Na most lett rohadtul elegem! Erről a témáról máskor akartam írni, nem itt Törökországban, mégis most került megint elő. Pár hete, vagy tán már hónapja, az egyik netes újság leközölt egy írást a Munkások Újságából, ahol leírta már megint valaki, hogy „Bezzeg a Kádár alatt!”. Ekkor írtam meg ezt a cikket, de félretettem későbbre. Ma pedig megjelent egy cikk, ami szintén erről a témakörről szól, ráadásul egy helyütt vitában állok néhány emberrel a témáról, megint. Most már nagyon feldühödtem és elegem van! Ismét előjött a magyar kollektív tudat egyik leggyilkosabb, legkártékonyabb rákfenéje: a kádárista nosztalgia. Egyszerűen gyűlölöm ezt a jelenséget, nem tudok rá jobb, civilizáltabb, ájropéerebb szót mondani. Utálom, hogy a magyar emberek nagyon jelentős részét hülyíti. Jó ideje mérgezi a magyarok értelmét ez a kór, és lehet, hogy egy vagy akár több egész generáció kihalása után szabadulunk csak meg tőle, és csak remélni merem, hogy nem orbánista nosztalgia lesz utána.
Ez a jelenség minden oldalon felbukkan. A vágy az erőskezű, nem piti pártügyekkel foglalkozó vezér iránt és a gondoskodó állam iránt, aki vigyáz ránk, munkát ad, és kenyeret, munkahelyet teremt és esténként betakargat minket, meg ki tudja még, milyen módokon vigyáz ránk. Aki alatt biztonság van, meg minden ingyen.
Nehogy azt higgye bárki is, hogy ez baloldali sajátosság! Akik most Orbánt éltetik és vezérüknek fogadják, azok is egy új Kádár eljövetelét várják tőle/belőle, és igen nagy sikerrel. Ő az, aki teremt munkahelyet, aki államosítja az iskolákat, aki megvéd minket az IMF-től és a bankoktól, még a bonyolult magánnyugdíjtagságtól is megmentett bennünket! Lassacskán a gondolkodás terhét is átvállalja magára szeretett népe helyett, ahogy az puha diktatúrákban lenni szokott.
Ugyanez érvényben van a széljobbon is természetesen. Csak ott az idol Horthy. Ha megnézzük a Jobbik 2008-as gazdasági programját (tudtommal nem csináltak újat, if it isn’t broken don’t fix it!), vegytiszta kádárista etatizmus van benne. Sajnos a nyavalyások valamelyest értenek a magyar néplélekhez, ezért duzzadtak fel ilyen irreálisan nagyra.
Valahogy ilyenkor, amikor ezzel találkozom, nem tűnik olyan irreálisnak Kertész Ákos genetikailag alattvalós meghatározása. Persze, ezt nem lehet genetikának tartani, nem vagyunk rasszisták, hanem beleivódott a kultúrába. Hihetetlen, milyen könnyen sikerült rugalmasítani a magyar gerincet kevesebb, mint negyven év alatt! Ennyire kényelmesek volnánk? Vagy mi lehet az oka? Ez törvényszerű? Elvégre Ferenc József is, a forradalom leverője, a végére Ferencjóskává szelídült…
Sokszor próbáltam már embereknek magyarázni, hogy mi a baj ezzel. Hogy „azok, akik hajlandóak feladni a szabadságukból egy kis biztonságért cserébe, egyiket sem érdemlik meg és idővel mindkettőt el fogják veszíteni”- Benjamin Franklin. Ez az, ami leginkább summázza ezt. Plusz ott van még a kapun belüli munkanélküliség, a hatékonyság hiánya (hatékonytalanság, van ilyen szó, vagy csak én használom?), az elavult technikák és technológiák, a fölösleges ipar (anyám, amikor valaki az Ikarust kívánja vissza, az de fel tud idegelni!), de leginkább az, hogy eltompította az emberek szabadságvágyát. Mert a tömb többi tagjához képest még nekünk volt a legjobb. A „legvidámabb barakk”. Akkor már inkább lett volna olyan rossz, mint máshol, mert úgy látszik, nekünk tényleg Mohács kell, másból nem tanulunk, de tán még abból sem.
Sokat győzködtem tehát embereket, mindig ugyanaz volt a koreográfia: én elmondtam, hogy miért volt rossz, ők elmondták, hogy mi volt benne a jó. Nem jutottunk sokkal előrébb. Szóval most máshogy magyarázom. Nem azt próbálom magyarázni, hogy miért rossz, hanem, hogy miért értelmetlen védeni. Ugyanis rájöttem egy fontos hasonlóságra: a Kádár-rendszer olyan, mint a gyerekkor. Apuka-anyuka (Kádár apánk meg, állambácsi) vigyáznak ránk, ellátnak minden jóval, cserébe nekünk csak kicsit dolgozgatni kell (aludni a gyárban vagy gyerekként házimunkát végezni) és nem visszabeszélni. Tök ugyanolyan szituáció. Amúgy társadalmi szinten ezt hívják paternalizmusnak. Na most, ez az, amiből Nyugaton (és most már Középen sem, ld. lengyelek, akik az ottani Orbánt, Kasczinskyt kinevetik) nem kérnek az állampolgárok, keleten pedig az alattvalók hozzászoktak.
De most komolyan, mindenki, aki a Kádár-rendszert (vagy Horthyt, vagy Orbánt, vagy úgy általában a szocializmust, de legalábbis a gondoskodó államot) tartja eszményképnek: a gyerekkorba visszavágyni nem gáz?
Ideje felnőni!
Utolsó kommentek