami most épp megpróbál minket a kormányunktól (ha így jobban tetszik: önmagunktól) megmenteni, a zemberek meg nem kérnek az egészből. Egyszer egy facebookos hozzászólásban valami olyasmit is olvastam, hogy lépjünk ki, és egy forint/euró áron engedjük az áthaladóknak az autópályák használatát.

Eh, kell ez a francnak! fotók: velencei-to.hu, jsspeed.hu

Azzal nem foglalkoznak, hogy töménytelen pénz jött ide az EU-ból! Azzal nem foglalkoznak, hogy innen az óceánig oda mehetünk, ahova akarunk, mindenféle ellenőrzés és vám nélkül! Abba nem gondolnak bele, csak jól odamondanak kurucosan!

Olyan a viselkedés, mint egy hisztis gyereknél, akit egyszer kivételesen jól leszidtak a szülei, ezért világgá megy. Aztán az első sarok után majd fut vissza anyja kötényéhez...Persze, lehet az ember nagy és erős felnőtt- na de akkor tartsa is el magát!

Magyarország pedig nem képes az autarkiára. EU nélkül minden drágább lenne (vámok), sokkal kevesebb fejlesztés lenne, ha egyáltalán lenne, és még a megítélésünk is rosszabb lenne. Külföldi befektetőkről, úgy, ahogy vannak, le is mondhatunk, ami (kedves multiellenesek) iszonyatos munkanélküliséghez vezetne. És megint csodaszámba menne, ha banánt lehetne kapni.

Pont ma olvastam egy idézetet. Nem túl szalonképes manapság az, aki mondta: Moammer el-Kadhafi. Pedig régen bratyizott vele a legtöbb európai államfő. Persze, aljas diktátor volt, de mondott jókat:

"Nem csaphatjuk be a líbiai népet azzal, hogy meghagyjuk abban a hitében, hogy egyedül is meg tud állni a lábán, hiszen egyetlen arab nemzet sem teheti ezt meg...a törpe egységek nem várhatják el a fejlődést egy óriások uralta világban..."

Bárcsak a magyar politikai vezetés is ezt sulykolná, a líbiai helyett a magyar és az arab helyett az európai szavakkal.

Az emberi jogok biztosa- más néven ombudsman. Egy poszt, ami mindenki számára elérhető- kvázi mindenki ügyvédje. Nem működik minden demokratikus államban, de hasznos tud lenni. Bárki kezdeményezheti, hogy kivizsgáljon valamit, és csak az országgyűlésnek felelős, legalábbis Magyarországon. A demokrácia sokadik védvonala.
2012 előtt négy volt belőlük: az állampolgári jogok biztosa, a kisebbségi jogok biztosa, a jövő nemzedékek biztosa és az adatvédelmi biztos. Eléggé érthetően el vannak határolva a jogkörök.

2012-től egy ombudsman lesz: az "Alapvető jogok biztosa", és annak két helyettese: a kisebbségi jogoké és a jövő nemzedékeké. Azt mondják, így racionálisabb, elvégre nem kell szegény állampolgárnak azon gondolkodnia, hogy melyik ombudsmanhoz forduljon. Meglehet. De két dolog akkor is problémás véleményem szerint.

1. Jól olvashattátok, nincs adatvédelmi biztos. Mikor erről beszéltünk az egyetemen szemináriumon, megkérdezte az egyik hallgató: És kihez kerül az adatvédelem? Kubatov Gáborhoz- kiabáltam be, zajos tetszést aratva, és úgy érzem, nem tévedtem nagyot: az adatvédelemmel ezentúl a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság foglalkozik. Csak én tekintek gyanakvással minden olyan intézményre, aminek Nemzeti-vel kezdődik a neve és Hivatalra végződik?
   
2. Lehet, hogy nem  pontosan idézem a dolgot, én is úgy olvastam újságban: "Kivételes vizsgálatot indíthat magánszervezetek (gazdasági és civil szervezetek)ellen, de csak akkor, ha »jelentős jogsértésről« van szó." Utánanézve, valóban van ilyen rendelkezés a róla szóló törvényben, bár nem vagyok benne bizonyos, hogy a definíciók egyeznek. Így aggasztó, hogy az új biztos, különösen, ha olyasvalakit választanak meg (márpedig ez a Parlament olyasvalakit fog megválasztani), a kormányzati macerálás egy új, semleges köntösbe bújtatott formája lehet.

Persze, majd kiderül. Bízzunk benne, hogy nem, már aki tud még bizakodni!

December 23-án, a kormányellenes tömegtüntetésen a Szolidaritás nevében Székely Tamás bejelentette az új Ellenzéki Kerekasztal összehívását. Hogy ezt egy félig civil mozgalom (azért a szakszervezetek nem teljesen civilek) kezdeményezte, az taktikailag jó lépés, de hosszú távon kellemetlen hatása lehet a magyar politikai kultúrára, ami már így is eléggé pártellenes. Ez pedig nem egészséges, mivel akárki akármit csinál, a Parlamentben pártok vannak, és azok is lesznek, frakciókba tömörülve, frakcióvezetőkkel, esetleg frakciófegyelemmel és minden ilyesmivel. És ez így helyes, mivel a pártok ebből a célból formálódnak. (A témáról lásd még Gyurcsány Ferenc 2011. december 31-i bejegyzését!)
Hogy azonban az új EKÁban kik legyenek, az egészen más kérdés. Az előző Kerekasztal funkciója 1989-ben egy közös ellenzéki álláspont kidolgozása volt, illetve a demokratikus ellenzéki szervezetek egybefogása annak érdekében, hogy senki se köthessen háttéralkut a kormányzó állampárttal.

Most a helyzet eltér annyiban, hogy itt nem a tárgyalás a cél a hatalom átadásáról. Nem valószínű, hogy a kormány önként átadná a hatalmat, de nem is szükséges. Nem lesznek tárgyalások vele, nem lesz egyezkedés- meg fogjuk dönteni. De ez csak együtt, összehangoltan sikerülhet. Ez a legfőbb szerepe az új Ellenzéki Kerekasztalnak: egyfelől kialakítani a legkisebb közös többszöröst, egy programot, ami több annál, hogy "Orbánnak mennie kell" . Másfelől pedig stratégiát kell csinálni a 2014-es választásokra. Méghozzá minél előbb, elsősorban a visszalépések miatt, ugyanis itt nem lesz második forduló, tehát mindent vagy semmit.

Tehát az Ellenzéki Kerekasztalnak szerintem két része kell, hogy legyen: a szélesebb, ahol minden társadalmi szervezet képviselteti magát, amelyik elég embert érez maga mögött, akik miatt szól. Pártok, civil mozgalmak, szakszervezetek leginkább. Itt egyeztetnek a fontos értékekről, programról naphosszat, vitatkoznak estébe nyúlóan, míg végül olyan állásfoglalások jönnek létre, amivel mindenki hajlandó kiállni a nyilvánosság elé. Innen jönnének ki a résztvevők sajtótájékoztatót tartani, sőt, publicisták is bemehetnének, és talán még hozzá is szólhatna bárki, bár ez talán már nagyon radikális.

Az előző kerekasztal- érdekes a két szélső figura. A stílus azóta sem változott, csak a pozíciók (forrás: origo.hu)

És mindezek mellett, egy külön, kis teremben folyna a pragmatikus, taktikai egyeztetés. De itt már nem lehetne akárki. Itt csak azok a pártok lehetnének jelen, amelyek egy bizonyos mennyiségű szavazót tudnak mozgósítani. Jelenleg úgy tűnik, ezek a DK, az MSZP és az LMP. Aztán persze jöhetnek mások is, nem elitklub. Vannak aspiránsok bőven: 4k!, SzeMa, meg még ki tudja, mennyi új csillag. És ott bent ezek a pártok arról egyeztetnének, hogy melyik kerületben ki indul. Mert mindegyikben csak egy. Ez ellen a bizottság ellen pedig nem lehet fellebbezni. Aki az adott pártban akar politizálni, az elfogadja a döntést, és visszalép, ha a pártja arra utasítja. Így csak az indulhatna egy kerületben ezeknek a pártoknak a színeiben, aki aláveti magát ennek a bizottságnak, de az már megkapja a teljes ellenzék támogatását. Akinek nem tetszik, indulhat egyénileg, magára vonva ezzel azt, hogy valószínűleg nagy népszerűtlenséget ér el a bomlasztásával. Mert a Fideszt leváltani, különösen ezzel a választási rendszerrel csak így lehet. Viszont akkor a jelölt nem a pártja zászlaja alatt indul (bár az is loboghat ott mellette), hanem a majdani, egységbe forrt Demokratikus Ellenzékével. Bizony, ki kéne találni egy logót is, és azt propagálni mindenhol, és még sok minden más kéne: Közös szlogen, szervezet, szellemi műhely, de az már részletkérdés.

Hogy pedig hangsúlyozva legyen a mozgalom eklektikus volta, szerintem jó lenne, ha ahol csak lehet, helyi jelöltet támogatnának. Persze, csak akkor, ha van esélye, és úgy, hogy az országos listája meglegyen mindegyik pártnak, ahonnan aztán kárpótolhatják magukat a visszaléptetett egyéniekért.

Nehéz lesz, és küzdelmes, sőt: Fájni fog. És egyáltalán nem biztos a siker. De máshogy nincs esély, mint együtt, és máshogy választásokon indulni nem lehet, csak úgy, ha mindenki egy irányba húz.
Alkudozni, vitatkozni meg majd ráérünk, miután győztünk.

Akik nem ismernek, annak bemutatkozom. Szarvas Koppány Bendegúz vagyok, egyelőre legyen ennyi. Ezt is csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy kontextusba kerüljön a lent idézett interjú.
http://atv.hu/cikk/20120104_rona_peter
Róna Péter szépen vázolja, hogy miért halad Magyarország öles léptekkel Ázsia felé. Nem is részletezném az interjút, akit érdekel, nézze meg! Csak annyit tennék hozzá, hogy ez az ellentét máshol is megjelent. Az oroszoknál pl. a zapadnyik-szlavofil ellentét: Oroszország Európa felé zárkózzon (zapadnyikok, "nyugatosok"), vagy a saját útját járja. Magyarországon volt idő, amikor három irányzat is volt: A Horthy-korban voltak nyugatosok, kommunisták, meg valamiféle harmadikutasok is, mint a népi írók. Csak sajnos aztán mindig kiderül, hogy a Nyugat a nyerő választás. 1859-ben a dekadens nyugati Nagy-Britannia hazai pályán verte meg a nagy, erős és független (persze éppen szlavofil, különutas) Oroszországot, amire 400 éve nem volt példa. Ugyanez a hanyatló Nyugat később elsöpörte az erőtől duzzadó nácizmust, aztán lassan, de biztosan lebirkózta a kommunista paradicsomot. Sokszor megjósolták már a Nyugat bukását, de ezek a jóslatok sosem váltak be. És ne feledjük: Akármennyire erősnek és feltörekvőnek tűnik is mist Kína, azért szerintem legtöbbünk mégis jobban érezni magát Svájc polgáraként, mint a Kínai Kommunista Párt alattvalójaként.
Bizony, még én, az én nevemmel sem szeretnék Koppány országában élni. Még úgy is, hogy tudom, hogy amúgy Koppány nem pogány volt, hanem bizánci keresztény volt, ami majdnem olyan problémás, hiszen onnan ered a bizantizmus kifejezés, ami bürokráciát és mindenhol jelen levő hierarchiát jelent (Ahogy anyám pasija jellemezte egyszer: Még Darth Vader is térdel valaki előtt.)

 Keleten még Darth Vader is térdel valaki előtt

Én abszolút nyugatosnak tartom magam, úgy vélem, hogy az országnak a legjobb a parlamentáris demokrácia, a szabadpiac, a jogállam, az öngondoskodás, úgy általában a liberális erények. Mert az a legjobb rendszer, ahol mindenki azt tehet, amit akar, feltéve, ha ezzel nem árt másoknak. Szerintem.