Beindult az 500 napos visszaszámlálás (honnan számolták ki egyesek, rejtély, na mindegy) a választásokig, megkezdődött az összefogásos tárgyalás. Helyezkedés, farokméregetés, satöbbi, bár állítólag most civilizáltabb hangulatban, jobb kedvvel vágnak bele, mint a múltkor. Lelkük rajta.

Kezdődhet annak nyálazása, hogy kit vegyenek be és kit nem. S megint felmerült az előválasztás kérdése. Amit azok a mikropártok szoktak forszírozni, akik egyébként érdemi támogatottságot nem tudnak felmutatni, viszont amilyen kicsik, annyira hangosak, nem kis részben köszönhetően az Atv-nek, ahol valós súlyukhoz képest erősen felülreprezentáltak. Ezt a felülreprezentáltságot akarják kihasználni egy nekik kedvező (pl. internetes) előválasztási rendszerrel.

Én személy szerint nem támogatom az előválasztást, energiapazarlásnak tartom és a jelenlegi politikai helyzettől és kultúrától idegennek, kontraproduktívnak. De ahhoz sem ragaszkodnék, hogy az Együtthöz, PM-hez, MOMÁhoz hasonló mikropártokat feltétlenül berángassuk egy választási szövetségbe. Nem hiányzik, hogy megint bevigyünk néhány Fodor Gábort a hátunkon a Parlamentbe. Lehet, hogy ez nem hangzik szépen, de az a helyzet, hogy ahogy a DK is megdolgozott a stabil 6-10%-áért (tudom, mert ott voltam az elejétől), úgy ez mástól is elvárható ahhoz, hogy komolyan vegyék.

Eszembe jutott viszont egy áthidaló megoldás, amivel a valós súlyt és népszerűséget is tudjuk mérni és az esetleges előkampányi vágy is kielégülhet. Tartsunk előválasztást- a pártoknak!

Induljon el egy kampány, amiben a választási szövetségben részt venni akaró pártok küzdenek aláírásokért. Legyen az a szabály, hogy az a párt lehet teljes jogú résztvevő az ellenzéki kerekasztalban, aki 50 000 azaz ötvenezer aláírást összegyűjt országosan. Ha még komolyabbra akarjuk venni a figurát, hogy tényleg olyan szervezetek döntsenek a Fidesz leváltásának módjáról, akik valós súllyal és országos lefedettséggel (tehát széleskörű rálátással a legtöbb magyar ember életére) rendelkeznek, nehezíthetünk annyival, hogy ebből minden megyében minimum 2000-nek kell összegyűlnie. Aki meg csak pl. 20 000 aláírást gyűjt össze, az részt vehessen megfigyelőként a tárgyalásokon. Aki ennél kevesebbet, azt felveszik a levelezőlistára.

Ezzel biztosítani lehetne, hogy azoknak legyen a legnagyobb szava, akik a legtöbbet teszik bele az együttműködésbe, de a minipártok is megkapnák az esélyt, hogy bizonyítsák, mégis léteznek az Atv-n (és a Körúton) kívül. Persze a részleteket ki kell dolgozni, mint pl. hogy hogyan lehet megakadályozni, hogy a Fidesz rászervezzen és hangadó ellenzéki figurát csináljon Schmuck Andorból, vagy hogy ne csalja el senki aláírások másolásával. De ha a szándék megvan, ezek könnyen áthidalható problémák, csak bele kell egyezni a résztvevőknek. Viszont jóval olcsóbb lenne, mint egy országos kampány a jelöltek között és kevesebb amortizációval is járna. Plusz mindenki meg tudná mutatni, mennyit is ér valójában (és mennyit segít a valós munka helyetti gyurcsányozás).

Szóval gyerünk pártok, vágjatok bele, helyezkedés helyett döntsön a nép! Hadd lássuk, ki mennyit ér igazából a kemény magyar valóságban! Aztán az igazi nagypályások a végén összeülhetnek kitalálni, hogy a megmaradó 150-200 napban mi a tuti módszer Orbán Viktor legyőzésére és (remélhetőleg) a Haza fényre derítésére. Addig is kellemes selejtezést!

kép: giphy.com