Én ilyen október 23-i megemlékezést szeretnék:
Még 23-a előtt az iskolákban megemlékeznek 1956 októberéről. A szokásos, diákok által kitalált és elkészített műsorok (amik remélhetőleg kreatívak és nem altatóak, bár nem akarok utópisztikus elvárásokat megfogalmazni) mellett mindenhol rendkívüli történelemórákat is tartanak. Ezek a történelemórák nem arról szólnak, hogy rohattmocskoskommunisták behívták a zoroszokat és leverik a csak becsületes, nyílt-tekintetű szabadságot akaró jó keresztény forradalmárokat. Ezek bizony arról szólnak, hogy egyébként az október 23-i tüntetések a kommunista rendszer reformjait követelték, nem annak eltörlését. Plusz szolidarítottak a lengyelekkel. Az órán elmondják azt is, hogy a történelem nem fekete meg fehér, erre érzékletes példa Nagy Imre esete, idézik is 1953-as beszédét Sztálin haláláról, ahol az egekig magasztalta. Bemutatják az őszi eseményeket több oldalról is: a sortüzeket épp úgy, mint az ávóslincselést. Azt is megemlítik, hogy egyébként Nagy Imre kormánya hívta be az oroszokat először. (Érdekes adalék lehet Marosán György visszaemlékezése, ami a kezembe akadt a minap: ott azzal érvel, hogy ha Horthynak volt joga behívni románokat, csehszlovákokat, szenegáliakat az ellenforradalomért, akkor ő is igénybe vehet minden segítséget a forradalomért. Az érvelés sántít, de van benne logika.) Idéznek Nagy Imre október 28-i beszédéből is, ahol mindkét oldalon harcoló hazafiakról és testvérharcról beszél. Így hamarabb lesz nemzeti egység, mint a másik oldal lehazaárulózásával.
Maga október 23-a a következőképp telne a fővárosban: délelőtt minden jelentős helyszínen érdekes kiállítások és rendezvények várnák a családokat. Majd miután mindenki megebédelt, délután a különböző pártok és egyéb szervezetek tartják a saját megemlékezéseiket. A kormánypárt vezetője elmondja, milyen frankó minden és mekkora sikereket értek el, vagy épp amit gondol (de semmilyen EU-ellenes szabadságharccal nem szédíti választóit), az ellenzék pedig szidja a kormányt, mint a bokrot, elmondja, hogy nem jól csinálják, és –ideális esetben- elmondják, hogy ők hogy csinálnák.
Lehet, hogy sokakat zavar, hogy október 23-án aktuálpolitikai tömegrendezvények vannak, de gondoljunk bele: mi volt október 23-án? Aktuálpolitikai tömegrendezvény. Akkor szerintem teljesen normális, ha erről egy aktuálpolitikai tömegrendezvénnyel emlékezünk meg.
Majd a sok pártbuli után jön a nap fénypontja: a pártrendezvények körülbelül egyszerre érnek véget és a szervezők megkérik a résztvevőket, hogy vonuljanak át az utolsó esemény helyszínére. Ekkor mindegyik párt támogatói találkoznak egymással és a pártok iránt kevésbé érdeklődőkkel, vegyülnek vagy épp külön maradnak, de egy közös téren ér véget a megemlékezés valaki olyan beszédével, aki független mindegyik oldaltól, mondjuk a nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnökével. Ezután mindenki hazamegy további rendbontás nélkül, nem esik egymásnak a két szurkolótábor, ellenben mindenkiben megerősödik, hogy „ejj, azért az a másik is magyar hazafi, csak, mert hülyeségeket gondol meg hülyékre szavaz!”
Így képzelem el én október 23-át az európai Magyarországon. Majd egyszer talán meg is valósul…
Utolsó kommentek