Szegény, szegény Attila… Persze, magának köszönheti, amit ma kapott, de azért én már csak ilyen jótét lélek vagyok, és megpróbálom elképzelni és megérteni, milyen rossz volt neki ott a pódiumon. Ejj, ez a hálátlan tömeg, sőt, ezek a hálátlan szónokok!
Mert mi is történt? Az örökmozgó, levakarhatatlan, kinyírhatatlan Gyurcsány felvetette ezt az ötletet a közös demonstrációval. Jó, legyen, muszáj, mert annyira akarja a tömeg az összefogást, hogy azt még egy kimozdíthatatlan ősbölény is megérzi. Már jön föl a Gyurcsány, a francba is! Ezt nem lehet szó nélkül hagyni!
Jól van, hát megcsinálják Gordonnal együtt. Akkor már odahívják a többi kis pártot is, tudja már ez a Feri, hol a helye! (Meg jobb az, ha elvész a kicsik tömegében…) Ráadásul odaszólnak („megegyeznek”) a többieknek, hogy lesznek szívesek úgy kommunikálni, ahogy a szervezők fütyülnek. Biztosra kell menni, na!
Erre mit csinálnak ezek az elvetemültek?! Kuncze, Bokros és Fodor is arról beszél, hogy közös lista kell, meg valódi együttműködés! Fiúk, nem erről volt szó! Ezzel pont megágyaznak Ferinek, aki felmegy, és meghódítja a színpadot, az elvetemült! Alig tudja lecsendesíteni az ovációt (jó, lássuk be, egy kicsit fürdött is benne, azért mégiscsak jól esik az ilyen az embernek), ami aztán folytatódik a beszéde után.
Ez mind hagyján. Az ilyen várható, ha Feri beszél, megszokott dolog, hogy a DK-sok nagy számban elmennek az elnökük megszólalására és iszonyatmód éltetik. De ami ezután jön! Szegény, szegény Mesterházy Attila…
A taps már akkor elhallgat, mikor jön fel a színpadra. A közel állók állítólag hallották léptei koppanását a pódiumhoz vezető lépcsőn. S ezután ez az elvetemült, megzabolázhatatlan tömeg elkezd skandálni:
„Összefogást! Összefogást! Összefogást! Összefogást!...”
Kiderült, hogy a választókat nem lehet huzamosabb ideig hülyének nézni. Kiderült, hogy amikor a demokráciáról van szó, az összefogásról, akkor a kamarillapolitika, a kétpárti paktum nem segít. Bizony, ott volt a nép és valódi összefogást követelt! Hangosabban és erősebben, mint bármelyik szónok bármikor tudná! Ez a nép már csak ilyen: van akarata. És ha a szocialisták szembemennek vele, akkor beléjük fojtja a szót. Ezek nem fideszhívők, ez egy sokszínű tömeg, ami egyben egyezik meg: demokráciát akar. De az mégis miféle demokrácia ígérete, amikor két párt leboltolja a dolgot, a többiek kihagyásával?!
S bizony, ez a leboltolás oda vezetett, hogy Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt elnöke, a legnagyobb ellenzéki formáció vezetője szemtanúja lehetett annak, amint tízezrek, köztük sokan MSZP-zászlóval, azt zúgják, hogy nekik nem felel meg az, amit csinál, és sürgősen hozzon létre egy valódi, széles szövetséget az ellenzéki oldalon! Legyen végre méltó a történelmi felelősségre!
Nem lehet egy leányálom. Láttam rángani a száját, meg tudom érteni, hogy bosszantó. De ez egy ilyen műfaj, hogy a rossebbe vele!
S itt most jön egy vallomás, ami a paranoiásakat, a sértetteket úgysem fogja meggyőzni, de talán lesz, aki elolvassa és elhiszi:
Ez a skandálás nem a DK szervezése volt. Semmi ilyen központi terv nem volt, semelyik aktivista nem kapott ilyen utasítást a vezetéstől. Rengetegen, akik a tényekkel való szembenézés helyett a vádaskodást választják, állítják, hogy a DK meghekkelte volna az összellenzéki tüntetést. Na ne hülyéskedjünk már! A kis DK, az állítólag (legalábbis egyesek nagyon ezt sulykolják) pár száz szimpatizánsával átveszi az irányítást a százezres tömeg fölött?! Ekkora erővel lehettek volna a Liberálisok, vagy Kunczéék is!
Vagy lehet, hogy akkor nem is olyan kicsi és komoly befolyása van?
Sőt, az is lehet, hogy annak a százezres tömegnek a többsége (még sok szocialista is, aki együtt kiabált a többiekkel, "érted haragszom, nem ellened” módon) a DK-val ért egyet. De egy ilyen mértékű közös skandálást, ami az egész tömegen végigmegy (hátul is, nem csak a színpadnál, amit esetleg érzékel a szónok, én középen voltam, ott is zúgott mindenfele!), azt nem lehet úgy megcsinálni, hogy nincs meg hozzá a tömeg hajlandósága.
Tehát a paranoid gondolatokat tessék elcsitítani: ez bizony a tömeg spontán, őszinte megnyilvánulása volt. Ezt én mondom: Szarvas Koppány Bendegúz, a Demokratikus Koalíció tagja, az Ifjú Demokraták elnöke, a DK országgyűlési képviselőjelöltje Jász-Nagykun-Szolnok megye négyes számú választókörzetében: itt csapjon meg a kóboráram, ha én tudtam bármiféle skandálós rátelepedésről. Márpedig nekem tuti elmondták volna. De nem volt ilyen. Semmiféle rászervezés nem volt, nem is lehetett volna.
Ráadásul én ezt úgy mondom, hogy nem is vagyok ellene Mesterházy Attilának, sőt: teljesen ki tudnék békülni egy olyan szövetséggel, amiben benne van a DK és Mesterházy Attila a miniszterelnökjelöltje- jogos, hogy ő legyen, hiszen ő a legnagyobb ellenzéki párt elnöke. Csak hát ahhoz egy rendes összefogás kéne- hajrá, Attila, teremtsd meg, rajtad a világ szeme! Mi ennek nem leszünk gátlói. Vagy, ha nem bírod a strapát, hogy sokakkal kell együttműködni és figyelembe venni sokféle álláspontot- akkor ez nem neked való pálya. De én még bízom benned valamelyest. Ne okozz többet csalódást!
Hajrá, demokraták!
Összefogást!
Utolsó kommentek